Századok – 1964
Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457
DIEN BIEN PHU ÉS A BÉKE „INTEKNACIONALIZÁLASÁNAK" DIADALA 459 tói kezdve a nemzeti hatalomnak gyorsan fel kell készülnie, hogy szembe nézzen az új helyzettel, mely a genfi konferenciával adódhat".7 Ennek a felkészülésnek célja, hogy a vietnami kérdést lehetőleg „belül" oldja meg, a francia kormány és a „nemzeti" kormány közti tárgyalások útján, melyeknek kész helyzet elé kellene állítaniok a nagyhatalmakat. A belső rendezés két tényezőből áll: 1. a „nemzeti" Vietnam függetlenségének elismerése a Francia Unión belül, 2. Vietnam oly mérvű „demokratizálása", mely egyrészt vért önthetne a hadműveletekbe, másrészt elfogadhatóvá tenné a rendszert a külföld számára. Ezek voltak a baodaista sajtó sarkalatos tételei, és megvalósításukat sürgette mind a francia, mind saját kormányával szemben. A saigoni „nemzeti kongresszus" már állást foglalt a függetlenség mellett, megkezdődtek a francia—baodaista tárgyalások. Ezekben a napokban repült Ely tábornok Amerikába, hogy a Dien Bien Phunál előállott új helyzetnek megfelelően újabb katonai támogatás nyújtásáról tárgyaljon a washingtoni kormánnyal. A hanoi újságok szerint az amerikaiak Ely küldetésének politikai aspektusát is nézik, mégpedig „abban a mértékben, ahogy a Főparancsnokságnak számot kell vetnie a csapatok és a lakosság moráljával". Nézzük, mi van e mondat mögött. 1954. március 12-én Dien Bien Phu 10,813 védőjének 33%-a „nacionalista" vietnami, 24%-a légionárius, 22%-a franciaországi, 20%-a pedig afrikai származású volt. Március 12. után az erőd elestéig még 1520 katonát szállítottak ide repülőgépeken, köztük 800 vietnamit. A vietnamiak harci értéke számarányuknak sem felelt meg, a csata kezdetekor 2 zászlóaljnyi thai nemzetiségű katona az első ágyúszóra elmenekült.8 A hadszíntér többi pontjain még hasznavehetetlenebbek voltak a baodaista egységek. Az amerikai vezető körök viszont éppen azt sugalmazták, hogy a vietnami nép ellenállásával szemben9 vietnamiak harcoljanak, és sürgették a „nemzeti" kontingensek felállítását. Ezt tudták a saigoni és hanoi körök is, ezért tűzték napirendre a „demokratizálódást", mint a katonai erők fokozásának feltételét. Tran-Van-Chuong a Figaro március 23-i számában sürgette a vietnami „függetlenség" elismerését, „mert ez az egyedüli út, hogy megszabaduljunk ettől a háborútól, mely — ha kimeríti Franciaországot — még kegyetlenebbül szétszabdalja, elpusztítja és lerombolja Vietnamot". Vietnam jövője a „nacionalista" csapatoktól függ. E közös vietnami—francia érdekekre való hivatkozás azokban a napokban történt, amikor Buu Loc vietnami kormányfő Párizsban tartózkodott és megegyeztek a tárgyalások ú jrafelvételében. A vietnami fél szeme előtt az USA és a Fülöp szigetek megállapodása lebegett, míg a francia kormány ellenjavaslata csak a francia—laoszi megegyezés formulájáig terjedt ki, melyben Laosz egyoldalúan megerősítette a Francia Unióhoz való tartozását. Ez nem elégítette ki a vietnami küldöttség „association égalitaire"-re irányuló követelését.10 A baodaista lapok nem voltak optimisták a megállapodást illetően, a saigoni „Dán Tôc" szerint „úgy látszik, hogy még nem jutottak el odáig (ti. a franciák), hogy véglegesen válasszanak a Buu Loc és a Ho Chi Minh 7 Uo. 2. kiad. 9. 1. 8 A katonai eseményekre Bemard. Fali: Indochine 1946 — 1962. Chronique d'une guerre révolutionnaire. Paris. 1962. 339—340. 1. Az amerikai munka eredeti angol címe: Street without joy. 9 Noha a Vietminh ekkor már átadta a helyét egy magasabb fokú nemzeti egységfrontnak, az ellenállás frontját továbbra is így nevezték az ellenségei. 10 VP Bulletin 1103. márc. 25. 1. kiad. 5-8.1. A Libre Presse do Vietnam jelentése a tárgyalásokról. 6*
