Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
A MAGYARORSZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGALOM ELŐTÖRTÉNETE 649 • középpontibb lielyet foglal el, mint a nemzetiségileg kevésbé tarka államokban; s ideológiailag a magyar politikai nemzet gondolatának pártkülönbség nélküli érvényesülésében, gyakorlatilag az egynyelvű állam megteremtésére irányuló számos — s a körülmények folytán az ország lakosságának mintegy felét érintő — törvényben, rendelkezésben mutatkozik meg. E közismert törvények jelentős része az oktatás nyelvének magyarrá tételét szolgálja. Sorukban első az 1879 : XVIII. tc. a magyar nyelv oktatásának kötelezővé tételéről a népiskolákban. Ezt követte néhány év múlva az 1883 : XXX. tc., mely a középiskolákra vonatkozóan szabályozta a magyar nyelv oktatását, majd 1891-ben a XV. tc., mely a kisdedóvók magyarosító szerepét kívánta biztosítani. Kiegészíti a sorzatot az 1893 : XXVI. tc., mely a községi és felekezeti népiskolai tanítók fizetésének rendezéséről intézkedvén, rendelkezik az államellenesnek tekintett cselekmények megtorlásáról, — megteremtve annak lehetőségét, hogy minden nemzetiségi megmozdulás ennek alapján elítélhető legyen —, s lezárja az 1907: XXVII. tc., mely a magyar nyelv iskolai használatát az addiginál jóval nagyobb körben és mértékben írja elő, s a népoktatást fokozottabban az állam irányítása és ellenőrzése alá rendeli.61 Az iskolai törvények mellett másirányú, a polgári állam fejlődésének kétségkívül megfelelő, az adott viszonyok között mégis a nemzetiségek jogait csökkentő központosító törvények is születnek a dualista kor országgyűlésein: az 1870 : XLII. tc. a köztörvényhatóságok rendezéséről; az 1876 : XXXIII. tc. az eddig nem vármegyei törvényhatóságok szabályozásáról; a határőrvidékeknek 1871 —1882 között végrehajtott megszüntetése. Itt említhető meg az 1899 : IV. tc. is, a helységnevek megmagyarosításáról. Más törvények burkolt formában a nemzetiségek mozgalmainak meggátlására szolgáltak, mint az 1878 : V. tc., mely a valamely osztály, hitfelekezet, nemzetiség elleni gyűlöletre izgatást ítéli el általánosító és minden nemzetiségi megmozdulásra ráhúzható formulával, vagy a sajtótörvény megszigorítása, a kauciórendszer, s a sajtó útján elkövetett vétségek kemény megtorlásának lehetősége.62 A törvények intézkedéseit közigazgatási úton vagy a helyi hatóságok által bevezetett intézkedések, más területeken egy, a nemzetiségekre sérelmes gyakorlat kialakítása egészíti ki; itt sorolható fel a közigazgatás teljesen magyar nyelvűvé tétele, az ügyvédi és jegyzői rendtartás utasítása a magyar nyelv használatára, az igazságszolgáltatás megmagyarosítása — beleértve az esküdtszékeket is —, a közlekedés, a posta, a telekkönyvezés terén a nemzetiségi nyelvek teljes figyelmen kívül hagyása; de ide tartozik az országgyűlési választásoknál a nemzetiségi képviselő megválasztásának minden eszközzel való nehezítése s a nép-61 A törvényeket ismerteti: I. Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. 383—386. 1.; Kemény G. Gábor: A magyar nemzetiségi kérdés története. I. r. Bpest. 1946. 127—128, 131—134. 1. Német részről: Rudolf Heinze: Hungariea. Eine Anklageschrift. Freiburg u. Tübingen. 1882. 80—121. 1. 62 Kemény G. Gábor : i. m. 130. 1. ; J. Tóth Zoltán : A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. 388. 1. — A határőrvidék megszüntetése a magyar nyelv viszonylag gyors bevezetésével járt együtt a közigazgatás és igazságszolgáltatás területén. A hivatalos nyelv 1877 végéig a német. Ekkor a megyék alispánjai bírálják el a magyar nyelvhasználat bevezetésének lehetőségét. Torontál megye alispánja a főbírói hivatalokat azonnal megmagyarosítja. A jegyzők egy évet kapnak a magyar nyelv megtanulására, erre azonban 150 jegyző közül csak 8 képes, a többiek segédjegyzőt vagy Írnokot alkalmaznak, akik magyarul vezetik az ügyeket. A másik két megyében a magyar nyelvet kötelezőleg csak 1883-ban vezetik be (Szabadkay Ignác: A pancsovai járás polgárosítása. Pancsovai emlékkönyv. Pancsova. 1896. 263—266. 1.) 2 Századok 1964/4.
