Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589

599 FOLYÓIRATSZEMLE THE JOURNAL OF ECONOMIC HISTORY 23.köt. 1963. (szept.)3.sz.—A New York-i egyetem 1940-ben alapított Gazdaságtörténeti Társulatának folyóiratában CHIMING Нои tanulmánya: A gazdasági dualizmusról Kína példáján keresztül ( 1840 —1937) (277 — 297. 1.) egy fejezete a Harvard egyetemi East Asian Research Center által támogatott monográfiájának. A szerző számos statisztikai táblázattal és részadattal bizonyítja annak az általánosan hangoztatott nézetnek a tarthatatlanságát, amely szerint a kínai gazdasági élet hagyományos szektorai a modern ipari szektorok fejlődése következtében általános hanyatlást mutatnak. A hagyományos szektor a gazdasági életben az 1930-as években még túlnyomó; még a hagyományos textilipar is igen erős, a modern textilipari vetélytárs mellett is. A szerző megvizsgálja, hogy a hagyományos és modern szektor elhúzódó egymás mellett élése miként befolyásolta a gazdasági élet fejlődését. A hagyományos technológia továbbélése és a modern technikával való versenyképessége természetesen hátráltatja a modern ipari fejlődést, bizonyos mórtékig elriasztja a hazai és külföldi tőkeberuházást. A fejlődés mégis a hagyományos iparágak hanyatlásának irányába mutat, olyan mértékben, ahogyan az ország gazdasági élete erősödik, a lakosság vásárlóereje növekedik, s igény és képesség mutatkozik olyan iparcikkek vásárlására, amelyeket már a hagyományos ipari eljárásokkal nem tudnak előállítani. Ez azonban még hosszú időt vesz igénybe. A gazdasági dualizmust azonban nem lehet gyértelműennemkíván at os jelenségnek feleogni. Ha például a hagyományos technika fkielégíti a textiligényeket , nem helyesebb-e a tőkét olyan iparágak fejlesztésébe fektetni, amelyeknek nem kell tartaniuk a hagyományos technikai eljárások versenyképességétöli Olyan országban, ahol a hagyományos technikai eljárások hosszú időn át fejlődtek ki és pillanatnyilag a tömegek igényét kielégítik, a technikai fejlődést eredményesebben szolgálja a régi módszerek alkotó felhasználása, mint a teljesen és kizárólagosan modern technikai eljárások keresztülvitele az ipari és gazdasági életbe. — W. B. SMITH gazdaságstatisztikai tanulmánya (298—311. 1.) az 1828 — 1881-es időszakra vonatkozóan vizsgálja az Erie-csatorna munkásainak bérszínvonalát, bérmozgását és hullámzását. Több mint félmillió ,,Erie-csatorna-iratot"helyeztek letétbe a közelmúltban az Albany-i New York Állami Könyvtárban. Ennek alapján a szerző megállapítja, hogy az öt évtized folyamán sem a csatorna-munkálatok jellege, sem a társadalmi helyzet nem változott lényegesen, az alakuló szakszervezeti mozgalom még nem gyakorolt hatást a bérviszonyokra. Az egyes munkáskategóriák napi és évi bérátlagainak, a reálbérek évi alakulásának feldolgozása révén a szerző azt bizonyítja, hogy a munkásbérek igen mérsékelten — bár nem egyenletesen — emelkedő irányt mutatnak a vizsgált időszakban; ugyanakkor az ország gazdasági fejlődése a csatornamunkálatok befejezése után erősen megindult, és a környező földek értékének növekedése igen gyors és lényeges volt. — F. C. LANE cikke historiográfiai jellegű, . az utóbbi években megjelent, Velence gazdaságtörténetét tárgyaló munkákat mutat be (312 — 334. 1.), inkább e művek összefoglalására és jellemzésére, mint kritikai szemléjére törekedve.(Luzatto, Braudel, Cippola ós Sella idevágó munkáiról ad tájékoztatást.) — H. G. AITKEN áttekintést nyújt a Gazdaságtörténeti Társulat tagságának növekedéséről és területi elosztásáról (336 — 341.1.). A taglétszám 1954-tő 1962-ig átlagosan évente 6.4%-kal növekedett; azonban egyenlőtlenül oszlik meg az USA területén. Főleg New York környékén és a keleti parti államokban magas a létszám, míg a Csendes-óceán partvidékén, különösen Kaliforniában meglepően kevés. - H. É. JOURNAL OF CENTRAL EUROPEAN AFFAIRS 1963. 1. (ápr.) sz. — STEPHEN FISCHER-GALATI tanulmánya (12—22. 1.) a balkáni országok parasztságának forradalmi szerepét, mozgalmait vizsgálja a török uralom ellen irányuló XVH. század eleji első felkelésektől az első világháború utáni időszakig. Viszonylag bőséges irodalom alapján elemzi az egyes megmozdulások korábbi historiográfiai értékeléseit. Alapirányzatában annak kimutatására törekszik,hogy a mozgalmakban erős szakadók mutatkozott a paraszti törekvések és a vezetők célkitűzései között. — GEORGE GINSBURGS írása (23—51. 1.) a Bolgár Népköztársaság helyi igazgatási rendszerét tárgyalja az 1951 — 1956 közötti időszakban. — Részletes cikkben (52 — 76. 1.) ismerteti KLAUS EPSTEIN a Das Ende der Parteien 1933 c. (Düsseldorf, 1960. 816 1.) kötetet, amelyet a bonni „Kommission für Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien" kezdeményezésére és irányításával jelentettek meg, és amelyet a szemleíró a háború utáni nyugat-német történelmi könyvkiadás 4—5 legjelentékenyebb műve közé sorol. Az ismertetésből kiderül, hogy a könyv végső kicsengése („sajnálatos módon", ahogy K. Epstein megjegyzi) Hitler kedvenc tételének igazságát bizonyítja, azt ti., hogy a weimari köztársaság pártjai és a weimari parlamenti rendszer velejéig