Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 580

588 FOLYÖIRATSZEMIE dék с. tanulmánya egyrészt Házi okmánytára alapján igen vázlatos áttekintést ad a soproni szőlőtermelés (főleg Mohács előtti) múltjáról; а XVI—XVII. században a soproni szőlőkultúrát már hanyatlani látja. А XIX. században a soproni borvidék, mint a ruszt—sopron—pozsonyi borvidék egy része országosan már csak a 7. helyen szerepel, míg a filoxera és a peronoszpóra Sopron még megmaradt szőlőkultúráját is megsemmisíti. Az új telepítések ellenére is Sopron 1905-re, a homoki borvidéket nem is számítva, már a 12. helyre esett vissza, s 1920-tól a város országosan még mindig rendkívül jelentős borkereskedelme is összeomlik, nem lévén képes konkurrálni az osztrák piacon a vámmentesen behozott olasz borokkal. Tanulmánya második részében szerző Sopron szempontjából, de országosan is érvényes jó áttekintést ad a történelmi szőlőfajtákról, azok megfelelő jellemzésével, majd adatokat közöl a soproni szőlőművelés hagyományos technikájáról. — CSATKAI ENDRE Vándorkereskedök és vándorlegények a régi Sopronban és a megyében c. tanulmánya érdekes és igen színes, elevenenésplasztikusanfeldolgozott, jórészt XVIH—XIX. századi egyes adatokat s részben személyes emlékeket is közöl a megyében régen megfordult vándorok típusairól — helyenként igen jellemző adatokkal a helyi termelési és piaci körzetek meginduló kitágulására, céhes és általában helyi érdekek s a vándorkereskedők és iparosok által kielégített igények összeütközésére. — Az Adattár rovatban — többek között — REUTER CAMILLO A Bába vidéki nyelvjárás egy XVIII. századi emléke c. cikke Veszelszky Antal, feltehetően Sopron megyei születésű, XVIII. század végi jeles botanikus 1798-ban megjelent növénytanából a jellegzetes kemenesaljai — Rába vidéki kifejezéseket gyűjti ki, a bevezetésben azonban képet adva a szerzőnek a kor kezdődő magyar tudományosságára is jellemző életpályájáról, erősen népi érdeklődésű s így népnyelvi és néprajzi szempontból is egyaránt érdekes gyűjtőmunkájáról. — A Sopronkőhidán 1944 decemberében kivégzett 3 ifjú kommunista c. alatt a PTI munkatársainak (NAGY ETA, SZERÉMI BORBÁLA) tollából Pesti Barnabás és Pataki István rövid, fényképes életrajzát olvashatjuk; Kreutz Róbertről — kire vonatkozólag bővebb adatok még nem kerültek elő — fényképén kívül csak néhány soros adatközlést találunk. — Adalékok a magyar jakobinusok történetéhez cím alatt KARNER KÁROLY a soproni evangélikus gyülekezet levéltárának néhány vonatkozó, ám mind ismert adatot tartalmazó s így legfeljebb a mozgalom elfojtásának visszhangjára jellemző dokumentumát ismerteti; — különösebb figyelmet a cikkből csupán az egykorú Bayreuther Zeitung (mely különbén első tudósításaiban majdnem ezer befogottról ad hírt) az elfogottak között Wächter Pál soproni kanonok és plébános és Kelcz János soproni prépost nevét is (teljesen alaptalanul) közlő hírére való utalás érdemel, s az adat a városi tanácsnak a Helytartótanácson keresztül a hír dementálására irányuló sikeres lépéseire. — SIMKOVICS GYULA Köznevelés Sopron megyében a XIX. század végén Címen az 1877 —1900 közötti évi alispáni jelentések alapján rajzol képet Sopron megye korabeli vigasztalan népoktatási viszonyairól: rendszeresen csupán a tanulók 75%-a jár iskolába, 1900-ban már félmillióra tehető az évente mulasztott napok száma, melynek oka mindig a szülők nyomorúságos anyagi helyzete. — CSATKAI ENDRE két zenetörténeti vonatkozású cikke közül a Wagner, Verdi és Mascagni müvei a soproni hangversenyteremben és színpadon című a vonatkozó teljes adatanyag alapján érdekesen — és a hazai zenei kultúrára általában is jellemzően — mutatja be (Verdi esetében már 1847-től, Wagnernél 1858-tól kezdődően) a két operaszerző megismerésének útját az operaszínpad nélküli városban, csupán műkedvelő és hivatásos egyesületek vagy vendégszereplő énekesek által előadott egyes részleteken keresztül. — Ugyanő A magyar zene terjeszkedése Sopronban 1863 folyamán c. alatt az 1863. évi soproni dalosünnepekről (8 nyugatmagyarországi város énekkarával, erősen magyaros hangsúlyú műsorral), Hollósy Kornélia két hangversenyéről s a debreceni magyar operatársulat évadjáról számol be, melyben már a Hunyadi László is színre került. Végül Reményi szintén ez évi soproni hangversenyét tárgyalja, s összevetve az akkori, valamint 1861., 1869. ós 1891. évi soproni hangversenyéről kapott kritikákat, hangsúlyozza, hogy Reményi kétségtelen nagy tehetsége ellenére is már hovatovább erősen avuló stílust képviselt, melynek egyre közömbösebb fogadtatásához a német többségű városban Reményi hangsúlyozott magyaroskodásán kívül emberi magatartásának egyes szerencsétlen vonásai is hozzájárultak. — V. K. A magyar folyó iratszemlét* összeállították: Ormos Mária (O.M.), 'Szabó Miklós (Sz. M.) és Vörös Károly (V. K.).