Századok – 1964

Figyelő - Zrínyi-emlékek a Nemzeti Múzeumban (Stier Miklós–Vida István) 608

608 FIGYELŐ igér. A „Szocialista gazdálkodás" címszó alatt például olyan dokumentumokat helyeztek el, amelyek még a proletárdiktatúra kikiáltása előtti időszakból valók. Szintén hibás annak a kis kiállító szekrénynek „Az ipari és finánctőke kialakulása" címet adni, amelyikben kizárólag a XVIII. század végéről s a XIX. század első feléből találhatók olyan történeti források, amelyek az ipari ós banktőke kialakulásának idejéből származnak. Úgy véljük, egészében véve jobban sikerült megoldani a válogatás kérdését a következő időszakoknál. Egészen remek keresztmetszetet kapunk például magáról a reformkorról, a dualizmusról s a felszabadulást közvetlenül követő két év idejéről. Meg kell említenünk, hogy az új- és legújabb kori források egyébként jó válogatása sem volt minden esetben a legszerencsésebb. Itt „Az első világháború" és a „Tanácsköztársaság" feliratú szekrényekre gondolunk elsősorban. Mindkettőben található ugyanis forrás a polgári demokratikus forradalom és köztársaság idejére, viszont alig láthattunk dokumentumokat az első világháborúból, s úgy véljük, a Tanácsköztársaságnak is voltak sokkal komolyabb, életbevágóbb gazdasági ós társadalmi problémái, mint amiből ott ízelítőt kaphattunk. Az ellenforradalom korszakából közölt dokumentumok feliratozásába egy helyen sajnálatos tévedés csúszott be. A „Bárdossy László és Erdmannsdorf követ megbeszélése 1941" felirattal ellátott irat már az első mondatában elárulja, hogy a miniszterelnök magához hivatta ugyan a német követet, de mivel megtalálni nem sikerült, „Werkmeister követségi tanácsost" kérette magához, és vele közölte a kassai bombázás tényét. Itt szeretnők felhívni a kiállítás rendezőinek figyelmét arra, hogy nem ártott volna néhol — a kiadott útmutató mellett — egészen rövid, tömör magyarázatot is adni a kiállított források keletkezéséről, tárgyáról és rendeltetéséről, hiszen azok nagyon sok esetben nem teljesek, sokszor csak az irat egy részét vagy részleteit mutatják be, s nem mindig a történeti igazságot tartalmazzák, mint például a jelen esetben is a kiállított feljegyzésből ugyanis éppenséggel nem derülhet ki a kassai bombázás provokáció volta. A valóságra utaló megjegyzés itt tehát nagyon is szükséges lett volna, mert különben téves benyomásokkal távozhat a kiállításról a felszínes ismeretekkel rendelkező érdeklődő. Úgy gondoljuk, hogy fentebb említett észrevételeink — melyeket lehetne még szaporítani — nem kisebbítik a kiállítás erényeit. Maga az a tény, hogy a legszűkebb szakmai körökön túl a történelem forrásai iránt érdeklődők nagy tábora tekinthette meg ezt a nagyon is ízléses, mértéktartó és szép kiállítást, amelyet a Múzeum ugyancsak nagybecsű kincsei is (páncélok, sisakok, lobogók és festmények) említésre méltóan gazdagítanak, élénkítenek, már olyan esemény, amelyhez hasonlóra kulturális és tudományos életünkben egyre nagyobb szükség van. A rendezők jó érzékkel találták meg és válogatták ki azokat a dokumentumokat, amelyek vagy tartalmuknál fogva, vagy pedig — különösen a régebbi időkből — művészi kivitelüknél, esetleg éppen valamilyen szempontból kuriozitásuknál fogva alkalmasak voltak arra, hogy a látogatók százainak, sőt ezreinek figyelmét magukra vonják, s így mintegy ólményszerűvé tegyék a történelmi ismeretek megszerzését. STIER MIKLÓS — VIDA ISTVÁN ZRÍNYI-EMLÉKEK A NEMZETI MÚZEUMBAN (1964. márc. 14. — 1964. ápr. 5.) A Nemzeti Múzeum az időszaki kiállítások sorában igen értékes, sokak érdeklődését felkeltő, szép tárlattal lepte meg a közönséget. Zrínyi Miklós halálának háromszázadik évfordulója alkalmából nyilvánosság eló tárta a tulajdonában levő, Zrínyire vonatkozó emlékeket. A kiállítás célja, ahogy azt a rendezőség által kiadott útmutató is hangsúlyozza, az volt, hogy Zrínyit mint kiváló harcost, a török elleni európai jelentőségű küzdelem híres hadvezérét mutassa be. • A díszteremben felállított anyag két részre tagozódott: a Zrínyi-család szüntelen harcai során zsákmányolt oszmán fegyverekből összeállított tárgyi emlékekre, s Zrínyi Miklós tevékenységét s az ahhoz kapcsolódó eseményeket rögzítő grafikai ábrázolásokból és egyéb írásos emlékekből álló dokumentumokra. A fegyvertárból kiállított gazdag anyag nemcsak hangulati, atmoszférát idéző kellékei az egész tárlatnak, hanem a XVII. századi hadviselés képének elevenebb felidézését szolgáló szerepe mellett arra is rendkívül alkalmas, hogy a kézműipar korabeli fejlett technikájáról valljon a ma emberének.