Századok – 1964

Krónika - Beszámolók doktori disszertációk vitáiról - 617

KRÓNIKA 621 mes történet kutatóinak meg kell küzdeniök. A nehézségek a tanulmány készítése során bizonyos szerkezeti eltolódásokban ós a legújabb irodalom részleges mellőzésében konkretizálódtak. Több vonatkozásban érintette a külföldi marxista és polgári történeti irodalom használatának elvi és módszertani problémáit. Behatóan foglalkozott válaszában azzal, hogyan ítéli meg a marxista igényű Kuttner munkásságát és hogyan értékeli Cisztozvonov alapvető eredményeinek egyes vonatkozásait. Van Houtte-nak Coornaert munkásságára tett megjegyzései kapcsán szólt a polgári gazdasági és társadalomtörténeti kutatás eredményei bírálatának nehézségeiről. Köszönettel fogadta a bírálók kiegészítő javaslatait, bár ezeknek érvényesítését csak részben minősítette megvalósíthatóknak, illetve feladatának. így elhárította a Flandrián kívüli tartományok gazdasági-társadalmi viszonyainak részletesebb elemzését, a közép-európai vonatkozások bekapcsolását, illetve az előzmények behatóbb tárgyalását. Hasonlóképpen úgy ítélte meg, hogy a kiemelkedő személyiségek szerepének bemutatása terén felmerült igény teljesítése megbontaná a tanulmány belső egységét. Mindezek kapcsán jelezte, szoros összefüggésben az egyetemes történeti kutatás nehézségeivel, miért alakította úgy tanulmányát, hogy az sem a tudományos részlet kutatások anyagával ne terhelődjék, se ne váljék általánosságban mozgó munkává. A gazdasági-társadalmi vonatkozású kérdések megvilágításánál utalt arra, hogy elsőrangú feladatának tartotta, főként a hazai olvasókra tekintettel, bevezetésében a szükséges általános tájékoztatást magadni. A részletek tekintetében épített ugyan a rendelkezésre álló irodalomra és egyes vonatkozásban saját kutatásaira, de mindez az összkép igényelt tudományos szintű kialakítását, véleménye szerint, még nem tette maradéktalanul lehetővé. Hivatkozott arra, hogy az agrártörténet a rendelkezésre álló részletkutatások ellenére még nem produkált kellő színvonalú szintetizáló anyagot — sőt saját kutatásai is az ilyen vonatkozású forrásanyag szűk voltára mutattak. Ezmagyarázza, hogy csak korlátozottan élhetett a francia és flamand Flandria viszonyainak egybevetésével, s hogy látszólag szerkezeti következetlenségként, de valójában anyaghiány folytán volt kénytelen az utóbbi problematikáját mintegy függelékként adni. Leszögezte, hogy az agrártörténeti részletelemzések hiányai ellenére kétségtelennek tűnik, hogy „elsősorban az agrártársadalom szerkezeti sajátosságaiban kell keresnünk a parasztok közvetlen antifeudális fellépésének elmaradását, és az antifeudális programok hiányát". Pach Zsigmond Pálnak válaszolva egyetértett azzal, hogy mindenekelőtt az árutermelésnek a mezőgazdaságban való előretörtését, ennek megfelelően a censive-ok kialakulását kell hangsúlyozni és csupán ez után tárgyalandó a kisparaszti bérlet problematikája. Mint mondotta, a belga agrártörténet terminológiája zavarta meg, amely az acsensement-t rendkívül tágan értelmezi. A bérletek típusai tekintetében is elfogadta Pach Zsigmond Pál észrevételét, hogy ti. Flandriában a XVI. században Franciaországgal szemben nem a részes bérlet, hanem a censive kerül előtérbe. A rendiség Székely György által felvetett problematikájával kapcsolatban maga is szükségesnek ítélte a további feltáró munkát, különös tekintettel annak az Orániai-párt tevékenységével való kapcsolatára. Magát az orangizmust bizonyos értelemben a cromwellizmus és bonapartizmus sajátos előfutárának tekinti. Bátorításnak vette opponensei véleményét az Orámairól alkotott összkép pozitivabbá tételére. Révész Imrének a reformáció kérdéskörében tett megjegyzései közül érvényesítendőnek tekinti a Kálvin németalföldi kapcsolataira vonatkozókat. Teljesen magáévá tette azokat a megjegyzéseket, melyek az ökuménikus nézőpont körülhatárolásával érthetőbbé teszik Orániainak és híveinek a Vallásbéke-tervezethez vezető útját. A Mátrai László által a szabadságharc és forradalom elvi problematikáját illetően felvetett kérdésekre reflektálva kijelentette: „lényegében az egész déli eseményláncolatban önmagában szabadságharcot látok, melynek konzervatív vezetése van, és legfeljebb az a térben és időben meghatározható kisebb szakasz különítendő el, melyben sikerült a polgári forradalom sajátos érdekeinek átütniök és a társadalom fejlettségi szintjének megfelelő képviseletet nyerniök". Ugyanakkor hozzátette, hogy „az északi fejleményekkel együtt tekintve a déli ellenállás a leghatározottabban egy korai polgári forradalom tartozékaként szerepel, melyet a polgári történetírással szemben jelentőségének megfelelően kell értékelnünk". A bíráló bizottság kiemelte, hogy a monográfia a németalföldi polgári forradalom döntő szakaszának önálló kutatáson alapuló feltárását végezte el, és az egész átalakulás újszerű, eredeti és marxista elemzésének alapjait rakta le. Ajánlva, hogy a szerző érvényesítse a vitában magáévá tett módosító javaslatokat, a disszertációt egyhangúlag elfogadta és javasolta a TMB-nek Wittman Tibor részére a történettudományok doktora fokozat odaítélését.