Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
A MAGYARORSZAGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGALOM ELŐTÖRTÉNETE 641 véve nem helyezkednek szembe a magyarság uralkodó helyzetének fenntartásával, s a nagyobb nemzetiségi csoportok önálló megszervezésének, Nyu~ gat-Magyarország elcsatolásának osztrák részről felvetődő gondolatai idegenek számukra.15 Külön kérdés a délvidéki németség állásfoglalása — a róluk kialakítható kép nem is egészen egyértelmű. Temesvár lakosai lelkesen ünneplik március 15. hírét,1 6 — mikor azonban a helyzet kiéleződik, a vezető polgárság a várost a császár védelme alá helyezi.1 7 A kisebb bánsági városok általában kitartanak a szabadságharc mellett, bár, úgy látszik, állásfoglalásukat elsősorban a szerbséggel való ellentéteik s a rend és közbiztonság fenntartásának minden más szempont elé helyezése befolyásolják.18 Érdekes, hogy míg 1848 tavaszán a nemzetőrség felállítását a Bánság német és román lakossága ellenszenvvel fogadja, s a létrejövő alakulatok sok esetben hasznavehetetlennek bizonyulnak,19 addig 1849 tavaszán ugyanezen terület német lakossága katonával és élelemmel egyaránt lelkesen támogatja a szabadságharcot.2 0 E sokszínű kép ellenére a németség állásfoglalását 1848 —1849-ben egészében mégis haladónak tekinthetjük. Annak tekintették a győztesek is, mint arra bizonyíték Haynau Pest-Buda lakosaihoz intézett kiáltványának a magyarországi németség nagy részére érvényes kifakadása: a császári párt számára keserű csalódást okozott, hogy azok, akik „nyelvükben, szokásaikban németek, egy dicstelen szájhős kíséretében résztvettek egy magyar köztársaság kimérikus épületének építésében".2 1 így azután az 1849-ben berendezkedő abszolutista kormányzat a magyarországi németséget egyetlen téren sem részesíti különleges elbánásban, s nem juttat számára önálló szerepet a Magyarország elnémetesítésére irányuló törekvésekben sem. Az új hivatalnokgárda tagjai között csak kis számban szerepelnek magyarországi születésű németek; a német többségű városokat, épp úgy, mint a magyarlakta városokat, a kormányzat súlyos adókkal terheli meg; önkormányzatukat elvesztik, régi vezetőiket idegen tisztviselők váltják fel, rendjükre zsandárok vigyáznak.22 A német elem megerősítését a kormányzat elsősorban nem az itt élő németség támogatásával, hanem új német lakosság betelepítésével kívánja elérni. Nagyszabású tervek készülnek több millió fő 15 Hans Lades : Die Nationalitätenfrage im Karpatenraum. (Der österreichische Ordnungsversueh 1848/49). Wien—Leipzig. Í941. A két emlékirat: 156—188. 1. Bach, Windischgrätz, Rosenfeld udvari tanácsos, Majláth János javaslatai: uo. 66—70, 80—84, 91, 97—98, 153—156, 188—189. 1. "Temesvár. Szerk. Borovszky Samu. Bpest. é. n. 102. 1. 17 Pukánszky Béla: Német polgárság . . . 164. 1. 18 Viktor Lorenz: Das Deutschtum Ungarns in den Revolutionsjahren 1848/49. Südostdeutsche Rundschau. 1944. 497—501. 1. 19 Thim József: A magyarországi 1848—49-iki szerb felkelés története. Bpest. 1930—1940. I. köt. 177. 1. 20 Török Gábor kormánybiztos írja Kossuthnak krassói, temesi, torontáli útjáról: „Örömmel jelenthetem, hogy a német népesség egész utamban a legnagyobb lelkesedéssel fogadott és viseltetik a magyar sereg és ügy iránt, a kiábrándulás [ti. a császáriakból] mindenütt látható, élelem szereket a magyar tábornak önként szolgáltat . . ." (Magyar Országos Levéltár. Belügyminisztérium. 1849. Debreceni iratok. 351. sz. 1849. máj. 4.) Hertelendy kormánybiztos Szemeréhez: Torontálban „a német községek nagyobb része nemcsak illetményüket, hanem ezen felül is adják a haza védelmére fiaikat". (Uo. 862. sz. 1849. máj. 26.) 21 Sammlung der für Ungarn erlassenen ... Manifeste und Proklamationen. Buda. 1849—1850. 126. 1. — Pukánszky Béla: Német polgárság . . . 87. 1.
