Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 580

FOLYÓIItATSZEMLE 587 előemberi és ősemberi leleteket, arra a következtetésre jut, hogy a halottkultusz első biztos jelei a monstieri kultúrperiódusban, a neandervölgyi embertípus korában találhatók. A halottak elhelyezése és a mellettük talált eszközök, véleménye szerint, azt bizonyítják, hogy a neandervölgyi ősember már rendszeresen temetkezett, ami a vallás keletkezésének első nyomait is nyújtja. A zsugorított helyzetű temetés legvalószínűbben a pihenés képzetéhez kapcsolódott, tehát olyan elgondolásból eredt, amelynek még semmi köze nem volt a jóval később kialakult túlvilág- és lélekhithez. — O. M. * BORSODI SZEMLE. VII. (1963) 5. sz.: SZUNYOGH ZOLTÁN A magyar nehézipar területi struktúrája (különös tekintetettel a borsodi iparvidékre) c. tanulmánya Markos György gazdaságföldrajza és Kórodi József ipartelepítési munkája alapján vizsgálja témáját. Megállapítja, hogy a felszabadulás előtt a magyar ipar területi elhelyezkedése aránytalan volt, ennek megfelelően a területi munkamegosztás polarizálódott: Budapest volt a feldolgozó, a vidék pedig a nyersanyagtermelő és a szállító. Ezt a nehézséget, mely a vidék elmaradottságát konzerválta, a felszabadulás utáni ipartelepítési politika jelentősen megváltoztatta s jelentőségét az első ötéves terv ipartelepítésében elkövetett egyes hibák sem változtatják meg. A második ötéves terv ipartelepítési irányelvei most már e tanulságoknak felhasználásával még inkább elősegítik a vidéket iparilag egészségesen fejleszteni kívánó tendenciák érvényesülését. — KÁLI LAJOS A munka szerinti elosztás szocialista elvének elméleti és gyakorlati megvalósítása Borsod megye kohászati üzemeiben c. tanulmánya a kohászati üzemekben a Horthy-korban alkalmazott bérezési módszerek (ezeket néhány érdekes konkrét példával is idéző) bemutatása után részleletesen ismerteti a bérrendszer fejlődését a felszabadulás óta, az első kollektív szerződésektől kezdve az 1953-ban végül a kohászat igényeinek megfelelő (s az addig alkalmazott nem kielégítő, a gépiparra érvényes, darabbér által jellemzett bérezési rendszer helyére lépő) bérrendszeren át egészen az 1957-ben bevezetett, az abszolút béralap mérésén és az átlagbér ellenőrzésén alapuló új rendszerig. Fejtegetéseinek alátámasztására érdekes összeállításokat közöl a termelés és a vállalati szinten egy munkásra jutó kereset 1950 — 63 közötti alakulásáról. A történészek által eddig általában kevéssé vizsgált, de igen lényeges problémával foglalkozó tanulmányt néhány érdekes fénykép egészíti ki a diósgyőri kohászat múlt-14* jából. — ZSIDAI JÓZSEF A Nehézipari Műszaki Egyetem könyvtára című cikke röviden összefoglalja a még a Selmecbányái bányászati iskolához fűződő kezdetekre visszatekintő könyvtár történetét, felhíva afigyelmet a Peitner Tádé professzor hagyatékából 1774-ben megvásárolt gyűjteményre, benne több rendkívül értékes, köztük XVI. századi, bányászati és kohászati szakmunkára, mely igen gazdag anyaga lehet minden vonatkozó műszaktörténeti kutatásnak. A könyvtár két világháború közötti története tükrözi a korszak illetékeseinek a könyvtárral szemben tanúsított meg nem értését, szűkkeblűségét. A Könyvtár nagyarányú fejlődése csak a felszabadulás után, már az új miskolci egyetem keretében indult meg: ma 220.000 kötetével az ország harmadik legnagyobb műszaki szakkönyvtára. — V. K. SOPRONI SZEMLE. XVII. (1963) 4. sz.: KÖLKEDI ISTVÁN Soproni bérmozgalmak az 1905—07-es orosz forradalom idején c. tanulmánya (a 3. számban megjelent I. rész folytatása) az 1907. év eseményeit tárgyalja, megállapítva, hogy bár ez az óv tömeges bér- és sztrájkmozgalmak kitöréséhez vezetett, amelyekbe már a gyári munkásság is bekapcsolódott, mivel az országos mozgalom ekkor már hanyatlóban volt, a soproni mozgalmak is eredménytelenek maradtak: legnagyobb részük kudarccal végződött. A tanulmány részletesen felsorolja az egyes mozgalmakat: közülük a gumigyár (az I. részben már ismertetett) sztrájkja, a két téglagyár, majd a sörgyár (részleges eredményt elért) sztrájkjai mellett a súlypontot továbbra is a szakmai szervezetek sztrájkjai jelentették. Az ácsok, az asztalosok, szobafestők és mázolok, cipészek kisebb-nagyobb, részben eredményes mozgalma után a mozgalom áprilistól a kőművesek sztrájkjában érte el a csúcspontot. A mintegy egy hónapos sztrájk teljesen eredménytelen maradt a munkaadók makacs kitartása folytán, s az építőmunkások legnagyobb része közben otthagyta a várost. Az év legnagyobb sztrájkja a brennbergi bányászsztrájk volt: csekély bérkülönbözet miatt tört ki, és 27 nap után eredménytelenül végződött: több száz résztvevője közül kb. 70 család ki is vándorolt. Megemlítendő még az általános titkos választójogért kitört szeptember 10-i egynapos általános sztrájk (ebben a város mintegy 1500 szervezett munkásából azonban csak 264 vett részt), és a nagycenki cukorgyár sopronkeresztúri bérletén kitört béressztrájk, melyet ugyan az igazgatóság idejében elfojtott, hatása azonban már megfigyelhető volt távolabbi falvakban is. — Főző GÉZA A soproni borvi-