Századok – 1964
Történeti irodalom - Helytörténeti irodalom (Ism. Benda Kálmán) - 578
578 TÖRTÉNETI IRODALOM szövegnek mintegy ötödrészére terjedő német tartalmi kivonatot csatolt a könyvhöz, az összes illusztrációkat kétnyelvű (cseh és német) magyarázó szöveggel látta el, s valamennyi fontosabb lábjegyzetre a német tartalmi kivonatban is hivatkozott (ugyanolyan jegyzetszám alatt, mint a cseh szöveg). A külföldi, csehül nem, vagy csak gyengén olvasó szakember így valamennyi illusztrációt megérti, s a német tartalmi kivonat jó tagolása és a cseh szöveggel azonos jegyzetszámai segítségével könnyen meg tudja állapítani, melyek a cseh szövegnek azok a részei, amelyekre saját munkájához szüksége van. A metallográfiai vizsgálatok adatait összefoglaló táblázatok, minden hivatkozott munkát felölelő irodalomjegyzék és jó hely-, név- és tárgymutató teszik még jobban kezelhetővé a könyvet. HECKENAST GUSZTÁV HELYTÖRTÉNETI IRODALOM A karcagi általános iskola 1962-ben ünnepelte fennállása 250. évfordulóját. Ebből az alkalomból jelent meg az iskola tanárának, Cs. Kovács Imrének kiadványa az iskola történetéről. (A Kálvin-út 2. sz. iskola története. Régi feljegyzések alapján összeállította —. Karcag. 1962. 83 1.). A debreceni kollégium pártikuláját képező, az 1948-as államosításig református iskola történetét sok érdekes adattal világítja meg a Liber scholae reformatorum bejegyzései alapján. Ebbe a könyvbe 1712-től kezdve a mindenkori rektorok bevezették a fontosabb dolgokat, így az iskola rendtartását, fegyelmi szabályzatait, sőt egyes fegyelmi ügyek jegyzőkönyvét, az iskolai könyvtár lajstromát, a tanítók fizetését, az 1800-as évekből pedig már pedagógiai vonatkozású utasításokat is. A munka érdeme, hogy ezeket a följegyzéseket teljes szövegükben közli (a latin szavakat ugyan többhelyt hibásan olvassa, pl. matricula helyett matrica, s a rövidítéseket teljes szavaknak fogja fel, pl. következetesen „schola reformat"). Hasznos az is, hogy a függelékben évrendben közli az iskola rektorainak, praeceptorainak, sőt diákjainak névsorát is. Az eredeti följegyzésekhez fűzött szerzői fejtegetések viszont nem sokat mondanak. * Neveléstörténeti irodalmunkhoz komoly hozzájárulás A Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleménye (I. évf. 1963) hasábjain megjelent három tanulmány. Helytörténeti jellegénél fogva elsőnek Tóth Lajos cikkét emeljük ki, amelyben két szarvasi tanárnak, Benka Gyulának (1838—1923) és az 1919-es tanácsköztársaság alatti aktív tevékenységéért meghurcolt és állásvesztésre ítélt Krecsmarik Endrének (1879—1930) nevelői arcképét rajzolja meg (Benka Gyula és Krecsmarik Endre nevelők portréja az első magyar proletárdiktatúra fényében. 229 — 245. 1.). A tanulmány sok adat tükrében, gondosan elemzi a két kimagasló pedagógus világnézeti és politikai fejlődését. — Hanzó Lajos a magyarországi óvónőképzés és óvodai pedagógia egyik úttörő egyéniségének, Peres Sándornak (1863—1907) működését és törekvéseit vizsgálja (Peres Sándor pedagógiai törekvései. 177 — 208. 1.), míg Kelényi Ferenc a magyar tanítóság érdekeiért harcoló, a tanítóság önsegélyező egyletét, az Eötvös alapot létrehozó Péterfy Sándor (1841 —1913) életútját rajzolja meg. Mindhárom tanulmány fontos adalék a dualizmuskori magyar pedagógiai és iskolai törekvések megismeréséhez. * Művészettörténeti és helytörténeti szempontból egyaránt figyelemre méltó -Szíj Rezső kiadványa: Várpalota látképei (Bpest. 1963. 57 1. 29 kép. Várpalota város tanácsának kiadása). A szerző, akinek néhány éve jelent meg a város történetéről írt monográfiája, ebben a kiadványban Várpalotának huszonkét XVII. századi és három a XIX —XX. század fordulójáról való rajzos ábrázolását adja közre, köztük számos olyat, amely eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Minden esetben közli a legfontosabb ikonográfiái adatokat és a kép lelőhelyét, míg az ábrázolások történeti értékéről a bevezetés tájékoztatja az olvasót. Külön ki kell emelnünk a kiadvány szép és ízléses nyomdai kiállítását, valamint a metszetek tiszta fényképreprodukcióit. Kár, hogy a metszetek német, olasz és latin feliratainak magyar fordításába itt-ott hibák csúsztak be. (A 18. lapon a Veszprémet ábrázoló metszet „Thumbstifft" felirata sem „ismeretlen szó". A mai németben Domstift-nak mondják, jelentése: székesegyház). *
