Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
V. Windisch Éva : A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867—1900)" (I. rósz) Bevezetés ' A magyarországi német nemzetiség története, nemzeti mozgalmainak fejlődése a magyarországi nemzetiségek számos bonyolult problémát felvető múltjának egyik legsajátosabb ága. Azok a kategóriák, amelyeknek segítségével más nemzetiségek története bizonyos egyöntetűséggel közelíthető meg, a hazai németségre csak igen sok módosítással, változtatással alkalmazhatók, s a leszűrhető következtetések sem felelnek meg teljesen azoknak az eredményeknek, melyek a többi nemzetiség múltjának vizsgálatából adódnak. Azok között a tényezők között, melyek a németség helyzetét Magyarországon ennyire speciálissá teszik, első helyen kell említenünk azt a körülményt, hogy a magyarországi németség nem tekinthető nemzetnek a szó marxista—leninista értelmezésében. A német nemzetiség nem alkot történelmileg kialakult tartós közösséget. Bevándorlásuk évszázados, csaknem Magyarország egész történelmén át tartó folyamat. A Nyugat-Magyarország északi részén és a Felvidéken lakó németek Árpád-kori telepesek, a nyugati részek feltöltődése német lakossággal azonban évszázadokon át folytatódik. Magyarország egyéb területeinek németsége a XVIII. század folyamán — s kis részben a XIX. században is — érkezett kisebb-nagyobb csoportokban a török uralom alól felszabadított, lakosságában erősen megfogyatkozott országba, részben ma,gánföldesúri, részben állami telepítési akciók során. Minthogy azonban az új telepesek a német bircdalom legkülönfélébb területeiről verbuválódtak, s minthogy nyelvjárásuk, anyagi helyzetük, betelepülésük feltételei csoportonként mások és mások voltak: a Magyarország különféle pontjain — viszonylag rövid idő, alig egy évszázad leforgása alatt — történő letelepítés ténye hosszú időn át semmiféle, közösséget nem alakíthatott ki közöttük. A réfi és új telepts rsoportrk között ugyanis nem jött létre a nemzeti lét másik kritériuma sem: a terület közössége. Míg Magyarország többi nemzetisége többé-kevésbé zárt tömböket alkot: a német települések úgyszólván az egész ország területét behálózzák, néhány vidéken összesűrűsödve, nagyobb egységeket képezve, de kevés kivétellel ilyenkor is fellazítva más nemzetiségű községek népessége által. A XIX. század végén az ország 413 járásából (Erdélvlyel együtt, de Horvátország nélkül) 381-ben laknak német anyanyelvű lakosr k. fczétíorgáesoltságukat mutatja, hogy 249 járásban számuk nem éri el a lakosság 10%-át sem.1 Ilyen körülmények között ai egész hazai németség gazdasági egybekapcsoltságának kérdése természetesen fel sem vethető. Közös nyelv, s az e nyelven alapuló elemi kultúra közössége: mindössze ez a két tényező az, ami *RészIet a magyarországi németség történetét 1918-ig tárgyaló tanulmányból. 1 Balogh Pál: A népfajok Magyarországon. Bpest. 1902. 82—85. 1. 1*
