Századok – 1964

Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42

A BETHLENI KORMÁNYZATI RENDSZER BIKÁSA 49' társadalmi ellentétek politikai vetületét az 1930-as esztendő utolsó hónap­jaiban. Az 1926-ban nyílt szavazással választott országgyűlés képviselőházában az egységes párt elsöprő többséggel rendelkezett: 168 képviselővel, a vele koalícióban levő és a népjóléti tárcát birtokoló keresztény gazdasági és szociális pártnak 32 képviselője ült a parlamentben, a pártonkívüli, több­ségükben kormánytámogató képviselők száma 10 volt, ebből ellenzéki állás­pontot végig a parlamenti időszakban csak Friedrich István és gróf Sigray Antal foglalt el. A pártonkívüli programmal megválasztott Ostör József egy év múlva belépett az egységes pártba. Az ellenzékben összesen 27 képviselő foglalt helyet, mert a fajvédők — 4 mandátumot szereztek az 1926-os válasz­táson — Gömbös vezetésével az egységes párthoz csatlakoztak. Mégis történt változás a politikai elrendezésben. 1930 őszén Gaál Gaszton két képviselővel, Forster Elekkel és Reiscbl Richárddal kilép az egységes pártból és független agrárblokkot alakít. Csatlakozott hozzájuk a pótválasztáson bekerült Farkas Tibor. Ez az alakulat lett a független kisgazdapárt magja. A független nemzeti demokratapárt, Rassay pártja fuzionált a Yázsonyi-párttal, amely­nek a parlamenti ciklusban mindössze két képviselője volt. Az ún. kispolgári párt egyetlen képviselője a baloldaltól a jobboldalig és vissza mindent megjárt Szilágyi Lajos, a Kossuth-párt egyetlen képviselője a későbbi kisgazdapárti Kun Béla volt. Az egységes párt mindenható vezére, Bethlen István pártját szavazó­gépnek, másrészt spanyolfalnak tekintette, amely elsöprő többségével szen­tesíti minden kormányzati intézkedését. A „Gazdától" — ahogy nevezték — függött a mandátum, ez volt a póráz és mézesmadzag egyben, amellyel enge­delmességben tartotta „mamelukjait". Nyílt bírálat vagy ellentmondás1 7 egé­szen 1930 őszéig nem is hangzott el a pártban, jóllehet társadalmilag elég vegyes képet mutatott a gárda, igyekezett kifejezni azt a társadalmi szövet­séget, amelyet képviselt. A finánctőkének közvetlenül mindössze két kép­viselője rendelkezett egységespárti mandátummal: Bíró Pál és Lakatos Gyula, de indirekt módon, a nagytőkével való kapcsolataik révén ide tartozott a Kozma Jenő és Bessenyei Zénó vezette, elsősorban a fővárosi politikában aktív képviselőcsoport. Az agráriusok gyakorlatilag két táborra oszlottak: a Maver János vezérségét valló volt Nagyatádi-párti „csizmás" kisgazdák, kulákbirtokosok, akiknek száma már az 1926-os választásokon erősen meg­csappant, mindössze 12-en maradtak.1 8 Bethlen nem tűrte, hogy pártja par­lamenti képviselőinek fele — mint 1926 előtt — „csizmásokból" álljon. Az 17 К gyet len, személyi kérdésben elhangzott bírálatról emlékezett meg visszaemlé­kezéseiben Klein Antal, az egységes pártból 1931-ben kilépett későbbi független kisgazda képviselő. Előadja, hogy Erdélyi Aladár (1931-ben Klein Antallal együtt lépett ki a pártból) az egységes párt egy értekezletén szóvá tette, hogy Bethlen a jobboldali, ifajvédő ellenzék padsoraiból hozott honvédelmi államtitkárt. „Sértő és lebecsülő a pártra — mondotta Erdélyi —, hogy amikor itt sok kiváló magasrangú katonatiszt ül . . . akkor azokat egyszerűen mellőzi és kívülről, az ellenzék padjaiból hoz egy századost, egy politikust, kivel sokan nem értünk egyet." Klein Antal : A kormánypártból való ki­lépésem okai. — Az MTA Történettudományi Intézete Archívuma. Kézirat 1962. 18 Csizmadia András (Orosháza), Csontos Imre (Karcag), Greskovics József (Csong­rád), Gubicza Ferenc (Zirc), Krisztián Imre (Kápolna), Кипа P. András (Kunszent­miklós), Mayer János (Hódmezővásárhely), Muszti István (Szalonta), I'atacsi Dénes (Baranyaszentlőrine), Simon János (Siklós), Szabó István (Györgyszentmárton), Tarif kovics János (Kaposmező). 4 Századok

Next

/
Thumbnails
Contents