Századok – 1964
Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457
464 VrlTTMAN TIBOR vonakodása, hogy valamilyen elfogadható látszatot adjanak a baodaista részállam függetlenségének, magát a Párizsban tartózkodó császárt is egy tiltakozó értelmű nyilatkozat kiadására késztette. A tárgyalásokat azonban nem fenyegette veszély, mert Bao Dai és kormánya más kiutat nem találhatott. A fejlemények vonalát, a nyugati politika játékát élénk figyelemmel kísérő baodaista hírügynökség előtt tisztán állott a helyzet: Amerika csak Angliával együtt és egyes távol-keleti államok támogatása esetén hajlandó megfontolni egy hathatósabb indokínai fegyveres fellépést, de ez már csak Anglia vonakodása és kompromisszív hajlandóságai miatt is elképzelhetetlen. A katonai helyzetről pedig találóan állapította meg a saigoni „Dân-Та": „Akárhogy is van, a dien bien phui csata az óramutató járásával ellentétes."33 Churchill angol miniszterelnök Franciaország londoni követe előtt világosan kifejtette, hogy országa ellenséges szemmel nézne egy esetleges amerikai beavatkozást Indokínában, minthogy nem szabad megzavarni a genfi értekezlet munkáját. Szerinte Dien Bien Phu ellenére sem lehet, hogy felelős politikusok a „helyes arányokat" elveszítsék a világpolitikában. Az Egyesült Államok külpolitikáját irányító körök nem voltak képesek megtorpedózni a genfi értekezletet, sőt „elvben" nem emelhettek kifogást Ho Chi Minh képviselőinek a tárgyalásokon való részvétele ellen sem, ha azt akarták, hogy a Bao Dai rezsim is képviselve legyen. Jacquet francia államközösségi államtitkár Bao Daihoz utazott Cannesba, nyilván azért, hogy előkészítse a fejleményekre és hogy részt vegyen az április 28-i francia—vietnami megállapodáson, mely a függetlenségi és az Unióhoz való csatlakozási szerződés megkötésének szükségességéről szólt.34 E téren Bao Daiék számíthattak nemcsak Amerika, hanem Anglia támogatására is. A londoni „Times" helyeselte a francia—vietnami megállapodást: csupán Vietnam függetlenségének biztosítása bizonyíthatja be, hogy nem gyarmati háború folyik Indokínában. A szép szavak nem rejthették el a valóságot. Hiába volt tüntetés Hanoiban a kettéosztás terve ellen, hiába követelték a nacionalisták a hadsereg vietnami főparancsnokság alá helyezését.3 5 Nem volt erő, ami nyomatékot adhatott volna a követeléseknek. Egy olyan korrupt rendszer, amilyen Bao Daié volt, csak a folyamatos árulásokhói tarthatta fenn önmagát. Most azonban a gazda is elárulta lakáját. Annak csalódottsága és egyes, félelemből vagy meggyőződésből a redszerhez csatlakozott tisztességesebb elemek felháborodása formulázta meg azt a franciaellenes kritikát, melyet a genfi fegyverszünet megkötése után az amerikai politika oly jól fog kamatoztatni a maga javára — immár a Diem-kormány segítségével. Május elején a következő tényeket regisztrálhatták a baodaista sajtóügynökség hírei: 1. Washingtonban végleg lemondtak az indokínai katonai beavatkozásról, a dullesi „containment" erőpolitikája csődöt mondott, 2. készen állott az Eden-terv Vietnam kettéosztásáról,36 3. egyedül a Pentagon és egyes legszélsőségesebb amerikai politikusok ellenzik a kettéosztást, méghozzáazon az alapon, hogyakommunista „infiltrációval" szemben Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa szerkezete nem lesz elég erős. A felosztás új helyzetet teremtene, melyben csökkenne Franciaország „felelőssége" és növekednék 33 VP Bulletin 1137. ápr. 28. 2. kiad. 4. 1. 34 VP Bulletin 1138. ápr. 29. 1. kiad. 6-7. 1., III., VOL 35 VP Bulletin 1139. ápr. 30. 2. kiad. 12. 1. 86 VP Bulletin 1141. máj. 2. Egyedüli kiad. XV-XVI.
