Századok – 1964
Tanulmányok - Wittman Tibor: Dien Bien Phu és a béke „internacionalizálásának” diadala a baodaista sajtó tükrében 457
458 VrlTTMAN TIBOR katonai vezetőjének jó összefoglalása ad választ a legfontosabb hadtörténeti kérdésekre.2 Ilyen áttekintés sem áll az érdeklődők rendelkezésére a győztes csata diplomáciatörténeti hátteréről és légköréről, benne a genfi értekezlet létrejöttéről és első szakaszáról. Abban a bonyolult nemzetközi helyzetben, melynek fő erővonalai ma már viszonylag tisztán kivehetők, a legalárendeltebb szerepet a Bao Dai-féle bábkormány és a „nemzeti" rezsim vezető körei kapták. A történetírás ezt meglehetősen elhanyagolta, noha a bábkormány és a „nemzeti" rezsim vezető köreinek álláspontján, hasztalan erőlködésein kiválóan le lehet mérni a végső győzelmet és az indokínai értekezlet összeillését közvetlenül megelőző zsúfolt és izgalmas hetek politikai hőmérőjének állását. Dolgozatunkban a baodaista kormányzat legfőbb gondjait vázoljuk fel, melyekben sokkal több van, mint egy korrupt és halálra ítélt klikk önmentési kísérletei. Minthogy hanoi tartózkodásunk alatt mód nyílt a bábkormány hírügynöksége által naponta kétszer kiadott, sokszorosított hír- és sajtóösszefoglalójának, a „ Vietnam Presse"-nek a megtekintésére, hasznosnak látszik az egyébként nehezen, mind politikai, mind nyelvi okok miatt alig hozzáférhető baodaista sajtóanyag rövid összegezése, a kritikus hetek, az 1945. március 24-től május 8-ig tartó időszak néhány főbb kérdésének felelevenítése.3 „Franciaország ebben a békében elbukna a felosztás (ti. Vietnamé) útján, ha egyedül maradna annak véghezvitelében, éppenúgy mint ahogy kudarcot vallott a háborúban, mert egyedül maradt annak viselésében. . . Röviden: minthogy nem internacionalizáltuk a háborút, most internacionalizálnunk kell a békét" — írta a dien bien phui csata napjaiban a Le Monde-nak küldött tudósításaiban R. Guillain.4 Az 1946 óta folyó indokínai háború végének körülményeire meglehetősen jellemzőek e sorok, ugyanakkor jól fejezik ki a belső (francia) és nemzetközi tényezők szerepcseréjét. Az Egyesült Államok és Anglia vezető tényezői ekkor, a francia vereség nyilvánvaló jeleitől meggyőzve maguk is „internacionalizálni" akarták a fegyverszüneti tárgyalásokat, hogy biztosítsák délkelet-ázsiai pozícióikat, és a francia gyarmatbirodalomból magukhoz kaparinthassák koncukat.5 A francia kormány a gazdasági és katonai gyengeség, másrészt az országon belüli ellenzék ereje miatt hajlott a tárgyalásokra, csakhogy mentse a menthetőt. Egyedül a vietnami bábkormány volt a béke internacionalizálásának, azaz a genfi tárgyalásoknak elkeseredett ellensége, mert az csak csapást mérhetett érdekeire, sőt esetleg létére is. A hanoi és saigoni sajtó a genfi tárgyalásokat olyan nemzetközi fórumként igyekezett feltüntetni, „mely magában rejti a moszkvai és pekingi beavatkozást".6 Sőt fennáll a pekingi kormány nyugati hatalmak részéről történő elismerésének veszélye is. A hanoi „Tia-sang" újság szerint a francia közvélemény kívánja az indokínai békét, ezért „mostan-2 Vo Nguyen Giap: Guerre du peuple, armée du peuple. Hanoi. 1961. 169 — 237. 1. 3 Vietnam Presse. Agence d'Information Télégraphique Vietnamienne. Bulletin 1102 — Bulletin 1147. Hanoi Nemzeti Könyvtár folyóiratosztálya. 4 La fin des illusions. Notes d'Indochine (Février—Juillet 1954). Paris. 1954. 73. 1. 5 Hogy mik voltak az akadályai a háború amerikai részről való „internacionalizálásának", arra találóan utal R. Cartier cikke a Paris-Match 1954. ápr. 17—ápr. 24-i számában: „En une semaino Eisenhower retrouve sa popularité grâce à l'Indochine". Az elnök a koreai háborúban megtépázott tekintélyét igyekezett visszaállítani az USA-ban is népszerűtlen indokinai háborúval kapcsolatos békés nyilatkozataival. 6 Ngô Vân cikke Hanoiban, Vietnam Presse, Bulletin 1102. 1. kiad. 1954. márc. 24. 8. 1. A továbbiakban rövidítve: VP.
