Századok – 1964

Krónika - A Történettudományi Intézet hírei - 614

616 KilÓNIKA ellátó Nemzeti Főtanács létrehozásának okaira, e szerv hatáskörére, összetételének sajátosságaira, amelyek szerint az államfői tiszt a törvényhozó hatalomtól nincs szigorúan különválasztva. A referátum ezután az államforma kérdését érintette. Rámutatott arra, hogy noha e probléma törvényhozási úton történő rendezésére az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek sem a debreceni, sem a budapesti ülésszak idején nem került sor, a felszabadult magyar nép kezdettől elutasította a királyság ezeréves, feudális intézményét és az államforma kérdésében is új úton indult el. Az államfői jogkör ideiglenes ellátására történt lépések: a Nemzetgyűlés elnökségének hatásköre, a Nemzeti Főtanács felállítása, majd pedig a „magyar királyi" jelző használatának eltörlése határozottan kifejezésre juttatja a régi államformától való teljes elszakadást. A felszabadulás után kiépülő államszervezet gyakorlatilag köztársasági jellegű volt, nélkülözte a monarchia minden jellemvonását. Az 1946. évi I. törvény pedig Magyarország államformájaként a köztársaságot deklarálta, a többi, azelőtt szintén monarchikus államformájú népi demokráciákkal (Jugoszlávia, Albánia, Bulgária) lényegileg egyidőben. Befejezésül az előadó az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának és első ülésszakának politikai és államjogi jelentőségét méltatta. Az előadáshoz kapcsolódó korreferátumában Pecze Ferenc kandidátus a magyarországi nemzeti bizottságok kérdésével foglalkozott. Érintette az 1848—49-es, valamint az 1918—19-es forradalmi népi szervek egykori szerepét, áttekintést adott ezután a második világháború alatt a magyar kommunisták felhívása és tevékenysége nyomán létrejövő különféle ellenállási alakulatok, németellenes, antifasiszta csoportok, a szervezeti ellenállás helyi bizottságai, majd a szovjet csapatok által felszabadított területeken megalakuló, különböző elnevezésű népi szervek működéséről, amelyek bázisát képezték a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei, a nemzeti bizottságok kiépítésének. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti bizottságok széles osztálybázisú forradalmi-hatalmi szervek voltak, amelyek az új állam központi szerveinek létrehozásáig a felszabadult nép hatalmát kizárólagosan képviselték, s ezidóben az egyedüli jogalkotó faktort képezték. A korreferátum taglalta a nemzeti bizottságoknak az állami központi szervek kiépülése utáni feladatait, hatáskörét, a demokratikus átalakulás végrehajtása terén betöltött szerepét. Utalt azokra az éles politikai harcokra, amelyeket a haladás és a reakció erői vívtak a nemzeti bizottságok létjogosultsága, hatásköre és további fejlődése kérdésében, s rámutatott, hogy maguk a nemzeti bizottságok is színterei voltak a progresszív és a visszahúzó erők helyi küzdelmeinek. — Párhuzamot vont a magyarországi és a csehszlovákiai nemzeti bizottságok jellege és fejlődési fázisai között, s aláhúzta, hogy a magyar nemzeti bizottságok jelentőségének hanyatlása már csak azért is elkerülhetetlen volt, mert nálunk ezek a szervek — eltérően a csehszlovákiai fejlődéstől -— nem épültek be az új, demokratikus közigazgatás mechanizmusába. Az előadást és a korreferátumot követő élénk vitában többek között felszólalt M. Kropilák docens, a Szlovák Történettudományi Intézet helyettes vezetője, aki a szlovákiai nemzeti bizottságok megalakulását, működését, tevékenységüknek katonai, politikai, gazdasági stb. vonatkozásait ismertette. MatouSek docens, államjogász főként a szlovák fasiszta állam romjain létrejövő központi szervek és a nemzeti bizottságok közötti kapcsolat és kölcsönhatás problémáit elemezte. K. Rebro professzor a szlovákiai és a magyarországi népi szervek eltérő, illetve hasonló vonásait emelte ki. Soltés, a Szlovák Állam- és Jogtudományi Intézet vezető munkatársa pedig hozzászólásában az új csehszlovák állam létrejöttének körülményeit boncolgatta, ismertetve a kommunistáknak ós más haladó erőknek a londoni Benes-kormányétól' eltérő koncepcióját, különösen a nemzeti bizottságoknak szánt szerep vonatkozásában. A kétnapos tudományos találkozó Martin Vietor összefoglalásával zárult. Méltatta a két ország jogtörténészei egyre mélyülő együttműködésének hasznosságát, eddigi konkrét eredményeit, s vázolta a további közös munka még szervezettebbé, tervszerűbbé tételének szükségességét ós lehetőségeit. A magyar és a csehszlovák jogtörténészek a bratislavai találkozó során folytatott eszmecseréken, amelyekben részt vett Cili Gyula, a Magyar Jogász Szövetség Tudományos Bizottságának titkára is, körvonalazták az együttműködés több éves távlati tervét, s mogállapodtak abban, hogy a következő tudományos találkozót 1964 tavaszán, Budapesten, a nemzetközi jogászkongresszussal egyidőben rendezik meg. ( cs—n )