Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589

594 FOLYÖIRATSZEMIE fel a két évszázadból a bérek és a legfontosabb közszükségleti cikkek áraira vonatkozólag. Az árak emelkedése a XVII. század derekán megakad, a munkabér állandó marad, a gabonaár hanyatlik, vagyis ekkor a reálbér emelkedik, míg 1620 előtt a bér lassabban emelkedik, mint az árak. A jelenség okát a népesség számának az alakulásában keresi a szerző (a XVI. században nő, míg a XVII. században csökken). A városi kézműves munkások bére viszonylag magas volt, míg a nem szakképzett munkások bére jóval alacsonyabb. A harmincéves háború nem rosszabbította a városi kézműves helyzetét, de utána a gabona árának az esése a parasztság helyzetét igen. Ez volt az egyik oka, a fokozódó robotterhek mellett, a század második felében mutatkozó társadalmi feszültségnek a falun. — LUBOMÍR HAVLÍK: A bizánci misszió és Nagymorvaország (105 —131. 1.) Cirill és Metód morvaországi tevékenységének politikai hátterét világítja meg. — RADOSLAV VEÖERKA: A nagymorva irodalom eszmei arculata (182 — 189.1.) ugyancsak hasonló célból rámutat a nagymorva korszakból fennmaradt irodalom világi, hazafias elemeire. — Az Adatok c. rovatban a folyóirat közli az 1885 óta Brnóban megjelenő Rovnost (Egyenlőség) c. forradalmi proletár újság jubileuma alkalmából 1960. június 17 —18-án tartott tudományos ülésszak egyéb helyen nem publikált előadásait és hozzászólásait, amelyek az újság 1945 előtti történetének számos részletkérdését világítják meg (201—272. 1.). — N. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY. 1963. 2. sz. — MAXIME SZTEJNBEEG: A Belga Munkáspárt megalapítása s a munkásosztály jelsorakozása a politikai akcióért (1882-1886) (198-215. 1.), a Belga Munkáspárt 1885-ös megalakulásának előzményeit, körülményeit vizsgálja. Rámutat, hogy az alakulás két irányzat egyesülésének volt a gyümölcse: egyfelől a szocialista szervezeteké, amelyek az 1870-es évek végétől fejtettek ki már ismét élénkebb tevékenységet, másfelől pedig a szakszervezeteké, amelyek ekkoriban ismerték fel a politikai tevékenység hasznát és szükségességét. Sztejnberg rámutat, hogy az első szindikátusok inkább a kisüzemekben erősödtek meg, ahol nem mutatkozott erős igény az állami szociálpolitika foganatosítására (199-200. 1.). A szerző néhány vezető példájával (Anseele, L. Bertrand) is igazolni kívánja a kisipari munkások domináló befolyását. S noha megjegyzi, az 1868—72-es periódusban az I. Internacionálé idején, majd az 1870-es évek végén úgy látszott: a szocialista szervezetek és a munkás-szindikátusok között tartós kapcsolat jön létre, az egyedi, rövid időre szóló sikerek ellenére a jellemző a hasadás volt. A XIX. század második felében, de főként 1875 —1880 után a belga ipar szerkezete megváltozott. Sztejnberg adatokat sorol fel a gépesítésre (s bőséges bibliográfiai utalásokat ad e vonatkozásban), amely azután visszahatott a munkásság szervezeteire, tudatára is. Nagyobb, szélesebb szakszervezetek alakulnak ki, elszaporodnak a sztrájkmozgalmak, s végeredményben mindez a munkásság osztálytudatának kialakulására vezet, amely meghaladja a korábbi szűk szakmai szempontok horizontját. Az 1870-es évek derekán már női és gyermekmunka-törvényeket követelnek a brüsszeli szakszervezetek. Űjabb előrehaladásra az 1883 —1886-os gazdasági válság kapcsán került sor. Ebben előkelő helyet kaptak a nyomdászok, akik talán leginkább szorgalmazták, hogy az állami szervek a munkásság érdekében lépjenek fel. A munkásság ezzel a politikai élet felé fordult, megszűnt a korábbi szindikalista közömbösség, s a választójogi reformot kezdték követelni. A szerző ezután bemutatja a különböző munkásegyesületeket, azok vezetőit, nyilatkozataikat, amelyek mind e „politizálódást" bizonyítják. Végül foglalkozik az alakuló kongresszussal is. Megállapítja, hogy a megalakuló Belga Munkáspárt az ország valamennyi fontos ipari centrumával kapcsolatot talált, s 1886 augusztusára már 40.000 tagja volt. Ugyanebben az évben újabb fordulat következett be a párt megerősödésében. Belgium Viharsarkában, a bányász Liège —Hainaut körzetben, a Borinage szénmedencében nagy sztrájkokra került sor. A bányászok ekkor még nem voltak szervezettek, s a tőkések elleni felháborodásban gyakorta céltalan erőszakosságokat követtek el. Az események után a Belga Munkáspárt nagy erőket koncentrált a bányászok szervezésére. Néhány hónap után már több mint három tucat bányászszervezet született meg, s ezzel — miként az I. Internacionálé idején — a szocialista munkásszervezkedés a nagyüzemekben is megvetette lábát. — P. J. O'FARRELL : Az orosz forradalom és az ausztráliai és új-zélandi munkásmozgalom (1917—1922) (177-197. 1.) főként ausztráliai munkássajtó alapján törekszik annak a bemutatására, miként hatott az orosz forradalom Ausztráliában a munkásság egyes csoportjaira. Ezt a hatást a szerző epizódikusnak és messzianisztikusnak véli, vagyis végeredményben negatívnak tartja. Mindamellett nagy ténvanyagot sorakoztat fel egy igen távoli világból, bemutatva, hogy ilyen hatás volt, s foglalkozik a háború utáni ausztráliai munkás világ ideo-