Századok – 1964

Közlemények - Steiner; Herbert: Adatok a Nemzetközi Munkásszövetség és az osztrák munkásmozgalom kapcsolataihoz (1866–1872) 469

472 HERBERT STEIN Ell A magántulajdon nem természeti törvény, mint ahogy azt a burzsoázia, a burzsoá osztályszellemű közgazdaságtan és az ezeket és önmagát védelmező rendőrállam állítja. A magántulajdon történelmi eredmény, amely a kultúra fejlődési folyamatában alá van vetve minden változásnak, amely az általános igazságossághoz, mint célhoz vezető útján szükséges. A töke (minden tulajdon, mert ez most többé kevésbé tőkésíthető) a munka gyümölcse, és nem lehet addig a társadalomban és az államok között a békére, hanem csak a „mindenki háborújára mindenki ellen" gondolni, amíg a töke a bitorlás palotáiból nem költözik át a legitim kenyérkereső és örökös — a munka — lakásaiba. A dolgok ilyen változását azonban meg kell előznie az igazságosság — az erkölcs —fogalma megváltozásának, minden teológiai és spekulatív filozófiai sallangtól mentesen, vagyis a közösség lelkiismeretét összhangba kell hozni a megvalósítandó rendszabályokkal. A munkabeszüntetések, a fogyasztási, termelő, nyersanyagbeszerző, előleg- és hitelfolyósító szövetkezetek csak ideiglenes kisegítő, átmeneti egyesülési és védelmi eszközök, amelyek a munkásosztály számára az élet iskolájának egyre magasabb osztályai, amelyek a közös cselekvésre szoktatják, gyakorlati oktatást adnak neki az agitációban, az ügyek kezelésében és vezetésében és végül a tapasztálat útján meggyőzik a munkásokat ezek fogyatékosságairól. Ezért, ausztriai testvéreink, mi most csak a célhoz vezető helyes eszközök és utak felismerését próbáljuk elősegíteni, mert tudjuk, hogy csak az általános, felismerés, az általános megértés, az érdekek összeegyeztetése vezet el a világot megváltoztató cselekedethez. A gazdaságilag állandóan ható tények, az ezek áltál előidézett megrázkódtatások — tokkal alaposabban és eredményesebben, mint a mi fejtegetéseink — még a legközömbösebbekkel, és a leggyengébb tehetségűekkel is felismertetik a mi nézeteink és törekvéseink helyességét, és ti mindig ugyanúgy velünk lesztek, mint ahogy mi veletek leszünk az elnyomott emberiség felszabadításáért folyó harcban. Minthogy nekünk tőkénk — amely most az atyaisten — nincs, s nincsenek harci tszközeink, kitagadottak, fegyvertelenek vagyunk. De mellettünk vannak a hatalmas tömegek, és ha ezeket a felismerés útján észre térítjük, akkor miénk a világ. És ehhez a munkához, a közös szellemi munkához, elveink és ésszerű eszméink megvalósításának előmunkálataihoz küldjük nektek testvéri üdvözletünket és kézfogásunkat. Ezt a felhívást négyoldalas röpiraton is terjesztették Ausztriában.6 Számos házkutatási jegyzőkönyvből, perről szóló jelentésből és aktából kitűnik, hogy a „Vorbote", a Nemzetközi Munkásszövetsóg nómet nyelvű szekciójának központi lapja, rendszeresen eljutott az osztrák munkásmozgalom funkcionáriusaihoz. 1868 januárjától számos Bécsből származó levél jelent meg a „Vorbote"-ban. Ezek, mint kortörténeti bizonyítékok, a munkásmozgalom szemszögéből nézve fontos információkat nyújtanak a bennük ismertetett események kutatásához. Egy Bécsből órkezett, 1868. február 8-án kelt levélben ez áll: . . . Nagy örömet keltett nálunk szövetségi üdvözletetek, amely megjelent a 20.000 példányban kiadott „Konstitutionelle Vorstadt-Zeitung"-ban. Az üdvözletet hamarosan viszonozzuk. — A „Vorbote" hozzánk eljutott számai kézről kézre járnak és figyelemmel olvassák azokat. A nemzetközi ügy itt bizonyosan és pedig nemsokára talajra talál és gyökeret ver . . . Az 1868. március 7-én kelt levél a következőket közli: Valószínűleg már megkapták a mi „Wiener Arbeiter Zeitung"-unkát, amelynek első számai a megjelenés után azonnal elfogytak, és második kiadást kellett nyomtatnunk. Ez az újság teli van olyan közleményekkel, amelyek az Önök számára is fontosak lehetnek . . . A „Wiener Arbeiter Zeitung"-ot sehol sem tudtuk megtalálni, valószínűleg a bécsi „Arbeiterblatt"-ról (a „Telegraph", illetve az „Allgemeine Volkszeitung" mellékletéről) van szó, amelynek 1868. december 2-ig 89 száma jelent meg. Az „Arbeiterblatt"-ot sem Brügel, sem mások nem említik, holott ez volt az első újság, amëly Ausztriában, a Nemzetközi Munkásszövetség nézeteit képviselte. „Világ proletárjai egyesüljetek !" címmel folytatásokban itt jelent meg Ausztriában először a Kommunista Kiáltvány (június— július), július 2-án kezdődött „A Nemzetközi Munkásszövetség" című cikksorozat. Augusztus 2-án a Nemzetközi Munkásszövetség ausztriai képviselője, J. Brüsshaver lett az „Arbeiterblatt." főszerkesztője. A lap augusztus 10. és október 28. között hosszú kivonatokat közölt Marx „Tőké"-jóből. Az „Arbeiterblatt" megszűnte összefüggésben volt a „Szociáldemokrata Bizottság" 1868. november 2-án rendőrileg elrendelt feloszlatásával és az ezzel kapcsolatos hatósági üldöztetéssel.7 • „Vorbote", Genf, 1868. jan. valamint a varsói PárttSrténeti Intézet Archívuma. B. 3633.5 : Vö. „Arbeiterblatt" Wien, 1868.