Századok – 1964
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589
589 FOLYÓIRATSZEMLE HELYREIGAZÍTÁS Hasznosnak tartom a Századok „Folyóiratszemle" c. rovatát, amely tájékoztatást nyújt a sajtóban megjelent történelmi tárgyú cikkekről. Sajnálattal láttam azonban azt, hogy az 1963. évi 6. szám szemleírója teljesen félreértette és rosszul tolmácsolta az „Új Irás"-ban megjelent cikkemet. Ennek egyik (bár korántsem a legfőbb) gondolatát ugyanis így ismerteti az idézett szám 1412. oldalán: „Ha a történész csupán elemzi a történelmi osztálymozgás, az osztályok, mozgalmak cselekvésének rugóit — ebben az esetben értékitéletre nincs módja. Kálmán Endre ezt az objektivizmust veti Molnár Erik szemére is." Valójában ón ezt írtam az TJj írás 1963. évi 8. számának 992. oldalán: „Minden történeti esemény értékelése nagyrészt, s nyugodtan mondhatjuk, legfontosabb részében éppen az események okainak feltárásából áll (bár — természetesen — nem csak ebből). Erőszak nélkül nem is lehet logikailag elválasztani egymástól a kettőt." Vagyis pontosan az ellenkezőjét állítottam és állítom annak, amit a szemleíró nekem tulajdonít: nem azt mondom (mint az ismertetés), hogy aki csak elemzi a történelmet, az nem értékeli (ha ez igaz volna, akkor tautológia), hanem azt, hogy az is értékel, aki látszólag csak elemez. Nem szakítom el az értékelést az elemzéstől — bár az ismertetésből így látszik —, sőt éppen azt kifogásolom, hogy Molnár Erik ezt teszi (nem pedig objektivizmust, vagy bármi más ,,izmus"t „vetek a szemére"). Szavaim mögött kimondatlanul, de eléggé érthetően az a gondolat áll, hogy minél alaposabb a történeti elemzés, annál inkább értékeléssé válik. Fontosnak tartom ennek hangsúlyozását, s azért kérem e sorok közlését, mert nem szeretném téves nézetek hirdetőjének a szerepét vállalni. Kálmán Endre KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPR' SZI ISZTORH 1963. 10. sz. -VLASTTMILA KLADIVOVÁ: A mezőgazdaság szocialista átalakulása a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Kísérlet összehasonlító vizsgálatra (37—59. 1.) címen e problémával kapcsolatban összeveti a két ország fejlődését. Csehszlovákia sokkal kedvezőbb nemzetközi helyzetben látott hozzá a mezőgazdaság szocialista átalakításához, mint annak idején a teljesen elszigetelt Szovjetunió. Jóval magasabb gazdasági színvonalról is indult, hiszen erősen fejlett iparral rendelkezett. Az átalakulás előestéjón mindkét országban a kisparaszti földbirtoklás volt az uralkodó, csakhogy Csehszlovákiában 1945 után a parasztság 46,1%-át tették ki azok, akiknek a földmüvelés csak mellékes foglalkozásuk volt, s általában a nagyiparban dolgoztak. A kulákok csak a parasztság 3,1 %át tették ki. Viszont az a körülmény, hogy Csehszlovákiában a föld nacionalizálása nem történt meg, hanem minden föld magántulajdonbán volt, megnehezítette az átmenetet. A hosszabb tőkés fejlődés, amelyen a parasztság átment, erősítette az egyéni tulajdon iránti vágyat. S ehhez hozzájárult annak az emléke is, hogy az idegen uralom időszakában a föld megtartása a nemzet fennmaradását is jelentette. Másrészről viszont a kisparasztság nagy súlya az egész paraszti társadalmon belül megkönnyítette az átmenetet. A mezőgazdaság gépesítésének a színvonala már az átalakulás kezdetén viszonylag magas volt, s azóta még nagyobbat nőtt. A Szovjetuniótól eltérően Csehszlovákiában a szövetkezetek alacsonyabb formái már 1945 előtt eléggé elterjedtek voltak, s nem is volt olyan lényeges a kollektivizálás minél gyorsabb befejezése. Ezért több szövetkezeti típus alakult ki, az első kettőben még a magántulajdon olemeinek erős fenntartásával, inkább csak a termelés közös intézésére, a 3. és 4. típus viszont nagyjából a szovjet artyel-típussal rokon. Sok szövetkezetben idővel a háztájinak hagyott földet is kollektíván kezdték megművelni. A kulákokkal szemben a párt és a kormány a korlátozás politikáját folytatta, nem távolította el őket a faluból. A kulákok be is léphetnek a szövetkezetbe, sőt bizonyos arányban (legfeljebb l/5-ig) még a vezetőségbe is bekerülhetnek. Így a Szovjetunióban ismert ellenállás, amelyet a kulákok a kollektivizálással szemben kifejtettek, Csehszlovákiában ismeretlen volt. A számos eltérő vonás mellett a fejlődés lényeges elemei ós az eredmények nagyjából azonosak a két összehasonlított országban. — V. I. STTNKOV: Szibéria történetének néhány kérdése (60 — 70. 1.) címmel a „Szibéria története" megalkotásához a készülő öt kötetes munkával kapcsolatban áttekinti Szibéria történetének leglényegesebb kérdéseit. — GÜNTER ROSENFELD: A Szovjetunió és a weimari köztársaság tudományos és kulturális kapcsolatai (71—83. 1.) címen számos adalékot közöl a rapallói szerződés megkötése utáni időszaktól kezdve tudósok és művészek kölcsönös látogatásairól, baráti társaságok megalakulásáról, a könyvcsere kiépü-