Századok – 1964

Krónika - A Történettudományi Intézet hírei - 614

KRÓNIKA 615 Regum Ungariae" címet viselte. Б művét Kollár a bécsi államtanács megbízásából írta. Minthogy ugyanis a magyar nemesség makacsul elzárkózott az adófizetés elől, és minden terhet a jobbágyság és a polgárság vállára rakott, a bécsi udvar a magyar rendek előtt be akarta bizonyítani, hogy a királynak joga van az egyházi javadalmakat, a főpapságot, sőt a nemességet is megadóztatni. Kollár említett munkájában a királynak az egyházi javadalmak megadóztatására vonatkozó jogát igyekezett történelmi és jogi érvekkel alátámasztani, sőt — а XVIII. századi fejedelmi abszolutizmus álláspontjának megfelelően — azt fejtegette, hogy az uralkodónak joga van törvényhozási kérdésekben is önállóan dönteni, a rendek, az országgyűlés mellőzésével, minthogy ezt a jogot a régi magyar királyok is gyakorolták. -Csizmadia professzor részletesen ismertette azt a nagy felzúdulást és vitát, amelyet Kollár könyve az országgyűlés tagjai között kiváltott. A kiváltságaikat féltő rendek a mű nyilvános megégetósét és a szerző proscriptióját követelték. Annyit sikerült is elórniök, hogy a könyvet Rómában indexre tették, a bécsi udvar pedig kénytelen volt betiltani a mű terjesztését. A továbbiakban az előadó hangsúlyozta, hogy Kollár, a feudális abszolutizmus ideológusa, a rendek önzése és konzervativizmusa ellen folytatott lankadatlan küzdelme során segíti a mezővárosi polgárság felszabadulási törekvéseit, a parasztság érdekében pedig figyelemmel kíséri az Urbárium rendelkezéseinek végrehajtását is. Végezetül felhívta a figyelmet a referátum arra, hogy milyen jelentős tudományos eredményeket ért el Kollár, a sokoldalú tudós és kultúrpolitikus, a szláv patrióta, aki ugyanakkor a magyar jogtörténet érdemes és fáradhatatlan kutatója volt. Csizmadia professzor rámutatott, hogy Kollár munkásságának értékét a Habsburg-abszolutizmus ellentmondásai határozzák meg, amelyek műveiben természetszerűleg tükröződnek. A szlovák jogtörténészek és történészek körében nagy érdeklődésre számottartó témához több hozzászólás hangzott el. Jan Tibensky kandidátus felszólalásában különösen azt emelte ki. hogy a nagy tudományszervező munkát kifejtő Kollár szláv öntudata nem állt ellentétben magyar hazafiságával, amely sok haladó vonást s a szociális kérdések iránti fogékonyságot tartalmazott. Kollár jogi konstrukciója szerint a szlovákokat önkéntes szerződéses kapcsolat fűzte Magyarországhoz. Maria Jersova, valamint Trochta és Julius Mésáros történészek hozzászólása után Karol Rebro professzor Kollárnak a haladásellenes, megrögzötten konzervatív magyar nemesség elleni ernyedetlen küzdelme jelentőségét húzta alá. Végül Václav Vanéíek akadémikus, a prágai egyetem jogtörténeti tanszékének vezetője, felszólalása során a csehszlovák és a magyar jogtörténészek tudományos munkájának számos további érintkezési területére is rámutatott, hivatkozott pl. Podjebrad György béketervére, amelynek magyarországi vonatkozásai még kimunkálásra várnak. A találkozó második napján Martin Viet or professzor elnökletével került sor Kovács Kálmán egyetemi tanár ,,Az új magyar államiság megteremtésének első lépései" című referátumára. Elöljáróban elemezte az új demokratikus magyar állam létrejöttének sajátos körülményeit, majd felvázolta az új magyar államiság csíráinak, a szovjet had> sereg által felszabadított területek falvaiban-városaiban megalakuló helyi népi szervek jellegének, tevékenységének főbb vonásait. Ezt követően ismertette az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásának előkészítését, a nemzetgyűlési képviselők választásának újszerűen demokratikus, forradalmi módját, s a szakítást a törvényhozó szerv régi, kétkamarás rendszerével és a jogfolytonosság reakciós elvével. A Nemzetgyűlés szervezetének és pártok, társadalmi osztályok, rétegek szerinti összetételének taglalása után a referátum vizsgálat alá vette a debreceni ülésszak legfontosabb aktusait és azok jelentőségét, elemezte a szuverénitási nyilatkozatot, a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának, mint a haladó erők túlsúlyát állam jogilag biztosító új szervnek hatáskörét, működését. A továbbiakban utalt arra, hogy az államigazgatás legfelső szervének, az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a Nemzetgyűlés által történt megválasztása szakítást jelent a kormány kijelölésének burzsoá-alkotmányos módjával. A kormány-program és a nemzetgyűlés által a kormánynak adott felhatalmazások jelentőségének méltatása után az előadó részletesen foglalkozott azzal, hogy — a kormányzói tisztség visszaállításának mellőzésével — a Nemzetgyűlés milyen új utakat keresett az államfőt megillető bizonyos jogok gyakorlására, ismertette a Nemzetgyűlés elnökségének mint kollektív szervnek idevonatkozó hatáskörét (magasrangú állami tisztviselők kinevezése, a két ülésszak között megüresedő miniszterelnöki szék betöltése, a Nemzetgyűlés törvényi rangú, de nemzetgyűlési határozat elnevezésű jogforrásainak kihirdetése, mely utóbbi megoldás az 1848-as szabadságharc országgyűlésére emlékeztet). A referátum ezután kitért a Nemzetgyűlés politikai bizottsága és a kormány 1946. január 21-i együttes rendelkezésével felállított, az államfői jogkört' deiglenesen