Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 622

KRÓNIKA 623 létől a telki földek lefaragásáig milyen mértékű földrablás folyt. Nem változtattak a helyzeten az 1836. évi törvények sem, s ennek eredménye lesz majd, hogy Somogy 1848 előtti birtokállományának mindössze 13%-a volt jobbágybirtok, pedig a lakosság háromnegyed részét jobbágyok alkották. Az állami és földesúri terhektől sanyargatott jobbágyság földjétől fokozatosan megfosztva érkezett a forradalomhoz. A földért folytatott évszázados perét azonban csak 1945 oldotta meg. Szabad György opponensi véleményében elismeréssel szólt a jelölt tartalmilag ós módszertanilag új kísérletéről, egy vármegye, Somogy határai között a feudalizmus utolsó másfél századának bemutatásáról. Kifogásolta azonban az értekezés nem eléggé körülhatárolt voltát, ami miatt a cím sem fedheti pontosan a dolgozat tartalmát. A mezőgazdaság másfélszázados fejlődésének néhány problémája túlságosan tág keret, melyen belül a szerző egyes időszakoknak a tárgyalására sokszor tetszőlegesen áldoz többet vagy kevesebbet. Sajnálatos, hogy így éppen az 1840-es évek előadását vonta igen szűkre, s mondanivalóját azzal a megállapítással, hogy a jobbágyokat kifosztva találja a forradalom, végeredményben 1847-tel lezárja a témát. Problematikusnak ítélhető meg a munka módszere is. A dolgozat a szintézisek általános módszereinek alkalmazása, helytörténeti feldolgozás keretében. A helytörténeti feldolgozásnak az a sajátos feladata, hogy a szerves fejlődós ténysorait, a történelmi erők helyi mozgásának elemeit egymásbakapcsolódásuk megszakítatlan láncolatában kövesse nyomon. De a szerző más utat választott. Forrásanyaga a szerves folyamatok nyomonkísérését csak rövid távon teszi lehetővé, hiszen egy-egy probléma, sőt részprobléma egyik elemének megvilágítását egyik, másikét ismét másik forráscsoport adatszolgáltatására építi, a folyamat időbeli előrehaladása során is váltogatva őket. Forráshasználata érdemeként emelendő ki, hogy dolgozata végkövetkeztetéseinek eredményeiben az úrbéres telekszám és az úrbéres földterület változásai nem egybeeső voltának valószínűsítéséhez a különböző források szembesítésével jutott el. Több helyen azonban óvatosabb forráskezelésre lett volna szükség, hiszen aligha tételezhető fel pl. a legelőterület megötszöröződóse 1785—1847 között, és túlzottnak tűnnek a paraszti állatállomány nagyarányú csökkenésére utaló adatok is. S hogy itt az összeírás és adóztatás szisztémájában is változásnak kellett bekövetkeznie, azt valószínűsíti az összeírt adóköteles családtagok, házak, malmok, kocsmák, mészárszékek, kézművesek számának nagyarányú csökkenése. A forráskezelés bizonyos nagyvonalúsága egyébként is eredményezett pontatlanságokat a parasztság differenciálódásának tárgyalásában. Igen értékesnek tekintendő annak bizonyítása, hogy az urbárium bevezetése a jobbágyok terheinek nagyarányú emelésére vezetett. Hiányolni kell azonban a megyei közigazgatási és törvénykezési anyag rendszeres vizsgálatát, a megye mint politikai hatóság szerepének bemutatását. Csak a követ-utasítások rendszeres feltárása adhatott volna magyarázatot Somogy állásfoglalásának változásaira az országgyűlésen 1790 és 1836 között. Sok értékes tényhivatkozás, megállapítás szerepel a részletek során is. Így pl., hogy az uradalmi és feltehetően a köznemesi birtoklású községekben is sor került domestica regulatiokra. Figyelemre méltóak a XIX. század eleji telekosztás nélküli telepítések, ezek a munkaerő megkötési kísérletek kuriáUs zsellérségek létesítése révén. A dolgozat legfontosabb eredményének annak bizonyítását tarthatjuk, hogy a jobbágytelkek számának változása nem eleve arányos, nem szükségszerűen esik egybe a paraszt kézen levő úrbéres, adóköteles földterület mennyiségi változásaival. T. Mérey Klára anyaga bizonyítja egyfelől a telekszám jelentékeny szaporodását, másfelől ha a forráskritikai tisztázatlanságok miatt a földterület erőteljes csökkenését az 1770-es és 1820-as évek között számszerűségében elfogadható módon nem is tudja tanúsítani, azt bizonyítani látszik, hogy Somogyban a vizsgált időszakban nem gyarapodott olyan mértékben semmi esetre sem, mint az azonos összeírásokban kimutatott telekszám. Ezután Szántó Imre mondotta el opponensi véleményét. A magyar hely- és agrártörténet múltjának ós jelenének értékelése kapcsán méltatta a témaválasztás újszerűségét és fontosságát. A dolgozat forrásgazdagsága, a kutató szorgalom elismerésreméltó, hiányolható azonban az egyházi levéltári anyagok felhasználása (Veszprémi káptalani és püspöki levéltár). Csatlakozott Szabad György azon véleményéhez, hogy a dolgozat igen sokat vesztett azzal, hogy nem bocsátkozik az urbárium hatásának alapos vizsgálatába. Kiemelte ismételten T. Mórey Klára értekezésének legfontosabb megállapításait, alaposnak és biztosnak mondva azokat, kifogást emelt azonban a dolgozat szerkezete ellen. Szerinte az olvasó néha elvész az adatok tömegében, mivel a fő összefüggések nincsenek kellően kiemelve. Nem beszél a szerző elég részletességgel a parasztság differenciálódásának folyamatáról, különösen elhanyagolja ezt a telkes jobbágyokra vonatkozóan. Nem kielégítő a jobbágyparaszti osztályharc bemutatása sem, mivel különböző formáinak elemzése helyett csak röviden szól róla az egyes, földesurat és jobbágyot is érintő kér-