Századok – 1964

Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457

DIEN BIEN I'IIU ÉS A BÉKE „INTERNACIONAIJZÁLÁSÁNAK" DIADALA 461 Mindennek láttán állapítja meg a baodaista sajtókommentár: „A Társállamok növekedni érzik bizalmatlanságukat Franciaország iránt. . ." Genffel kapcsolatban kijelenti: „Ami Genfben lejátszódik, nem fog függeni sem tó'lünk, sem lényegében ellenfeleinktől. De ha véglegesen elhatározták a tárgyalásokat, azoknak általános jelentőségük lesz. Felszínre fogják dobni a nagyhatalmak érdekeit, és azok végeredményben a legjobban felépített rendszer mellett fognak állást foglalni, a mellett az állam mellett, mely legtöbb jelét adta életrevalóságának és cselekvőképességének." Ezért van szükség a demokratizálásra.17 A hanoi publicista, Ngo Van a „Tia Sang"-ban sürgette a Tanácskozó Gyűlés demokratizálását. Az ilyen irányú reménytelen erőfeszítések annak a beismerésével voltak egyértelműek, hogy a baodaista rendszer nem állja ki a próbát a Vietnami Demokratikus Köztársaság mellett, mely a nép és a hazafias erők támogatását élvezi, és felépítésében is tükrözi ezt. A baodaista sajtónak a megállapításait négy amerikai képviselőnek a külügyi bizottsághoz intézett felhívása is igazolni látszott. Ezek úgy fogalmaztak, hogy csak a függetlenség és a demokrácia biztosításával lehet kihúzni a talajt Ho Chi Minh alól, aki monopolizálja az országban a nemzeti érzést. Szerintük a helyzet legleverőbb vonása az, hogy a lakosság nem áll ellent a kommunizmusnak.18

A vietnami bábkormány — a látszat kedvéért — felállította a háborús tanácsot, és tervbevette az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívását. Mindez megkönnyebbülést váltott ki, legalábbis a hanoi lapok szerint.1

9 Váratlanul kisebb külső impulzust is kapott a baodaista kormányzat. Dulles beszédében leszögezte, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában engedményeket tenni a Kínai Népköztársaság javára, és ezzel kijózanította azokat a francia köröket, melyek az amerikaiak Kínát semlegesítő politikájába vetették reményüket. A hanoi „Giang Son" elégedetten vette tudomásul az amerikai álláspont „megmerevedését" Kínával szemben. „Demi lenne, ha Franciaország az amerikai megmerevedés láttára visszavonul az indokínai konfliktustól?" — veti fel a kérdést. A válasz egyszerű: „Az Egyesült Államok képes őt helyettesíteni."20

Ámde ugyanitt idézetet olvasunk az amerikai „Time"ból: „Ha megkérdezik a vietnamiaktól, hogy egy nagy méretű amerikai segítség jó lenne-e, a felelet általában az, hogy egy ilyen segély Indokínát Koreává változtatná." Eyen beavatkozásnak a valószínűsége szinte a semmivel volt egyenlő, a nemzetközi viszonyok szükségszerűen vezettek az indokínai kérdés „internacionalizálásához", nem volt kiút a baodaista rezsim számára. „A horizont nagyon sötét" — vallja be a saigoni „Tu Quyêt", „Franciaország nem őszinte", politikája „elavult és reakciós" Vietnammal szemben. A ,,Tia-Sang" is hevesen kikel a francia taktikázások ellen a vietnami patriotizmus nevében.21

Közben áprüis közepén a dien bien phui katonai helyzet egyre reménytelenebbé vált. John O'Daniel tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője már tartózkodott a csata kommentálásától. A helyzetre jellemző volt, hogy egy fegyverszállítmány a hazafias csoportok kezébe került, viszont két francia vadászgép tévedésből az erődöket bombázta. A felmentési tervek, az „Albatros"- és a „Condor"-akció kudarcba fulladtak, Dien Bien Phu napjai 17

VP Bulletin 1106. márc. 28. Egyedüli kiad. 3—8. 1. 18

VP Bulletin 1108. márc. 30. 2. kiad. a-b. 19

VP Bulletin 1110. ápr. 1. 2. kiad. 7. 1. 20

VP Bulletin 1112. ápr. 3. 2. kiad. 9. 1. 21

VP Bulletin 1114. ápr. 5. 1. és 2. kiad.