Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 622

622 KilÓNIKA BESZÁMOLÓ T. MÉREY KLÁRA ÉS BUR MÁRTA KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL T. Mérey Klára „Somogy megye mezőgazdaságtörténetének néhány problémája (1690—1848)" című kandidátusi értekezése első részében a XVIII. századi termelőerők helyzetét ós az osztályharc alakulását vette vizsgálat alá. Főként adóösszeírások ós összefoglaló statisztikai munkákra támaszkodva rajzolta meg a török által elpusztított Somogy képét, ahol a termelőerők lassú fejlődése csak a századeleji betelepítésekkel indult meg. A jövevények aránylag kedvező feltóteleket találtak itt. A meginduló gazdálkodásra jellemző a külterjesség és a kenyórnövények termelésének túlsúlya. A fejtletlen munkaeszközökkel folyó földművelés mellett az egész században nagy szerepet játszott az állattenyésztés (makkoltató sertéstenyésztés, rideg marhatartás). A meggyökerezett lakosságra a század második felében a földesurak egyre nagyobb terheket rónak (főleg robotot), melyre a jobbágyok megmozdulásokkal válaszolnak. Ilyenek voltak az 1730-as csurgói és az 1766-os Vas megyei felkelések. Mária Terézia urbáriuma sem segített a helyzeten, a telkek felmérése számos földesúri erőszakoskodásra és a jobbágyok megrövidítésére adott alkalmat. így Somogy megye gazdasági és társadalmi viszonyaira a század folyamán a robotgazdálkodás és a feudális társadalmi viszonyok újraéledése jellemző. A disszertáció második része a francia forradalom ós a napóleoni háborúk hatását vizsgálja a somogyi jobbágyság ós mezőgazdaság fejlődésére. Mindenek előtt azt igyekszik tisztázni, hogy milyen változások következtek be az uradalmi és a jobbágygazdálkodás területén. A háborús konj unktúra, illetve a kedvező terményértékesítési lehetőségek több és jobb termelésre, új növények meghonosítására (repce) ösztönzi a földesúri gazdálkodást. Ezek a törekvések erősen befolyásolták a munkaeszközök fejlődésének ütemét és hozzájárultak a kapások vetésterületének növekedéséhez is. A konjunktúra nemcsak a gabonatermelésre, hanem az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés fejlesztésére is felhívta a nagybirtokos figyelmét. Ekkor fejlődnek ki az erdei mellékiparágak, megjelenik egyes helyeken az istállózó állattenyésztés, lónemesítés. A földesúr mind nagyobb haszonra való törekvése elsősorban a jobbágy rovására történt. A kifizetődő termelés számára igyekeznek a földesurak jobbágyaik földjét és munkaerejét (robot) mind nagyobb mértékben megszerezni. A dicális, az uradalmi ós regnicoláris összeírások adatai arra vallanak, hogy noha 1780 és 1804 között nőtt a telkesgazdák száma, ez azonban nem járt együtt a jobbágyi kézen levő tényleges földterület növekedésével, sőt a felmérések után nagyobb, új allodiatúrák jöttek létre. Emellett gyakran találkozunk a jobbágyoknak a legelőkről való kiszorításával, írtásföldjeik elvételével. A századfordulóra tehát az árutermelés megélénkül, megjelenik a bérmunka kezdeti alkalmazása, de mindez a feudális termelési viszonyok közepette. A feudalizmus gazdasági és társadalmi rendjén belül ez óriási feszültséget teremtett s a jobbágy—földesúr osztályharcát erősen kiélezte, melyet még csak fokozott a francia forradalom eszméinek terjedése. Ezek az összetevők vezetnek a jobbágyság nyílt ellenszegüléseihez és zendüléseihez (Lógrád, Liszó, Törökkoppány, somogyi insurgensek 1800-as felkelése). A jelölt ezután rátért a Somogy megyei mezőgazdaság és jobbágyság helyzetének tárgyalására a feudalizmus válságának idején. A dekonjunktúra idején a megye mezőgazdasági életében két vonal figyelhető meg. Az egyik a termelési színvonal emelése, melyre a birtokosokat az értékesítési nehézségek, a jobbágyokat pedig a fokozódó földesúri és állami terhek sarkallták. A szántóföldi gazdálkodásban a kenyérgabona mellett a kapásnövények és az ipari növények (elsősorban a dohány) egyre növekvő szerephez jutottak. A megye területén most már mindenütt nyomásos gazdálkodás és ezen belül döntően háromnyomásos gazdálkodás jutott uralomra. A munkaeszközök minőségi fejlődését a vasalt borona és a vasalkatrószes eke megjelenése mutatja, de a szórványosan, egyes uradalmakban megjelent gépi cséplés még nem rentábilis. Ugyanez a fejlődési tendencia mutatkozik meg a megyében a kert- és rétgazdálkodásban is, mely utóbbiban már magvetéssel létesített mesterséges rétekről is hallunk. Az állattenyésztés továbbra is központi szerepet játszik, mind a jobbágy mind a földesúri gazdálkodásban. A termelési színvonal emelése ellen hatnak a rossz hitelviszonyok, a vele összefüggő bérmunkahiány, a felvevő piacok beszűkülésével járó értékesítési nehézségek, a lecsapolatlan mocsarak, lápok. A jobbágyok élete nehezedik, a perek özönét indítják a földesúri birtokszerzósekkel szemben. Pl. 1836 — 48 között a helységek több mint egyharmadában tagosítási, rótkiegészítési, illetve panaszos per volt folyamatban, melyek nagy részét a jobbágyok kezdeményezték. A szerző a perek, valamint a megyei és birtokstatisztikák alapján mutatja meg, hogy Somogyban a különböző módszerekkel, az írtványföld elvéte-