Századok – 1964

Közlemények - Steiner; Herbert: Adatok a Nemzetközi Munkásszövetség és az osztrák munkásmozgalom kapcsolataihoz (1866–1872) 469

A NEMZETKÖZI MUNKÁSSZÖVETSÉG ÉS AZ OSZTItÁK MUNKÁSMOZGALOM KAPCSOLATAI471 üdvözletét küldte Bécs és egész Ausztria munkásainak". Az üdvözlet kelte 1868. január 14., aláírta: Joh. Ph. Beeker, elnök; Heinemann, alelnök; Münch, titkár, Rau, pénztáros, Setke, Könecke, Beste — tanácstagok. Már évek óta mondogattuk és kérdeztük: Mit csinálnak ausztriai testvéreink? - Ók az elnyomottak legelnyomottabbjai, az elhagyottak legeihagyottabbjai, a proletárok páriái, vagy éppen a páriák remetéi? Igen, sokáig úgy hallgattatok, mint a sír, amelyben a zsarnokság csendje és rendje lakozik és amely fölé a szabadság halotti leplét teritették! Hiába próbáltunk ismételten testvérkezet nyújtani nektek, támpontokat keresni a bensőséges kapcsolathoz, hogy a munka evangéliumának hirdetésével vigaszt és reményt nyújtsunk nektek, hogy eljönnek a megváltás napjai. A zsarnokság merev jégpáncélja azonban megtört és mi örömmel üdvözöltük szabad fellélegzésetek jeleit. Természetesen ahhoz, hogy hangos szóban öntsétek ki sziveteket, arra volt szükség, hogy a német haza északi és déli tartományainak zsarnoki uralma féltékenyen összecsapjon. De ne feledkezzetek meg arról, barátaink, hogy a zsarnokság képmutatóan szelíd, ahol vereséget szenvedett és pimaszul brutális, ha győzedelmeskedett. Éppen ezért a königgrätzi csata nektek némi szabadságot, az északi tartományokban élő testvéreinknek pedig fokozott elnyomást hozott. Nagy örömet okozott nekünk, hogy e pillanatot arra használjátok ki, hogy felépítitek a szabadság erős várát és a zsarnoki uralom elölt befalazzátok a visszatérés kapuját. Meglepetésünkre bebizonyítottátok a világ előtt, hogy csak tetszhalottak voltatok, hogy a szabadság lángja nálatok tovább izzott a hamu alatt, és most, megmelegítve minden szivet és megvilágítva minden lelket, hatalmas lánggal lobog. Igen, most nap nap után bebizonyítjátok, hogy egyesülési jog híján is csendben tanulmányoztátok a munkáskérdéseket és oly tiszta, kiforrott osztályöntudattal léptek a nyilvánosság elé, hogy az Németország többi részeinek sok munkását csak pirulásra késztetheti. Ti tehát már tudjátok, hogy a munkáskérdés politikai és szociális kérdés, a szellemi és lelkiismereti szabadság kérdése, s hogy le kell ráznotok az állam, az egyház és a társadalom igáját és meg kell teremtenetek az emberi létérdekek egységét — szellemi, érzelmi és fizikai értelemben egyaránt. De mert a munkáskérdés szociális kérdés, nem lehet helyi és nemzetiségi kérdés, hanem egyetemessé kell válnia, és így a világ munkásai nemzetközi talajon, s mindenütt egyformán ható politikai és társadalomgazdasági tények következtében eljutnak a testvériséghez és a kölcsönösség és a kölcsönös kötelezettségvállalás elveinek megvalósításához. A ti ügyetek tehát a mi ügyünk is és a mi ügyünk a tiétek is. A politika és az állam számunkra a közélet kifejezője, a társadalom gazdasági helyzetét tükrözi és feladata minden ember egyenjogúságának megteremtése. Az élet élvezete számunkra életcél és vallásunk az állapotok megszépítése és megnemesítése a tudomány által igazolt eszmények szerint, valamint vallásunk a természet, a tudomány, a művészet és kultúránk gyümölcseinek közös élvezete. Ahogyan a közlekedésben és a termelésben meg kell szűnnie a szeszélynek és az önkénynek, a feltételezéseknek és a kockázatoknak, ugyanúgy meg kell szűnnie a nem a tények talajára épülő elméleti léghaj ázásnak — a spekulatív filozófiának. Mi a ,,mennyországot" nem a rossz és a gonosz kiirtásával, hanem a jó és szép megteremtésével akarjuk elérni, a természeti erők segítségével, legyőzésével és szolgálatba állításával magunk akarjuk mennyországunkat felépíteni és egyedül akarunk annak ura és mestere lenni. Egész magatartásunk vezércsillagai és iránytűje csak о kétségtelenül megállapított tények — az egzakt tudományok — lehetnek. Mi azt mondjuk: ,,Mindent a munka által és mindent a munkáért !" és csak a közhasznú tevékenységet — legyen az kétkezi vagy agymunka, testi, szellemi vagy erkölcsi természetű — tekintjük munkának. Ahogy a legsötétebb középkor társadalmi viszonyai a földbirtokon alapultak, ahogy a modern idők szociális viszonyai a tőkés tulajdonon nyugszanak, úgy a jövő szociális-állami viszonyainak alapja a munka — a közhasznú tevékenység kell hogy legyen. És ez az összes osztályellentétek és osztáhjkülönbségek megszüntetését, a szükségletek ésszerűsítését és az érdekek megbékélését jelenti. A mi jövendőbeli államunk a szociáldemokrata, a tulajdonképpeni népállam, amely nem ismer el más szuverenitást, mint a nép szuverenitását, nem ismeri el más fenséges voltát, csak a nép fenségét és csupán a nép akaratának erkölcsi ereje felett rendelkezik. Számunkra az önsegély az államsegély és az államsegély az önsegély, mert ha a társadalom kölcsönösen és mindenkire kötelező erővél, mindenki közhasznú tevékenységével megteremtette az államot, akkor a nép elmondhatja : ,,Az állam én vagyok!" és akkor az államsegély önsegéllyé válik. A magántulajdon (ugyanígy a gazdagság a szegénység mellett) nem isteni intézmény, mint ahógy azt az egyház hirdeti.