Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589

595 FOLYÓIRATSZEMLE lógiai problémáival, vitáival — amelyeket részint még a régi reformista-szindikalista •ellentétek is átszőttek, ha ezek gyakran új formát, tartalmat is kaptak — S. BAHNE: Adoratszkij és Kautsky (270 — 281. 1.). A szerző bevezetőjében Adoratszkij életrajzát ismerteti röviden, hangsúlyozván, hogy egy régi bolsevikről van szó. A három levelet tartalmazó közleményből a két utolsó inkább csak személyes életrajzi szempontból tarthat érdeklődésre számot (1911-ből és 1917-ből). Az első 1911-es hosszú levélben Adoratszkij tudományos és politikai felfogását, problémáit is megismerjük. — J. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS 1963. 6. sz. — MIRKO DRAZEN GRMEK: Orvosi földrajz és művelődéstörténet c. (1071—1097. 1.) tanulmányában mogvizsgálja az orvosi földrajz fejlődését és helyét a tudományok rendszerében: a betegségek elterjedésével, helyi sajátosságaikkal és ezek okaival foglalkozik. Az okok között a földrajzi, s ezen belül is szorosabban fizikai okok mellett a közvetett földrajzi okokat is felsorolja (egyes vidékek flórája és faunája, vagyis biológiai tényezők), s végül a társadalmi okokat veti fel. Megemlít néhány lokális betegséget, amilyen az angolkór (ennek az elterjedésében a szerző szerint a köd mellett sokkal lényegesebb szerepet játszottak a múlt század szociális viszonyai), vagy éppenséggel a morbus Hungaricus. Hippokratésszel kezdve áttekinti a kérdés eddigi irodalmát, a humanisták állásfoglalását. A tudományág igazi megalapítója egy francia katonaorvos, Jean-Christian-Marc Boudin volt (1806 — 1867), aki két nagyobb munkában próbálta meghatározni a betegségek elterjedésének törvényeit, s ha az általa meghatározott „törvények" még pontatlanok és megfogalmazásuk elsietett volt is, a tudomány alapvetése mégis megtörtént. A század végén a baktériumok felfedezése visszavetette az orvosi földrajz fejlődését, mert egy ideig most már mindent, leegyszerűsítve, a baktóriumokkal magyaráztak meg. Az első világháború után újból fellendült a kutatás, a német tudományban 1931-ben már a Geomedizin fogalmát is felvetették, mint a geopolitika egyik ágát. Ma már több nemzetközi tudományos társaság foglalkozik a kérdéssel. A szerző néhány történeti példával mutatja be a betegségek jelentőségót, mind tömeges, mind egyéni vonatkozásban (pl. a malária, amely a római birodalom egyes területeinek elnéptelenedését vonta maga után, s Nagy Sándor korai halálát okozta). A vérbajt ós a himlőt a fehér gyarmatosítók terjesztették el az egész Földön. A tífusz a harmincéves háborúban játszott lényeges szerepet. Közismert a tüdővész elterjedésének összefüggése a városiasodással. Ezek a kiragadott példák a szerző szerint arra utalnak, hogy ezt a tudományágat a történeti megismerés szolgálatába kell állítani. Talán rövidesen elkészül olyan munka, amely az orvosi földrajzot történeti síkon alapozhatná meg. — A sans-culotte-ok és a francia forradalom címen (1098 — 1127. 1.) három vitacikket közöl a folyóirat. FRANÇOIS FURET bevezetésként utal arra, hogy a sans-culotte-okat nem lehet társadalmi rétegként pontosan meghatározni, csak a szegénység egyesíti őket, a termelés szempontjából igen különböző helyeket foglalnak el. CLAUDE MAZAUBIC cikkében G. Rudé, A. Soboul ós K. Tönnesson könyveit értékeli, amelyek az utóbbi évtizedben a legrészletesebben vizsgálták meg a forradalomnak ezt a lényeges népi rétegét. A sans-culotte-ok közt akad értelmiségi, kézműves és bérmunkás egyaránt. Magatartásukban az alapvető belső ellentmondás, hogy a gazdagok ellenségei, s ugyanakkor mégis a polgári rend hívei. Politikai téren egységesek a követeléseik, a nópfelség elvét vallják, s minden vita nyilvános voltához ragaszkodnak. Mazauric végeredményben úgy látja ennek a vegyes rétégnek a jelentőségót a forradalomban, hogy ez volt a nópmozgalom hordozója, még pedig olyan népmozgalomé, amely régebbi a forradalomnál, de a liberális forradalom adta meg ennek a népi mozgalomnak a szervezeti formáját (klubok stb.) ós a programját (az egalitarizmust, az új politikai gyakorlatot). LOUIS BERGERON rámutat a korabeli Párizs demográfiai elemzésének a forrásokból adódó nehézségeire, a forradalom idején végrehajtott összeírások hiányosságaira. — Anyagi élet és biológiai magatartások összefoglaló rovatcím alatt Pierre Couperie a XVII. századi francia élelmezés kérdéseit vizsgálja (1133-1141. 1.), többek között Mazarin udvartartásának az. adatait, s megállapítja a hús túltengését az étlapon (az ételek kb. 60%-a húsétel). — JEANJACQTXES HÉMARDINQUER: A tengerészek élelmezése (1141-1150. 1.) címen XVI. századi toszkán gályákra vonatkozó adatokat közöl, amelyek szerint a legénységet szigorúan foglalkozása és társadalmi rangja szerint élelmezték, a gályarabok a szó szoros értelmében kenyéren ( kétszersültön) és vízen éltek. Ugyanez a szerző: A kukorica keletkezése (1150 —1152. 1.) címen beszámol arról, hogy a mexicói Tehuacanban végzett ásatások során RichardS. MacNeish számos leletet talált az i. e. 5200 előtti korszaktól kezdve, amelyek mutatják a kukorica fokozatos kitenyésztését, mai nagyságának az eléréséhez vezető útját, tehát a kukoricát itt