Századok – 1964
Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457
DIEN BIEN I'IIU ÉS A BÉKE „INTERNACIONAIJZÁLÁSÁNAK" DIADALA 465 Amerikáé.3 7 4. A colomboi értekezlet, mely május 2-án fejeződik be, támogatja Edent közvetítő tevékenységében. A saigoni „Thiéng Dói" szerint a „colomboi konferencia rá fogja venni a^ Egyesült Államokat politikájának az indokínai háború internacionalizálásának revideálására". A „Saigon Moi" le is vonta a következtetést: „Feltételezik, hogy a genfi konferencia két lehetséges megoldást irányoz elő. Vietnam kettéosztása és egy népszavazás szervezése, mely lehetővé tenné a lakosságnak, hogy kifejezze godolatát. Az a vélemény, hogy a nyugati hatalmak az első megoldást fogják választani."38 A „Dán Ta" világosan kijelenti: „Az Egyesült Államok, melynek egyedüli célja a kommunizmus terjeszkedésének megakadályozása, már elfogadta Németország és Korea kettéosztását. El fogja fogadni Vietnamét is, feltéve, hogy eléri célját."39 A baodaista sajtó ekkor már nem táplált illúziókat. A Vietnam Presse május 4-i száma mentegetőzik, hogy ez a szám kisebb terjedelmű a szokottnál, mivel „a személyzet egy része valójában a sztrájk előestéjén van". Szerénykedő beismerése egy olyan jelnek, mely az egész rezsim dezorganizálódásáról árulkodik. Mindez akkor, amikor már csak néhány nap választott el az április 26-án összeült genfi konferencia indokínai vitájátólés a titkolt, de el nem titkolható dien bien phui vereségtől. Szórványos az olyan hang mint a hanoi „Dán Chu"-é, mely azonnali amerikai beavatkozást követelt a francia „présence" megmentésére.40 A május 4-i „France Tireur" szerint a párizsi kormányválság a levegőben lóg, a parlament támadása az indokínai kérdésben minden pillanatban várható. A „Combat" fájó szív nélkül búcsúztatja a Genfből dühösen távozó Dullest, aki sem francia, sem angol részről nem talált támogatásra. „Amerika barátunk, de a béke biztosabb barát" — írja a francia lap. Május 4-én megérkezett Genfbe a Pham Van Dong vezette küldöttség. A baodaista lapok immár a nyugati sajtó jelentések regisztrálására szorítkoznak, a saigoni lapok pedig főleg a Dien Bien Phu bevételére indított offenzíva utolsó szakaszának harcairól írnak. A tábornokká kinevezett de Castries megtagadta a sajtó hozzá intézett kérdéseire a válaszadást.41 Le Thang saigoni „indokínai miniszter" sajtókonferenciáján igyekezett reményt önteni a csüggeteg elemekbe, aláhúzta azokat a biztosítékokat, melyeket Franciaország adott arra nézve, hogy nem akarja Vietnam kettéosztását. Ebben már nem sokan hittek Dél-Vietnamban. Jellemzően maga a miniszter is csalódásának adott kifejezést amiatt, hogy a dél-vietnami újságok az első oldalon hozták Pham Van Dongék Genfbe érkezését, míg a baodaista küldöttekről szóló tudósításoknak csak a 4. lapon adtak helyet.4 2 A dien bien phui katasztrófát megelőző napokban Párizsban is rendkívül nyomott volt a hangulat, a parlamenti vitában a kormány alig állta a sarat, kérte az interpellációk elhalasztását, majd vita után a bizalmi szavazást. Laniel miniszterelnök kénytelen volt kijelenteni, hogy a francia kormány sohasem volt elvi ellensége a Ho Chi Minh-hel való tárgyalásoknak. Kérte, hogy az indokínai kérdés megvitatását napolják el, tekintettel a válságos katonai helyzetre, a dien bien phui csatára. A bizalmi szavazás, melybe a kormány "VP Bulletin 1142. máj. 3. 2. kiad. III-IV. 38 VP Bulletin 1143. máj. 4. 1. kiad. 4. 1. 39 Uo. 3. 1. 40 VP Bulletin 1144. máj. 5. 2. kiad. 6—7. 1. 41 Uo. 1. kiadás Ш-IV. és 2. kiad. 6-7. 1. 42 Uo. 2. kiad. 15. 1.
