Századok – 1964

Közlemények - Steiner; Herbert: Adatok a Nemzetközi Munkásszövetség és az osztrák munkásmozgalom kapcsolataihoz (1866–1872) 469

A NEMZETKÖZI MUNKÁSSZÖVETSÉG ÉS AZ OSZTItÁK MUNKÁSMOZGALOM KAPCSOLATAI473 Az 5. munkásnap (1868. május 10.) után Franz Gallistl tanító elnökletével bizottság alakult egy nagy munkás testvériségi ünnep előkészítésére. Meghívót küldtek a Nemzetközi Munkásszövetségnek és személyesen Kari Marxnak is. A bizottság által az Osztrák-Magyar Monarchia több nemzetiségének nyelvén terjesztett kiáltvány világosan mutatja a Nemzetközi Munkásszövetség ideológiai befolyását. .. .Az államot teljesen demokratikus alapokon kell berendezni. Ennek alapvető feltétele az általános, közvetlen választójog bevezetése. Ha a törvényhozó testületekben az egész nép képviselve van, akkor a munkások lassanként olyan helyzetbe kerülnek, hogy a termelést hamarosan kezükbe vehetik. Ezért a politikai szabadság elérésével és a demokratikus népállam elérésével egyidejűleg, a dolgozó osztályoknak a tőkétől való felszabadítására törekedve, időszerű agitációval és a tömegek felvilágosításával a munkásokat megkell óvni a céltalan harcoktól és a mozgalmat a meghatározott célok érdekében biztos útra kell téríteni . . Valószínű, hogy az angol Peter Fox (Andrée), aki a Főtanács tagja volt, építette ki a kapcsolatokat Kari Marxhoz és a Nemzetközi Munkásszövetséghez. Fox 1867 decemberétől 1868 májusáig tartózkodott Bécsben,ahol tüdőgyulladásban meghalt. Marxhoz Bécsből küldött jelentéseit nem ismerjük, de Marx és Engels levelezéséből kiderül, hogy Fox jól ismerte az osztrák munkásmozgalom viszonyait-.9 1868 júliusában a munkás testvériségi ünnepet előkészítő bizottság elfogadta a „Bécs munkásai a francia és az angol munkásokhoz !" című felhívást. E dokumentumhoz közölt bevezetőjében a „Vorbote" a következőket írja:10 Bár az uralkodó viszonyok még nem engedik, hogy az osztrák munkások formálisan is csatlakozzanak a Nemzetközi Munkásszövetséghez, de amint a következő, a múlt számunkban való közlésre elkésett felhívás bizonyítja, a valóságban már az általános szövetséghez tartoznak. Ezután következik a felhívás: Testvérek! Az újságokból már értesültetek arról, hogy Bécs dolgozó népe szigorúan őrködik Ausztria proletariátusának jogai felett, és hogy itt erős szociáldemokrata párt létezik, amely szilárdan el van tökélve, hogy mindenki számára kivívja az egyenjogúságot és megvalósítsa az emberi jogokat. Tekintettel tömegeink intelligenciájára és osztály öntudatunkra, csúfos kudarccal végződött a reakciónak az a kísérlete, hogy bennünket nemzetiségekre forgácsoljon szét, és az egyik nemzetiséget a másik ellen uszítsa. Éppen most kilenc nyelven kiáltványt bocsátottunk ki, amelyben Ausztria népcsoportjaival ismertetjük szociális hitvallásunkat és élesen megvilágítjuk a nemzetiségi viszálykodás balga voltát. Számunkra csak egy nemzet létezik; az emberiség, csak egyetlen hazafias háború: az elnyomottak és kizsákmányoltak harca ostoba kényuraik ellen. De ugyanabban a pillanatban, amelyben a csodálatos vörös szint, a szerelem, aparázs és a forró emberi vér színét szimbólumunkká emeljük és zászlónkra fesjük, kötelességünk ellen vétenénk és jóvátehetetlen hibába esnénk, ha megrekednénk a korlátolt osztrák állásponton, s nem látnánk be, hogy mi csak egyik tagja vagyunk a nagy európai családnak, csak egy kicsiny része az egész emberiségnek. Ezért fordulunk hozzátok, földrészünk két legcivilizáltabb államának dolgozó népéhez, és testvéri üdvözletet küldve nektek, tartós barátságra nyújtjuk kezünket. Először egy szót hozzátok, az angol szigeteken élő testvéreink ! Az ipar nálatok a legfejlettebb, de a legkeservesebben ti ereztétek, hogy mekkora nyomorúság kíséri az úgynevezett nemzeti gazdagságot. Sokat dicsőített politikai szabadságotok ellenére a legnagyobb szociális nyomorral kell megküzdenetek. A hét hat napján munkásrabszolgák vagytok, és még a hetedik napon sem örülhettek az életnek, mert gúzsba köt benneteket a vasárnap szigorú ünnepe, öntelten mondják uraitok, miközben szegénységeteket gúnyolják : „Ebben az országban mindenki szabad, akinek pénze van." Fél évszázada rendeztek sztrájkokat, szigeteteket behálózzák a széles munkáskapcsolatok, iparszabadságotok, szabad költözködési jogotok van, korlátlin egyesülési és gyülekezési jogotok. De a távolság a szegény és gazdag között nálatok egyrenövekszik, a parlamentben csak a vagyon van képviselve, és gyermekeitek, akiknek nagy része nem részesült oktatásban, a politikai gazdaságtan törvényei szerint — ugyanúgy mint asszonyaitok — mint versenytársak fordulnak ellenetek, hogy a fokozott munkakínálattal lenyomják a munkabéreket. Egy idő óta, jogtalan nemzeti büszkeségből, elzárkóztatok az európai kontinenstől, ' Niederösterreichisches Landesarchiv (Alsó-ausztriai tartományi levéltár. A továbbiakban N. L.). Präsidial 1868/3435/P 8/ad. 196. "Vö. Der Briefwechsel zwischen Friedrieh Engels und Karl Marx 1844-1883 (Friedrich Engels és Karl Marx levelezése). 959. 967. 977. és 1127. sz. levél. 10 „Vorbote", Genf, 1868. szept. 7 Századok 1964/3.