Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
48 -MÁRKUS LÁSZLÓ tos romlásáról adnak hírt a kormányzatnak, 13 a Belügyminisztérium a leghatározottabban figyelmezteti a közigazgatási szerveket a politikai agitáció meggátlására. Sztranyavszky felszólítja a főispánokat, hogy „gyűlések tartására a mai súlyos gondterhes időkben csak a legindokoltabb esetekben adassék engedély s óvakodni kell népgyűlésekre engedélyt adni abban az esetben, ha tartani lehet attól, hogy az amúgy is ingerlékeny állapotban levő lelkek további izgatására vezetne ez".14 A kormányzati rendszer által oly hatékony segítségnek feltüntetett boletta ellen is egyre több liang szólalt fel a kisgazdatársadalom köréből.15 Az ipari munkásság helyzete semmivel sem volt kedvezőbb 1930 utolsó hónapjaiban, a munkanélküliség növekedése állandónak volt mondható, a hatósági jelentések e téren is aggasztó tünetekről adtak hírt.1 6 A gazdasági és politikai ellentétek a tömegmozgalmak hatása alatt egyre élesebben kerültek felszínre. A finánctőke és az agráriusok között a fő ellentétet az agrárolló szélesre nyíló szárai jelezték, míg a finánctőke és az állami bürokrácia, fajvédő közalkalmazotti csoport között az államháztartás személyi kiadásai körül jelentkeztek a problémák, és nem kis mértékben az állami beavatkozás mikéntje és mértéke képezte a gazdaságpolitikai viták alapját. Mindezt aláfestették a külpolitikai orientációban megmutatkozó nézeteltérések, amelyek végső soron ugyancsak gazdasági eredetűek voltak. Ugyanakkor az állami bürokraták és az agráriusok között is feszültség támadt a túlméretezett államháztartás, az adórendszer és a bolettarendelet elégtelensége következtében. Az egyelőre burkolt belső harc egyetlen területen vált nyilvánossá: a korrupció és közéleti tisztaság, összeférhetetlenség és politikai morál körüli vitákban, ahol a személyi és politikai érdekellentétek sajátosan keveredtek. Mindegyik csoport — demagóg célból főleg —- a közéleti tisztaság jelszavával lépett fel és azt követelte a -— másik oldaltól. Ahhoz, hogy eme irányzatok fővonalait megértsük, rövid áttekintésre van szükség a politikai helyzetről, meg kell vizsgálnunk az érintett gazdasági -13 A ceglédi rendőrség kapitánya jelenti a főispánnak 1930. dec. 3-án: „A lakosság kereseti lehetősége szerint általában mindenütt, úgy itt is igen mostoha. Minden jelentős munkaalkalom szünetel. Hozzávetőleges megállapítás szerint 6 —700 ipari munkás és 2— 3000 földmívelő és napszámos van ezidőszerint munkanélkül... a lakosság körében az eladósodottság mindenütt szembetűnő módon fokozódik ... a lakosság hangulata nyomott, reménytelen, különösen a teljesen vagyontalan munkásnép helyzete az aggasztó." P. L. Főispáni res. 1929. 103. biz. Ugyanilyen adatokat tartalmaz a ceglédi kapitányság egy hónappal későbbi jelentése is 1931. jan. 3-i keltezéssel — P. L. Főispáni res. 1929. ad. 103. biz. — Hasonló állapotokról tájékoztat a kalocsai rendőrkapitányság 1930. dec. 2. keltezésű helyzetjelentése. P. L. Főispáni res. 1929. 103. biz. — A Fejér megyei főispán bizalmas jelentésében Gaál Gaszton mozgalmának veszélyére hívja fel a belügyminiszter figyelmét 1930. dec. 10-i keltezéssel, majd hozzáteszi, hogy „az agrártársadalom ellenzéki alapon való megszervezését mindinkább több párt illetve egyén igyekszik feladatává tenni, ami az általános elégedetlenség növekedésével (Kiemelés tőlem — M. L.) mind könnyebb és könnyebben lehetséges." — O. L. M. E. XXIII. 1661. 14 P. L. Főispáni res. 1930. ad 128. biz. 16 P. L. Főispáni res. 1930. 114. biz. 16 Az ipari munkanélküliség növekedésére útmutatást ad a Szakszervezeti Tanács kimutatása, amely szerint 1927-ben 13 983, 1928-ban 13 633, 1929-ben 15 322, 1930-ban viszont már 22 290 szervezett munkás volt munkanélkül. A hatósági munkaközvetítőben munkát keresett 1927-ben 110 109, 1928-ban 118 842, 1929-ben 121 687, 1930-ban viszont 200 347 munkanélküli. Vö. Scheiber Jenő : Munkanélküliség Magyarországon, Társadalmi Szemle, 1931. szept. I. évf. 3. sz.
