Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
640 V. WINDISCII ÉVA gár" régi ellentétének szemszögéből kigúnyoló, bár a polgári átalakulásra irányuló magyar törekvésekkel egyébként szembe nem forduló „népi öntudatú" értelmiségi elemekig.7 A német parasztság e fejlődésben természetesen nem vesz részt; egyes területeken azonban, külünösen a szatmári német telepesek körében, elsőserban helyi intézkedések hatására bizonyos fokú magyarosodás szintén tapasztalható.8 Reformkori magatartása sokféle árnyalatának megfelelően nem egységes a németség állásfoglalása 1848 — 1849 folyamán sem. A német polgárság és parasztság jó részének magatartása nem különbözik a magyar polgárság és parasztság magatartásától. Kossuth, Szemere utóbb elismeréssel emlékeznek meg a szabadságharc német résztvevőinek lelkesedéséről, áldozatkészségéről.9 Március 15. vívmányai a pesti német polgárság részvételének is köszönhetőek, s a vidéki polgárság — elsősorban a felső-magyarországi, szepességi, győri polgárok — lelkes csatlakozására is vannak adatok.10 Horsetzky Károly pesti író Sajtószabadság című alkalmi darabjában a magyar szabadságeszmét egy német tanító képviseli.1 1 Közismert a felsőlövői Gottlieb August Wimmer sokoldalú tevékenysége a szabadságharc ügye mellett.12 A hadseregben három német légió harcol; közülük kettő, a bécsi és tiroli, magyarországi német önkéntesekkel egészül ki; a Halálfejes légiót főleg felső-magyarországi, soproni, pesti önkéntesek alkotják.1 3 A forradalmi hadsereg tisztikarában, sőt tábornokai között is sok a magyarországi születésű német. Ugyanakkor a polgárság konzervatív patríciusrétegének reformkori politikai passzivitását a császári oldalhoz való nyílt — bár nem túlságosan aktív — csatlakozás váltja fel; s idegenül, ellenségesen állnak szemben a forradalommal és a szabadságharccal az értelmiség német öntudatú csoportjai is.14 1849 márciusában, amikor Bécs terveket készít Magyarország belső átalakítására s a nemzetiségeknek az új viszonyok megszilárdítása érdekében történő megerősítésére, a hazai német polgárság két vezető személyisége vállalkozik arra, hogy német részről tanácsadóként működjék: Vághy Ferenc soproni polgármester, utóbb septemvir, s a Járy néven megnemesített Tretter György, pesti polgárcsalád fia, Pest város főbírája, 1843 —1844-ben országgyűlési követe, a reformkori magyar—német irodalmi kapcsolatok egyik ápolója. Feltehetőleg az öntudatos német értelmiség egészének véleményét képviselő javaslataik azonban — közös vámterület, a német lakosság zavartalan német nyelvű oktatása alsó fokon, s a lehetőség megteremtése a közép- és felsőfokú német oktatásra is, a német nyelv érvényesítése a lakosság anyanyelvének megfelelően a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban, esetleg német telepítések — néhány részlettől eltekintve alapjában 7 A lehetséges viszonyulásokat három csoportra osztva bő forrásanyag alapján részletesen elemzi Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön (Bpest. é. n.) c. művében, főleg a 37—61, 136—156, 167—183. lapokon, továbbá Wandlungen und Abwandlungen des deutsch—ungarischen Bewusstseins с. tanulmánya (Ungarische Jahrbücher, 1934) 148—149. 1. Összefoglalóan: Arató Endre: i. m. I. köt. 281—289. 1. 8 Sepp Pfeiffer: i. m. 33—35, 43—45. 1. 9 Pukánszky Béla: Német polgárság ... 78. 1. 10 Uo. 77, 81—85. 1. 11 Pukánszky Béla: Wandlungen ... 149. 1. 12 Bernhard Hans Zimmermann : Ludwig Kossuth und Gottlieb August Wimmer. Südostdeutsche Forschungen. 1939. 738—747. 1. 13 Hans Joachim Beyer: Die Rolle der Deutschen bei den ostmitteleuropäischen Revolutionen des 19. Jahrhunderts. Volksforschung. 1939—1940. 29—35. 1. 14 Pukánszky Béla: Német polgárság . . . 156, 183—184. 1.; Hans Joachim Beyer: i. m. 29—35 1.
