Századok – 1964

Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635

A M AG YAH ORSZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGATOM ELÖTCllTÉKETE 639 1. A magyarországi németség a reformkortól a kiegyezésig A magyarországi németség helyzetét meghatározó, fent ismertetett tényezők következtében hazánkban német nemzetiségi mozgalom jelei sem a XV1H. században, sem a XIX. század első felében nem mutatkoznak. A német polgárság, mely ennek természetes talaja lehetne, a magyar polgári osztály egyik lényeges alkateleme; az azonos nemzetiségű vezetőréteget nélkülöző német parasztság körében pedig a nemzeti öntudatra ébredés folyamata nem indulhat meg. A soknemzetiségű ország viszonyaiból adódó — helyi és szórványos-—Jelenségektől eltekintve а XVIII. század folyamán és а XIX. század elején sem a magyar uralkodó osztály, sem az osztrák kormányzat nem vett, nem is vehetett tudomást magyarországi német nemzetiség létezéséről.5 Német polgárság és magyar társadalom viszonya а XIX. század húszas éveiben változik meg. Ennek tünetei 1830 körül válnak kézzelfoghatóvá. -A kialakuló ellentét egyik összetevője a magyarság harca a magyar nyelv érvényesítéséért; az ennek kapcsán a nemzetiségek elmagyarosítására irányuló kezdemények, úgy látszik, különös éllel fordulnak a németség felé, mint amely a magyar nyelvre most már a latinnál nagyobb veszélyt jelentő német nyelvet beszéli.® Megváltozik egyúttal a német polgárság szerepe a magyar társadalomban. Attól kezdve, hogy a magyar középrétegek többé-kevésbé világosan felismerik egy polgári nemzetállam megteremtésének szükségességét, kiderül az is, hogy az erre irányuló küzdelemben a magyarországi gyenge, és nem magyar, hanem főleg német polgárság nem játszhatja azt a szerepet, amelyet más nemzetek polgársága vitt a polgári átalakulás során, hanem azt a magyar középnemesség veszi át. A német polgárságnak csak a választás lehetősége marad: kíván-e csatlakozni a polgári nemzetállam megteremtésére irányuló mozgalomhoz, amely csatlakozással végső soron asszimilálódik, vagy szembehelyezkedik ezzel a mozgalommal. Széles rétegek válaszolnak igennel erre a kérdésre, s ez sokaknál — értelmiség és iparos-kereskedő polgárság körében egyaránt — a még ismertetendő gazdasági tényezőkkel együttesen a teljes asszimilációhoz vezet. Ugyanakkor az állásfoglalások széles skálája alakul ki: az elmagyarosod óktól a magyar politikai célkitűzéseket elfogadó, de német nyelvüket, kultúrájukat ápoló, vagy a politikától visszahúzódó, passzív — főleg patrícius-polgári — csoportokon keresztül a magyarosító törekvéseket élesen elítélő, a magyarokat a „nemes—pol-5 Vö.: Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1790—1848. Bpest. 1960. I. köt. 57—62. 1. 0 A magyarosításról általában ld. : Arató: i. m. I. köt. 171—190.1. A németek speciális helyzetére érdekes — a további korszak szempontjából is — Paulovich udvari kamarai tanácsos bizalmas jelentése Freiherr v. Haagerhez, a Polizeihofstelle vezetőjéhez 1809-hől, melyben a következőket írja: „leli verstehe hier (unter Hungarismus) die rohe Intolleranz desjenigen Theils der Populazion ohne Ausnahme, wel( her Hungarische Kleidung traget und nichts als Hungarisch reden will, gegen alle, die sich nicht zu dieser Kleidung und Sprache bequemen, hauptsächlich aber gegen die Deutsc hen. Diese Intolleranz ist die allgemeinste und hervorstehendste, . . . auch zivilisirte Hungarn sind nicht frey von derselben, sie glühet in dem Busen fast eines jeden, wenn man sie gleich nicht jederzeit merken lasset, und sonderbar ist es, dass sogar Ausländer, wenn sie einmal die Hungarische Sprache erlernet und deutsche Kleidung abgeleget haben, nicht weniger mit dieser Art von Hungarismus behaftet werden." (Staatsarchiv des Innern und der Justiz, Wien, Polizeihofstelle, 1809:263. Idézi: Sepp Pfeiffer: Zur Geschichte der Madjarieierung des Sathmarer Deutschtums. Hermannstadt. 1940. Beiträge zur Kenntnis des Deutschtums in Rumänien, Nr. 5. 35—36. 1.)