Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 622

624 KilÓNIKA (lések tárgyalásakor. Fontosnak tartotta volna a telekszámok alakulásának megvizsgálását a nagy-, közép- és kisbirtokra vonatkozóan. T. Mérey Klára válaszában elismerte, hogy a címben használt „néhány probléma" túlságosan általános. Tanulmányának vezérfonala a dolgozó ember élete történelmet formáló munkálkodásának bemutatása volt az adott korszakban. Jogosnak tartotta az értekezés szerkezetére tett megjegyzéseket, de a parasztmozgalmak részletesebb leírása s a somogyi követek országgyűlési szerepének vizsgálata csak növelte volna a terjedelmet. Szabad Györgynek a forráskezelésre tett megjegyzéseire elmondotta, hogy néhány, korabeli sajtóból származó statisztikai összeállítást ma már lehetetlen ellenőrizni, megbízhatóságuk valóban sokszor kétséges. Nem lehet viszont elfogadni Szabad György hipotézisét a dicalis conscriptiokra vonatkozóan. A paraszti állatállományban a XIX. század elejére bekövetkező nagyméretű csökkenésnek nem lehet a dicalis conscriptiok rendszerében történő változás az oka, mivel e változásnak nyomai lennének a megyei jegyzőkönyvekben. Biztosra vehető, hogy országosan az 1722. évi utasítás volt érvényben. Szerinte a dicalis összeírások általában megbízhatatlanok, mivel a dicatoroknak meglehetősen szabadkezet engedett annak eldöntésében, hogy mi tartozik adó alá s mi nem. A jelölt Szántó Imrének válaszolva kifejtette, hogy a jobbágyság differenciálódását részletesebben a forrásanyagok hiánya miatt nem mutathatta be. Ami a jobbágyság földtől megfosztásának módját és mértékét illeti, statisztikailag bizonyíthatóan nincs nagyobb különbség a nagy- és középnemesi uradalmak között. Elmondotta, hogy a témára vonatkozó kutatásait nem tekinti lezártnak, a jövőben kiterjeszti azokat az úrbéri birtokrendezések teljes anyagára, s igyekszik majd egész Dél-Dunántúl fejlődéséről egy áttekintő képet adni. A disszertáció megállapításának azzal a részével, mely a jobbágyság kezén levő földek csökkenését mutatta be, Varga János vitába szállt, és konkrét adatokkal igazolta, hogy Magyarország több helységében nemcsak a jobbágytelkek száma, de az azokhoz tartozó és a jobbágyság kezén levő földterület is megnövekedett. Ehhez kapcsolódott Barta István hozzászólása, aki a Nádori Levéltár 1828. évi összeírására hivatkozva (melyet T. Mérey Klára is használt) az 1767 és 1828 közti időben Magyarország jobbágyainak kezén levő földterület nagyarányú növekedését mutatta ki. Ezzel kapcsolatosan Szabad György hangsúlyozta, hogy az elsők között volt, aki a parasztság földtől való e korszakbeli megfosztásának eltúlzott tóteleivel kritikailag szembefordította az általa kutatott területeken megmutatkozó ellentétes tendenciák tényeit. Leegyszerűsítésnek tartaná azonban azt is, ha a földcsökkenés lehetőségót egyes területeken ugyanakkor eleve tagadnánk. Tekintettel arra, hogy a T. Mérey Klára által feltárt adatok egyelőre más somogyi adatokkal nem szembesíthetők ilyen terjedelemben, opponensként csak forráskritikai óvatosságra inthette a szerzőt, legfőbb eredményeként azt állapítva meg, hogy a telekszámváltozás korántsem egybevágó az adóköteles, úrbéres jobbágyföld mennyiségének alakulásával. T. Mérey Klára rámutatott arra, hogy az 1767. ós 1828. évi adatok összehasonlításánál feltótlenül szem előtt kell tartani azt, hogy mindkét említett összeírás a jobbágyok kezén levő vetésterületet tünteti fel. Minthogy Somogy megyében 1767-ben kétnyomásos volt az uralkodó gazdasági rendszer, amint ez az 1767. évi kilenc kérdőpontra adott válaszokból statisztikailag megállapítható, — tehát ekkor a vetésterület fele került összeírásra. 1828-ban pedig — az összeírás adataiból megállapíthatóan — már döntően háromnyomásos rendszerben gazdálkodtak, ami azt jelenti, hogy a vetésterület kétharmada szerepel az összeírásokban. A két adat összehasonlítása, tehát inkább a vetésrendszer változását tükrözi, s e számítások alapján, ha a vetésterületet a nyomások százalékos megoszlásának figyelembevételével állapíthatjuk meg, Somogy megye területén a jobbágyok kezén levő földterület csökkenése mutatható ki e két összeírás adatai alapján is. A bírálóbizottság Szabad György és Szántó Imre opponensek javaslatára és a jelölt dolgozatának tudományos eredményei alapján javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy T. Mérey Klárának a történettudományok kandidátusa fokozatot ítélje oda. * Bur Márta: „A magyar határőrvidék felszámolása. A házközösség (zadruga) válsága" c. kandidátusi disszertációja megállapítja, hogy „a magyar határőrvidék évszázadokon keresztül a bécsi udvar magyarellenes politikájának, az »oszd meg és uralkodj« elve megvalósításának eszköze volt". A határőrvidék lakossága az első világháború időszakáig is fellelhető zadruga keretei között élt. Mivel a határőrvidék, a zadrugák problémájával a történetírás a századforduló óta érdemben nem foglalkozott, a disszertáció áttekintést adott a szerb—bolgár zadrugák problémáiról, bírálva a polgári történetírás megállapításait. Rámutatott, hogy a zadruga