Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
54 MÁRKl'S LÁSZLÓ Bethlen, aki ismerte a kormányzati rendszeren belüli ellentmondásokat és az ellenzéki, valamint a tömegmozgalmak törekvéseit, ismét a status-quo fenntartásának taktikáját követte, alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez. Bejelentette a kartellek korlátozására irányuló kormányzati szándékot, de ugyanakkor iparfejlesztési törvény ígéretével igyekezett megnyugtatni a GyOSz köreit, ígért mezőgazdasági hitelt, takarékossági intézkedéseket, ugyanakkor biztosította a közalkalmazottakat, hogy nem lesz fizetésredukció, ígért munkaalkalmat a munkanélküliség megszüntetésére. Hangoztatta ugyanakkor a régi jelszót, hogy csak külföldi kölcsön oldhatja meg a mezőgazdaság válságát és gondolatmenetével itt jutván kulcskérdéséhez: a bizalom szükségességét húzta alá. „Meggyőződésem szerint nem elég — mondta 1930 októberében az egységes pártban tartott beszédében —, ha a krízist csak technikai és gazdasági eszközökkel akarjuk megszüntetni. A krízis megszüntetése a javulás pszichológiai feltételeitől is függ. Nemcsak gazdasági, hanem bizalmi krízissel állunk szemben."40 Az ellenzéknek adresszálva idézi fel „a vörös rémet", utal 1918-ra, mintegy párhuzamot vonva a jelennel, és óvja a kormány politikájának ellenzőit a történelem megismétlődésétől. A válság elmélyülése ellenére Bethlen semmiféle reformra nem mutat hajlandóságot, kormányzati rendszerét elég erősnek véli, jóllehet a kormányzati rendszeren belüli politikai válság előjelei az év végére már félreérthetetlenül jelentkeznek. A politikai válság érlelődcse Bethlen taktikázása, amelynek segítségével éveken át kijátszotta egymás ellen a rendszert támogató politikai csoportokat, 1931 elején egyre kevesebb sikert tudott felmutatni. Találóan jellemezte ezt a taktikát Milotay akkor, amikor Bethlen még hatalma teljén volt, és a legitimistákkal kötött eredményes kompromisszumot kísérelte meg éppen hasznosítani, tehát egyesíteni a detronizáció kimondását a magyar királyság címének fenntartásával, a közjogi radikalizmust a társadalmi konzervativizmussal. „Egy ilyen ellentmondás tetején — írta Milotay — Bethlen István gróf a kormánytámogató legitimizmus felé ugyanolyan titokzatos, sokat sejtető biztatás és ígéret tudott maradni, mint a szabadválasztó, fajvédő antiszemitizmus, vagy az egységespárti liberális demokrácia felé. Mindegyik abban a reményben és abban a hiszemben csatlakozott hozzá, hogy alapjában véve mégis feléje mosolyog és akárhogy is van, jó lesz belekarolni s a szoros támogatással lekötni, hogy a döntő pillanatban igazán és végleg az övék lehessen . . . Sem a fajvédelem, sem a kisgazda-szabadválasztás, sem a liberális köztársaság neki nem volt cél, csak eszköz . . ."41 Az elemzés, ha a pszichológiai motívum prioritása téves is — igazolást nyert az 1931-es esztendő során. Már 1930 utolsó hónapjaiban a politikai erjedés vidéken pártalakulásokat eredményezett: októberben megalakult a Szijj Bálint-féle független kisgazdapárt, amely a hitbizományok megszüntetését, az általános egy éves védkö-10 Bethlen István beszédei. II. köt. 313. 1. 41 Milotay István : A függetlenség árnyékában. Bpest. 84. 1. — Az utolsó tartalék. 1926. jún. 27. Milotay cikkében azt a taktikát elemzi, amellyel Bethlen „magába asszimilálta" a fajvédő és kisgazda irányzatot.
