Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
56 MÁRKUS L.ÍSZLÓ Zichynek válaszolva leszögezte, hogy nem lehet javítani a helyzeten az „egyes foglalkozási ágak a másik ellen való uszításával", az egyetlen megoldás: a krízis leküzdése nemzetközi eszközökkel. — Ez volt minden esetben a végső érv, ami a kormány sikeresnek hirdetett külpolitikáját, a revíziós célokat és ezek feltételeként a „nemzeti egység"-et jelentette. Bethlen beszéde erélyességében és magabiztosságában még a megszokott hangvételűnek tűnt, de kiérződött belőle, hogy ezúttal másról is szó van, mint a „Gazda" gyengéd célzásairól a képviselői mandátumokra vonatkozóan. Nagy Emil, az egységes pártba többször be- és kilépő, még Tisza István és Kossuth Ferenc garnitúrájából való képviselő, Bethlen egykori igazságügyminisztere — ez időben pártonkívüli képviselő — kommentárjában rámutatott a beszéd valódi célkitűzésére, amikor a miniszterelnöknek a pártfegyelemre vonatkozó intéseit „taktikai ostorcsattogtatás"-nak nevezte. „így a hazai ég alól nézvén a kérdést — írta — egészen világos az előttem, hogy arra az ostorsuhintásra taktikai nagy szükség volt, mert kétségtelenül megerősítette a kormány pozícióját. Ugyanis azzal tisztában van nálunk mindenki, hogy az uralkodó kormányzati rendszert a nálunk bevezetett szédületes igazgatási centralizáció, a nálunk uralkodó miniszteri mindenhatóság és a társadalom teljes függőségi viszonya miatt a nyílt szavazásos rendszerrel békés, alkotmányos úton nem lehet megbuktatni. A mai uralmi rendszert úgy, ahogy az ma van, csakis belső bomlás gyengítheti, tehát mennél inkább tudja biztosítani a miniszterelnök egy külön érzéstől, külön gondoskodástól és különvéleménytől is mentes egységes páncélpárt-fegyelem maradandóságát, annál szélesebben tudja biztosítani saját hatalmának taktikailag fölényes uralmát."4 4 Bethlen erélyes pártvezéri intése átmenetileg eredményesnek bizonyult, a párton belüli agrárblokk, amely rendszeresen, hetente összejöveteleket tartott, igyekezett fenntartani a párt iránti teljes loyalitás látszatát; egyelőre az agrárolló elleni harc és a kartelitörvény érdekében folytatott agitáció kereteiben a bethleni koncepció támogatójaként lépett fel, de mégis kihallatszott a helyeslő kórusból, a mezőgazdaság érdekeinek meglehetősen egyoldalú hangsúlyozása következtében az elégedetlenség a kormány politikáját illetően. Az egyik 1931 januári összejövetelen Farkas Elemér földbirtokos kifejtette, hogy a közterhek és szociális terhek leszállítása elől nem szabad az államnak elzárkóznia.4 5 A felsőház agrárblokkja — amely nem tartozott az egységes párt kereteibe, de a kormányzati rendszer legjelentősebb mágnástámasza volt — egyhangúlag állást foglalt, hogy a kormány mielőbb hozza tudomására az érdekképviseleteknek és a törvényhozásnak a jövő évi termésértékesítésre vonatkozó terveit. Az agrárblokk követelése szerint fel kell emelni az összes mezőgazdasági termények árát.4 6 Politikai tekintetben ugyanoldalig, mindazok, akik Magyarország politikai életében érvényesülést keresnek. Azt hiszem azonban, hogy a magyar kisgazdatársadalom részére több garancia van abban, ha gondoskodik arról, hogy a kormányzatban képviselve legyen és hogy egységesen álljon e képviselet mögött, mert egyedül ez ad erőt a kisgazdatársadalom érvényesülésének politikai téren." A Pesti Hírlap tudósítója szerint az eredeti beszédben elhangzott e bekezdésnél a következő mondat is: „Szórjátok ki magatok közül azokat, akik ingadoznak !" Pesti Hírlap, 1931. jan. 15. "Nagy Emil : Hacsak? . . . Pesti Hírlap, 1931. jan. 22. 45 Pesti Hírlap, 1931. jan. 28. 46 Pesti Hírlap, 1931. febr. 27.
