Századok – 1964

Közlemények - Steiner; Herbert: Adatok a Nemzetközi Munkásszövetség és az osztrák munkásmozgalom kapcsolataihoz (1866–1872) 469

474 HERBERT STEIN Ell mert abban a politikai fényben, amely a ti közmondásos „felső tízezretek"-bői árad, megfeledkeztetek a szociális egyenjogúságról, amelyben nincs részetek. Tengermosta Albion munkásai! Legfőbb ideje, hogy erélyesen folytassátok, amit nemrégiben megkezdtetek : hogy kéz a kézben haladjatok szárazföldi testvéreitekkel, akik a politikai gazdaságtan azonos terhei alatt nyögnek. Ez az oka annak, hogy biztosítunk benneteket különleges rokonszenvünkről, ezért kérünk benneteket, hogy fogjátok meg és szívből rázzátok meg felajánlott baráti kezünket. De mindenekelőtt rátok tekintünk bizalommal, Franciaország dolgozó férfiai. Mert ti már csaknem egy teljes évszázada véreztetek Európa szabadságáért, és amikor a többi európai népek szolgaságba süllyedtek, ti mindig újra meg újra kitűztétek az egyenlő emberi jogok zászlaját. Ti mindig a kezdeményezés népe voltatok, s miközben elűztétek saját zsarnokaitokat, jelt adtatok a többi népcsoportok félébredésére is. Amikor 1848-ban, a véres júniusi csatában hősies harcok után legyőztek benneteket, akkor a reakció győzött, mert ekkor döntötték le a népszabadság főoszlopát és hamarosan Európa más pontjain is megsemmisültek a legszebb remények. Sokszor vetettek vissza benneteket győzelmes rohamaitok során, mert Franciaországon kívül élő testvéreitek még nem tudtak lépést tartani véletek. De tudjuk, mivel tartozunk nektek. Nem maradtok többé elszigetelve, minden oldalról szolidárisán küzdeni és győzni fognak veletek. Mi legalábbis arra a felismerésre jutottunk, hogy a szociális kérdést csuk a civilizált Európa egész munkásnépessége közösen tudja megoldani. Közösen kell meghódítanunk a világpiacot, amely áruként kezel bennünket, és csak akkor győzhetünk, ha a termelést demokratikus alapokon, közösen szabályozzuk. Bennünket nem választ el többé tőletek a nemzetiségi babona, sem a nyelv, sem a külön állam: mert a közös nyomorúság és a közös érdek — a nyomorúság megszüntetése — életre-halálra a legszorosabban összefűz bennünket. Ez év szeptember 6-án, 7-én és 8-án tartjuk Bécsben a közös ausztriai munkás testvériségi ünnepet, és nagyon örülnénk, ha ezen az ünnepen vendégek jelennének meg Franciaországból és Angliából, valamint Európa összes többi államából. Miközben reméljük, hogy ti is újult erővel szálltok síkra közös törekvéseinkért, odakiáltjuk nektek: „Éljen a szociáldemokrata szabadság, éljen az emberi jog!" Bécs, 1868. július 10. A Nemzetközi Munkásszövetség brüsszeli kongresszusához (1868. szeptember 6—8.) a következő két üdvözlet érkezett Ausztriából:1

1 A nemzetközi egyesülés brüsszeli képviselőihez! Azok az óriási erőfeszítések, amelyeket mi Ausztriában tettünk — ebben az országban csak néhány hónap óta létezik némi egyesülési és gyülekezési jog — és amelyek oda vezettek, hogy nemcsak hatalmas pártot alkotunk, ha/nem mi vagyunk az egyetlen szervezett párt Ausztriában, úgyszólván minden erőnket igénybe vették, és emiatt, legalábbis pillanatnyilag, nem vehetünk részt a külső harcokban. Ennek következtében, a legnagyobb sajnálatunkra nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a jelenleg Brüsszelben ülésező kongresszusra képviselőket küldhessünk, akik Önökkel együtt tanácskozhattak volna közös érdekeinkről. De lélekben ott vagyunk Önöknél, mert az Önök elvei a mieink is és minden erőnket megfeszítjük ezen élvek győzelme érdekében. De megígérhetjük Önöknek, hogy Ausztria, és mindenekelőtt Bécs — ahol e napokban, a Ferdinand Lassalle emlékünnep alkalmával a népnek mintegy 10.000 férfia esküdött fél az európai demokrácia zászlajára, a vörös zászlóra — nem marad él a szabadságért és az emberi jogokért vívott harcban. Miközben annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy tanácskozásaik kedvező eredményekkel járnak, átadjuk pártunk üdvözleteit és kézszorítását. Bécs, 1868. szeptember 3. A szociáldemokrata párt bizottsága: Dr. Hippolit Tauschinski, elnök Dr. J. Metall és Franz Fischer ^ alelnökök A munkások nemzetközi egyesületének levlezőjéhez, Brüsszel. Kollégáim nevében és saját érzéseimtől vezettetve, a munkások nemzetközi kongresszusa alkalmából a következő néhány sort küldöm önnek: Az osztrák munkások a legnagyobb rokonszevvel kísérték a nemzetközi egyesület fáradozásait, mindig nyíltan az egyesület híveinek vallották magukat, és formálisan is szívesen beléptek volna az Önök nagy egyesületébe, ha az osztrák törvény ebben nem akadályozza meg őket. Amikor ezt az osztrák munkásokról mondom, természetesen csak azokról beszélek, akik 11

J. Freymond: La première Internationale (Az első Internacionálé). Genf. 1962. 436. és 437. 1.