Századok – 1964

Krónika - Beszámolók doktori disszertációk vitáiról - 617

KRÓNIKA 619 ból nőtt ki, hanem a forradalmi tömegek ösztönös lázadása volt a kincshalmozó egyház ellen. Hazai példákkal is illusztrálta, hogy a templomok „bálványoktól" való megtisztítása az esetek nagy többségében nem vont maga után sem dúlást, sem a művészi értékek pusztulását. Csak ahol az adott gazdasági, társadalmi feltételek élesen újították fel a korábbi anabaptista hagyományokat, ott vált a tömegek elkeseredésének ösztönös formájává. Mátrai László a disszertáció értékei között á historiográfiai részeket emelte ki, amelyekben a szerző határozottan elkülönítette álláspontját mind a polgári történetírás túlzásaitól vagy ferdítéseitől, mind egyes marxista indítékú munkák vulgáris vagy szimplifikáló értékeléseitől. Az értekezés minden fontosabb részlete kapcsán bebizonyosodott a marxista történetfelfogásnak az az előnye, hogy lehetővé teszi a „tényekben megnyilvánuló törvényszerűségek" felismerését. Kiemelte a módszertani szempontból is helyes témaválasztást, mely az összefüggő történeti folyamat egy megfelelő részletének kellő elemzésével alapvető következtetések levonására adott módot az esemény egészének megítélésében. A szerző azonban, noha „művében potencialiter együtt van mindaz, ami ilyen igényes további következtetésekre kellő módot ad, . . . nem mindig vonja le azokat a következtetéseket, melyekre a maga gyűjtötte és elemezte anyag feljogosítaná". Hiányzik a tanulmányból például a nemzeti kérdés elméleti tisztázása: „milyen mértékben volt a németalföldi polgári forradalom egyben nemzeti függetlenségi harc is, most már nem csupán a koldusokra gondolva, hanem ezen keresztül a polgári forradalmakra általában . . ." Tisztázatlannak látja a vallás problémakörét is, ahol a tanulmány igen szűkszavú a távolabbi következtetések levonásában. Noha helyesen határolta el magát „a reformáció egyenlő a haladással, a katolicizmus a reakcióval" sémától, nem pótolta ezt annak elvi kimondásával, „mikor és mennyiben helyes mégiscsak az egyenlőségjel és mikor kell helyébe valaminő más logikai láncszemet illesztenünk". Összegezve észrevételeit, kifejtette, hogy noha a gazdasági, politikai történeti és kultúrhistóriai elemzés összhangja mutat fel még kívánnivalókat, — „a műben a németalföldi forradalomnak egy új eredeti koncepciója nyilatkozik meg". Székely Oyörgy opponensi véleményében utalva a témaválasztás jelentőségére és marxista elméleti igényességére, ismertette Dhondt belga történésznek a szerző Németalföldre vonatkozó korábbi munkásságáról adott megítélését. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nyugat i polgári történetírás érdeklődéssel vet számot a marxista történettudomány eredményeivel. Az értekezés általános érdemének tudta be az ideológiai kérdések tisztázását, noha ezek sokoldalúsága miatt maradtak még vitás mozzanatok. Többek között opponenstársaihoz hasonlóan a nemzeti és vallási kérdés hangsúlyozottabbá tételét igényelte. A továbbiakban az egyes fejezetek sorrendjében tette meg a történelmi események értékelésére és az anyagfelhasználásra vonatkozó észrevételeit. A gazdaságtörténeti fejezetekhez fűzött megjegyzései ós kiegészítései közül kiemelkedik a flandriai válságot kiélező brabanti fejlődés részletes bemutatása. Székely György a legjelentősebb posztóvárosok népességi, területi adatain túl, általános értékelését adta a terület gazdasági alakulásának. A flamand posztónak a külkereskedelmi forgalomban való megjelenését elemezve (Graus munkája nyomán cseh ós saját gyűjtésű magyar vonatkozású adatok alapján) kimutatta, hogy a brabanti posztónak a flandriai val való versenye Kelet-Európában már а XIV,—XV. században is megvolt, tehát nem lehet erre vezetni vissza utóbbinak a XVI. században bekövetkezett hanyatlását. Miközben a Flandria gazdaságának alakulására vonatkozó értékelést meggyőzőnek tartja, hiányolta, hogy a disszertáció a tartományok közti munkamegosztás hatását nem vette vizsgálatánál figyelembe. Atársadalmi erők mozgását és a politikai intézmények fejlődését tárgyalva, elsősorban a monarchia és a rendiség, a centralizáció és a partikularizmus viszonyára vonatkozó megállapításait vélte tovább finomítandóknak. Rámutatott arra a fontos módszertani szempontra, hogy a köztörténeti és várostörténeti munkák mellett mennyire szükséges a modern polgári jogtörténeti irodalom kritikus felhasználása is ebben a vonatkozásban. Ugyanakkor megállapította, hogy szépen kidolgozott a rendiségen belül működő társadalmi erők mozgásának megvilágítása, ós „igen árnyalt az idegen abszolutizmus szerepének bemutatása a piaci egység fejlődésében". Érintve a reformáció talaját Németalföldön előkészítő eretnek és egyéb mozgalmak tárgyalását, erősen hangsúlyozta és gazdagon dokumentálta a kiegészítések lehetőségét, különösen az anabaptisták szerepét illetően. A képromboló mozgalommal kapcsolatban főleg azt a kérdést vetette fel, hogy milyen ideológiai tényezők terelték ebbe az irányba a társadalmi helyzet okozta elégedetlenséget. Hasonlóképpen nagy nyomatékkal szólt annak fontosságáról, hogy tisztázást nyerjen a parasztság, a polgárság és a nemesség anyagi ós társadalmi érdekeltsége a vallási mozgalmakhoz való viszonyukban. 16*