Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 419
452 MÁRKUS LÁSZI.Ó A gazdasági válság a meglevő társadalmi feszültséget megsokszorozta. Ennek a feszültségnek a kirobbanása a burzsoázia és a munkásosztály között 1930. szeptember 1-én érte el maximumát, ettől kezdve, az állami erőszakszervezet fokozódó aktivitása és a munkásosztály megosztottsága következtében, a munkásság forradalmi tömegmozgalma további emelkedő tendenciát nem mutat, ugyanakkor a parasztság forradalmasodása 1931 elején jelentkezik élesebben és vonala felfelé mutat. A tömegnyomás tehát — a válság hatására — növekedett, de megosztva és fáziseltolódással jelentkezve csak a társadalmi mozgás fő irányát szabta meg, a politikai válság konkrét jelentkezési formáját és időpontját a néptömegek fölötti osztályok és rétegek mozgása jelölte ki. A néptömegek alulról jövő törekvéseinek ellenpólusát az államhatalom, a kormányzati rendszert fenntartó erők, illetve ezek megszemélyesítői jelentették; tehát a gazdasági válság hatására mutatkozó társadalmi mozgás másik kiindulópontját a legmagasabb kormánykörökben kell keresni. Az 1930. szeptember 1-i hatalmas tüntetés Horthyban erős félelmet keltett, amit még fokozott ellene készülő merényletek híre; ezeket a politikai rendőrség főnöke terjesztette. Horthy félelmét használta ki a kormányzati rendszer fajvédő szárnya, és megkezdte a Horthy—Bethlen ellentét kimunkálását, főleg a politikai intrika eszközeivel. Az intrika irányítója Gömbös Gyula, aki mindkét félnek hűséget mutat — amint a koronatanácsi szereplése is bizonyította —, ugyanakkor az állami bürokráciára és a keresztény kurzusban nevelt egyetemi ifjúságra támaszkodva megteszi első lépéseit a hatalom felé. A királykérdés felújítása és a kommunista veszély felidézése a fő érvek, amelyekkel Horthynak az erős kéz szükségességét sugalmazzák — nen> eredménytelenül. Bethlen már a koronatanácson felismerte Horthy magatartásában a változást, és számolt ezzel az új helyzettel. 1931 tavaszától egészen augusztusig a restauráció veszélye kísértett a kormányzó tudatában.23 6 A Bethlen—Horthy ellentét a nyár folyamán feltehetően fokozódott — ezt alátámasztja az új kabinet személyi összetétele a fegyveres erők (hadügy—belügy) minisztereit illetően. A kormányzati rendszeren belüli szövetség meglazult, a válság egyre sürgetőbbé tette a hatalmi pozíciók újrafelosztásának szükségességét. A szükségrendeletek, az értékesítési válság — mint láttuk — az agráriusokat lényegében ellenzéki pozícióba szorította, két okból: egyrészt az objektív helyzet következtében szembekerültek a kormány gazdaságpolitikájával, másrészt szubjektív szempontból, a kisgazdapárt politikai súlyának növekedése — politikai tőkéjük maradványait megmentendő — hajtotta őket ellenzéki irányba. Az agráriusok széles táborán belül erősödött az agrárdemokrácia szárnya, és ez a körülmény csak fokozta az agráriusok politikai mozgásának hullámverését. Bethlen, aki mindig a Nagyatádival való szövetségre hivatkozott, és az agráriusokat tüntette fel politikai hatalma társadalmi bázisául, lényegében a nyár folyamán — a választás is hozzájárult — szembekerült ezzel a táborral, bár érzelmi szálak a nagybirtokos osztályhoz fűzték. S Bethlen ismerte annyira a gazdasági helyzetet, hogy tisztában volt azzal: a szanálás részben a mezőgazdaság rovására fog történni. Farkas Tibor a felhatalmazási vita során élesen rámutatott a defláció agrárellenes irányára. Bethlen jól tudta a defláció követ-236 Vienne és Károlyi tárgyalása 1931. márc. 31-én. O. L. Küm. res. pol. 1931 — 11 — 300; francia álláspont a restaurációval kapcsolatban a franciaországi magyar követség információi alapján: O. L. Küm. pol. oszt. 1931 — 11/a, jelentós 1931. aug. 8-ról.
