Századok – 1964

Történeti irodalom - Helytörténeti irodalom (Ism. Benda Kálmán) - 578

TÖRTÉNETI IRODALOM 579 A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai sorozatában jelent meg H. Fekete Péter munkája: Hajdúböszörmény helyneveinek adattára (Bpest. 1959. 124 1.). A szerző összegyűjtötte a hajdúváros belső településének és határának régi és mai helyneveit és lexikonszerű csoportosításban, ábécé rendben, felvilágosító magyarázatokkal adta közre. Munkájában elsősorban a városi levéltár térképeinek, jegyzetkönyveinek adatait értékesítette, de más kéziratos és nyomtatott forrásokat is felhasznált. Röviden ismerteti a város belterületének és határának kialakulását, a tizedek feloszlását, így gyűjtése helytörténeti szempontból is jól használható. A szerző által kéziratos forrásokból közölt adatok megbízhatósága iránt viszont kételyt támaszt az olvasóban az a dilettantizmus és pontatlanság, amellyel a nyomtatott forrásokat használja. 1298-ra az Anjou-kori Okmánytárból idéz egy ott persze nem található adatot a város nevére (amelyet Karácsonyi: Magyar nemzetségek c. munkája I. 115. lapjáról írt ki, de elnézte a jegyzetet), a Monumenta Vaticana-sorozatból a kötetek jelzése nélkül, másodkézből vett adatokat idéz, Lipszky Repertóriumát, a múltszázadi helységnévtárakat nem ismeri, helyettük újságok címét idézi a város hivatalos névhasználatára. A Hajdúböszörmény nevet (a korábban szokásos Böszörmény vagy Rácböszörmény helyett) szerinte Nagy János debreceni diák használta először 1747-es subscriptiójában, a Kollégium anyakönyve azonban ebből az évből ilyen nevű diákot nem ismer, s a mai név első előfordulása az anyakönyvben 1754. (Thúry Etele: Iskolatörtóneti Adattár. H. Pápa, 1908. 238. 1.) Porcsalmy Gyula, akit H. Fekete többször is ponyvaregény-írónak nevez (6., 44. 1.) sokkal többet és pontosabbat tudott a város nevének változásairól. (Porcsalmy szerint Monori Ferenc rektor használta először a Hajdúböszörmény alakot az 1750-es években.) Mindebből következik, hogy a kiadvány általunk nem ellenőrizhető történeti adatait is csak nagy óvatossággal lehet használni. * Porcsalmy Gyula, a hajdú települések történetének volt szorgos kutatója és ismertetője a századforduló éveiben. Több mint negyven évvel ezelőtt jelent meg Hajdúböszörmény történetét tárgyaló kis összefoglalása, amelyet most javított kiadásban újra közreadott a böszörményi Hajdúsági Múzeum. (Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig. Debrecen. 1963. 29 1., Szerk.: Csiha Antal. Sajtó alá rendezte: Porcsalmy János. Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei 3. sz.) A kiadvány elé Ivomoróczy György írt előszót, melyben röviden jellemzi a munkát ós íróját, kiemelve, hogy bár Porcsalmy szemlélete napjainkra sokban elavúlt, adatai megbízhatók és — szomorúan jellemző tény — mai napig nincs újabb összefoglalás a város múltjáról. Részlettanulmányok azonban készültek, s köztük olyanok, mint Györffy István Hajdúböszörmény települése (Szeged, 1927) c. alapvető munkája. Ezért helyes lett volna, az újabb eredményeket jegyzet formájában beledolgozni Porcsalmy szövegébe, elsősorban ott, ahol megállapításait az azóta eltelt félévszázad kutatásai tényszerűen módosították. A szerző úttörő érdemeit ez nem csökkentette volna, a kiadvány viszont sokat nyert volna használhatóságban. * A kecskeméti „Népkutató Kör" munkájáról már korábban is hírt adtunk (Századok 1963. 899.1.). Öt éves tevékenység után jelent meg első évkönyvük. (Városi Művelődési Ház, Kecskemét. Népkutató Kör évkönyve. 1962/63. Kézirat gyanánt. Felelős kiadó: Gergely Ernő. 45 1.) Az évkönyvben három tanulmányt olvashatunk. Balanyi Béla Kecskemét város tanácsa és hatalmi jogköre 1848 előtt (3— 12. 1.) címen általánosságban jellemzi a tanács működését és kiragadott , illusztratív idézeteket hoz a város jegyzőkönyveiből, bírósági és úriszéki irataiból. A tanulmány konkrétabbat és alaposabbat nyújthatott volna, ha nem a tanács egész működéséről igyekszik áttekintést adni, hanem térben és időben leszűkíti feladatát. Henkey Gyula szabadszállási embertani vizsgálatainak eredményeit teszi közzé. (Szabadszállási kunok embertani vizsgálata. 13 — 28. 1. 4 1. fényképmellékl.) 507 felnőtt egyénen végzett vizsgálat alapján azt állapítja meg, hogy a lakosság összetételében három típusnak van lényeges szerepe: a turanidnak (38%), az orientaloidnak (16%) és az előázsiainak (14%). Ma még nem ismerjük a IN'. Béla király által betelepített kunok anthropológiai összetételét, azonban a szabadszállási embertani típusokban a Káspi és Arai vidéki típusok domináló volta arra enged következtetni, hogy az egykori kunok és a mai lakosság közt van kontinuitás. Kuczy Károly: Határ, határrész, népi területmértékek Foktőn (29 — 45. 1. + 4 vázlat) c. tanulmányában a belsőség, külsőség, határrész megnevezésére szolgáló kifejezéseket vizsgálja, majd pedig a népi területmértékeket ismerteti (szesszió, köblös, zsákalja, vékás, nyilas stb.). Tanulmánya tanulságosan mutatja, hogy a feudáliskori fogalmak részben ma is élnek, s így a mai szóhasználatból bizonyos fokig a múltra is visszakövetkeztethetünk. BENDA К ÁLMÁN