Századok – 1964
Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457
DIEN BIEN I'IIU ÉS A BÉKE „INTERNACIONAIJZÁLÁSÁNAK" DIADALA 463 „jelenlét" felszámolásában, minthogy ezáltal megnyílnék az út Indokína gazdasági lehetőségeinek kiaknázása felé.2 7 Ilyen irányba mutatott G. S. Mathers szenátor idézett kijelentése, amely szerint Amerika csak az esetben küldene csapatokat Indokínába, ha Franciaország függetlenséget adna a „Társállamoknak".2® Ezekben a napokban a lapok Amerika szerepét abban szeretnék látni, hogy meghiúsítja Genfben a kommunisták terveit és dezorganizálja magát a konferenciát („Tia-Sang"). A nyílt fegyveres amerikai beavatkozást hangsúlyozottan nem tartják kívánatosnak („Giang-son" és a „Liên-ffiêp"). Emögött többek között az áll, hogy Bao Dai ekkor Párizsban tárgyalt az államszerződésről. De nem volt nehéz észrevenni az amerikai külpolitika útjában álló nehézségeket sem. A vietnami lapok egymás után idézték a jelentős amerikai közéleti személyiségek nemegyszer egymásnak ellentmondó kijelentéseit. A saigoni „Viet-Thanh" pedig elismeri, hogy az amerikai közvélemény nem osztja Dalles és Nixon túlfűtött nézeteit. „Az egész világ nagyon ellenségesen viselkedik a háború folytatásával szemben."29 A saigoni újságok kétségüket fejezik ki az iránt is, hogy az amerikaiaknak sikerül létrehozniok egy szilárd kommunistaellenes ázsiai védelmi szövetséget.3 0 Az sem tévesztette el a hatást, liogy Nehru kijelentette: India nem enged át semmi szállítóeszközt területén Indokína felé.31 A saigoni „DánTa" a következő kijelentésre ragadtatta magát: „Ha az Egyesült Államok harcolni akar Ázsiában a kommunizmus ellen, küldjön expedíciós hadtestet Kínába. Reméljük, hogy az Egyesült Államok intranzigens politikájának nem az a célja, hogy Mao Ge Tung katonáit Vietnamba engedje."32 A vietnami sajtó jól mutatta azt a kétségbeesett útkeresést, mellyel a franciák védőszárnyai alá húzódott, de ott hathatós védelmet nem talált uralkodó körök meg akarták menteni pozícióikat és meg akarták valósítani az egész Vietnam feletti uralomra irányuló aspirációikat. Saját kenyéradó gazdájuknak gyengeségeit szükségszerűen kellett bírálniok — bizonyos határokon belül. Ez a kritika felvillantotta a francia gyarmati uralom hanyatlásának egyes szimptómáit, főleg azt, hogy saját csatlósait sem képes érdekeltté tenni a vele való tartós összeműködésben, egyben jelezte azt a bekövetkező szerepcserét, mely főleg Dien Bien Phu eleste után az amerikaiak javára végbement. Utalt azokra az ellentmondásokra is, melyek a nyílt beavatkozás és a teljes közömbösség közti közbülső álláspontot elfoglaló amerikai hivatalos politikát jellemezték. A „belső" tényezők elsődlegességét valló baodaista vélemények részben a népi Vietnammal szembeni defenzíva jelei voltak, részben annak a közvetett elismerése, hogy a demokratikus vietnami államnak a nemzetközi élet fontos állomásán, a genfi konferencián való megjelenését, azaz Vietnam elvi kettéválasztását — melyet gyakorlati kettéosztás is követhet — nem lehet megakadályozni. A saigoni és hanoi lapok hevesen tiltakoztak mind a „Vietminhnek" tárgyalófélként való elismerése, mind az ország kettéosztásának terve ellen. Bidault s Mendès-France köre között éles harcok folytak azért, hogy melyik végezze el Vietnam felosztását („a szélességi fokok vitája"). Ez és a franciák 27 Uo. 8-9. 1. 28 VP Bulletin 1129. ápr. 20. 1. kiad. VII. 29 VP Bulletin 1132. ápr. 23. 2. kiad. 2. 1. 30 VP Bulletin 1133. ápr. 24. 1. kiad. 5. 1. 31 Uo. 2. kiad. 1-3. 1. 32 VP Bulletin 1134. ápr. 25. Egyetlen kiad. 3. 1.
