Századok – 1964

Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635

A MAGYAKOESZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGAI-OM ELŐTÖBTÉNETE 637 Ez annál is könnyebben lehetséges volt számára, mivel a német nyelv — az élet azon területein, ahol nem a latin uralkodott — az Ausztriával való összekötöttség folytán az általánosan használt nyelvek közé tartozott. Igv vált ketté a magyarországi németség egyes csoportjainak társadalma is, s a társadalomnak ez a megosztottsága — amely a kapitalizálódó viszonyok között is megakadályozta azt, hogy az egyes németlakta területeken egységes gazdasági élet alakulhasson ki — a magyarországi németség múltjának második speciális jellemvonását alkotja. A magyarországi németség helyzetét a kapitalizmus idején alapvetően meghatározza végül az a körülmény, hogy — szemben a többi nemzetiséggel, melyek a magyar területek határai mellett állammá szervezkedő azonos vagy rokon nemzetiségű, s a magyarsággal sok vonatkozásban rokon fejlődésen keresztülment népekkel építettek ki kapcsolatokat — a németséget két állam, mégpedig két, az előbbieknél politikailag, erőviszonyait tekintve jóval jelentősebb állam lakosságával is összekötötte a nyelv közössége, egy részüket a terület szomszédos volta, s valamennyiüket a — Magyarországra történt áttelepülésükig átélt — közös német történeti múlt ténye: a Habsbure-birodalomban élő szomszédos osztrákokkal s a magyar kiegyezéssel nagyjából egyidőben egységes állami létet nyerő Németország lakosságával. A két ország németsége a magyarországi németek lehetséges szövetségese nemzetiségi vonatkozású kezdeményezéseiben. Az a körülmény, hogy melyikük nyújtja ki segítő kezét a magyarországi németség felé: döntően meghatározza majd a magyarországi német mozgalom jellegét, célkitűzéseit, a többi nemzetiségekhez való viszonyát. Bármelyikük is lesz azonban ez, az erőviszonyok mindenképpen eltérőek lesznek a többi nemzetiségi mozgalomhoz viszonyítva: a mozgalom súlypontja nemcsak a magyarországi németség nemzeti fejlődésének kezdetlegessége, hanem a külföldi német államalakulatok súJya folytán is szükségszerűen a határokon túlra tolódik majd ki. E felsorolt tényezők, míg egyfelől alapvetően meghatározzák a magyarországi németség nemzeti fejlődésének és nemzetiségi mozgalmainak történetét, másfelől bonyolult feladattá teszik a kérdés szövevényes fonalainak felbontását. Ehhez járul, hogy a magyar történeti irodalomban eddig nem sok kísérlet történt sem egyes részletproblémák, sem az egész kérdés megoldására. A viszonylag nem nagy kortársi (röpirat jellegű) irodalomtól, s a kérdést kizárólag helytörténeti, településtörténeti vagy kulturális oldalról vizsgáló újabb részlettanulmányoktól eltekintve egyedül Pukánszky Béla volt az, aki a kérdés egészét tekintve is sok hasznos adatot és szempontot nyújtó — bár szellemtörténeti módszere folytán a tárgyalt folyamatok gazdasági és társadalmi vonatkozásait nem mindig felismerő — műveiben megkísérelte felvázolni a hazai német polgárság nemzetiségi fejlődésének útját. A hazai nemzetiségek történetével általában foglalkozó müvekben — mind a polgári, mind a marxista történetírásban— a németség kérdése minden esetben háttérbe szorul a horvátok, szlovákok, szerbek, románok nagyobb hullámokat felverő, nagyobb múltú mozgalmai mellett. Ugyanakkor a vonatkozó német irodalom egész könyvtárra való. A sort az 1867 és 1918 között íródott nagymennyiségű röpirat és egyéb aktuális jellegű mű nyitja meg, helytörténetek folytatják, s a fasiszta német történetírás — sok vonatkozásban céltudatosan ferdítő, a magyar kutatásokat tekintetbe nem vevő, részben önálló forrásanyag alapján készült — feldolgozásai zárják le. E tanulmánynak nem lehet célja, hogy megoldja mindazokat a feladatokat, melyek e téren a magyar történetírásra várakoznak. Célunk mindössze