Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 622

KRÓNIKA 625 I alapja az elmaradott gazdasági társadalmi viszonyok, a termelőerők fejlettségének alacsony foka volt. A zadruga történetét bemutató marxista munka nem áll rendelkezésre, ezért szerző a meglevő adatokra alapozott hipotézist állított fel a zadruga történetének három korszakáról: 1. az osztálytársadalom kialakulásától a IV. századig, mely a bomlást is meghozza; 2. a zadrugák másodvirágzása a török uralom alatt, és végül 3. a bomlás korszaka a lassan térhódító kapitalista viszonyok következtében. A zadruga feloszlatása után — állapítja meg a disszertáció — a kisgazdaságok alapvető problémája az, hogyan teremtsék elő az egyéni kapitalista gazdálkodáshoz szükséges anyagi eszközöket. Ezért a hajdani zadruga tagok közösen dolgoznak, a zadruga és az egyéni kapitalista gazdálkodás között az átmeneti formák sora alakul ki. Leszögezi a disszertáció, hogy ,,a zadruga válsága mélyreható válságot jelent a délszláv parasztság életében". Ezt követően a dolgozat összefoglalja a határőrvidék kialakulásának történetét, a letelepült szerbek életét, a magyar uralkodó osztályokhoz és Bécshez való viszonyát. Leszögezi, hogy ,,a határokon letelepült szerbek magyarra vigyázó szerepe egyre élesebben bontakozott ki". Foglalkozott a disszertáció a határőrvidék XVIII. századi legfőbb problémájával (a föld felaprózásának megakadályozása, a vidék udvari kormányzat alá helyezése stb.), utalt az 1764-ben kiadott ,,hatátőrvidéki jog"-ra, majd az 1807-es alaptörvényt vette vizsgálat alá, mivel az a határőrvidék XlX. századi helyzetét hűen tükrözi. Leszögezi, hogy az alaptörvény a délszlávok körében nemzeti szokásnak, sajátosságnak tartott zadrugát emelte törvényerőre; az ipar, a kereskedelem fejlődósét csaknem teljesen lehetetlenné tette, mert katonai szolgálatra alkalmas férfiak ipart nem űzhettek. A továbbiakban statisztikai adatok alapján ismerteti a határőrvidék gazdasági életét, rámutatva, hogy az elmaradott viszonyok között a zadruga gazdasági szükségszerűséggé vált. A XIX. század első fele hozott ugyan némi fejlődést, de az 1850-es alaptörvény igyekezett fenntartani a meglevő állapotokat, bár a hűbéri viszonyokat megszüntette, a föld tulajdonosává a házközösséget tette. Így a katonai rendszer alapja megerősödött. A zadrugák bomlása azonban a század második felében megkezdődött, s válságba került a törvény védelme alá helyezett házközösség. A disszertáció elemzi a határőrvidék polgárosításának folyamatát, amely a kiegyezés után gyorsan haladt előre: az 1871. június 18-i törvénnyel a határőrvidéket feloszlatták. Foglalkozik a törvény végrehajtásának kedvezőtlen belpolitikai körülményeivel, a határőrvidék népének harcával az egységes határőri megye megteremtéséért. Megállapítja, hogy a határőrvidék lakossága nehezen illeszkedett be a magyarországi viszonyokba. Az i 8 73-as válságról szólva bírálja a dualista kormányzatot. A polgárosítás következményei közül részletesen fogalkozik a zadrugák bomlásával, a titkos osztások elszaporodásával és annak okaival, rámutatva, hogy ez zavaros vagyoni viszonyokat teremtett. Ismerteti a kormány aldunai telepítési kísérletét, a határőrvidék politikai ellenállása semlegesítésére tett lépéseket, majd az 1885: XXIV. tc.-t, amely a végvidéki rendszer végleges felszámolását szolgálta. Ez a törvény kötelezővé tette a házközösségek felszámolását, de a disszertáció kimutatja, hogy ezzel a problémák nem oldódtak meg. így merült fel a kapitalista szövetkezetek szervezése, amelynek problematikájával — összevetve a bolgár és szerb szövetkezetekkel — részletesen foglalkozik a disszertáció. Számszerű adatok alapján megállapítja, hogy a szövetkezetek a határőrvidéken gyorsan szaporodtak, bár ezt a folyamatot magyar kormány nemzetiségi politikája zavarta. Arató Endre kandidátus opponensi véleményében megállapította, hogy a disszertáció felhasználja a szerb ós bolgár irodalmat, értékes levéltári anyagot; a magyarországi szerb zadrugákat összeveti a Száván túliakkal. Elismerőleg szólt a szerző marxista módszeréről, a polgári irodalom bírálatáról. Új eredményként említette a határőrvidéki rendszer és a zadrugák összefüggésének felismerését. Helyeslőleg szólt a polgárosítást, a mezőgazdasági viszonyokat, a zadruga törvényeket elemző részekről. Bíráló megjegyzéseit szerkezeti problémával kezdte: a tizenhét kis fejezet nagyobb egységekbe tömörítése lett volna célszerű; a dolgozat így atomisztikus. Az értekezés javára vált volna, ha több hely jut az elemző részeknek, a leíró részletek rovására, így pl. hasznos lett volna a bulgáriai, szerbiai zadrugák bomlása alapvető és másodlagos okainak summázása, illetve hibáztatta ezek összekeverését. A határőrvidék polgárosítása kapcsán a katonai rendszer korszerűtlenségét hangsúlyozta a disszertáció, a gazdasági és politikai okok háttérbe szorultak. Nem ad megnyugtató választ a dolgozat arra a kérdésre, miért támogatta az állam a zadrugák fenntartását 1867 után. Itt Arató véleménye szerint a nemzetiségi és osztálypolitika játszott szerepet. Részletesebben kellett volna szólni arról, mit is jelentett a nemzeti piac, mert a dolgozatban e fontos kérdés helytelenül szerepelt. Az összmagyarországi piac ugyanis.