Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 419
A BETHLENI KORMÁNYZATI RENDSZER BUKÄSA 453 kezményeit, és a döntőbíró hálátlan szerepére a finánctőkés-agrárius konfliktusban nem akart vállalkozni. Ehhez kapcsolódik a bethleni kormányzati rendszer által kijelölt pénzügyi politika perspektívája: az adóemelés, fizetéscsökkentés és az ezzel járó népszerűtlenség, az állami bürokrácia fokozódó türelmetlensége, tehát az apparátus ellenállása, amit Bethlen ugyancsak jól érzékelt. Végül, de nem utolsósorban, Bethlen lemondásában feltétlenül szerepet játszott a külpolitikai motívum, ha nem is olymódon, ahogy a kortársak és mások feltüntették. A francia kölcsön politikai feltételeire semmilyen dokumentum nincs, és ezt az elképzelést semmi sem indokolja, hiszen francia részről kifejezetten örömmel fogadták a magyar pénzpiac francia orientációját. A francia orientáció a kisantanthoz való közeledést, a bethleni nacionalista külpolitikai koncepciónak, a független Erdély programjának feladását jelentette volna, és Bethlen, aki mindent és mindenkit hajlamos volt mindenkor feláldozni, ebben az egy kérdésben feltehetően következetes maradt: a külpolitikai állásfoglalás számára lényegében csak ennek a célnak érdekében képezte alku tárgyát.23 7 A bethleni kormányzati rendszer 1931 augusztusára belülről fellazult, szétesés előtt állott, az ellentétes erők paralizálása — amit Bethlen 10 év alatt ügyes taktikával megoldott — előbb-utóbb lehetetlenné vált. Bethlen ezt felismerte, és ez a felismerés, amely mögött a hatalom esetleges későbbi visszaszerzésének lehetősége is állott, késztette lemondásra. Objektíve ez az aktus az egész bethleni koncepció bukását jelentette annyiban, hogy a korábbi kormánytámogató szövetség felbomlott, Bethlen lemondásával elhárult az akadály az uralkodó osztály egyes csoportjainak önállósulási törekvései elől, A finánctőke, kihasználva az európai pénz- és hitelkeretek megváltozását, függetlenebb pozíciókat és erőgyarapodást szorgalmazott.23 8 Az agráriusok két oldalról, gazdasági és politikai oldalról kényszerítve elérkezettnek látták az időt, hogy az agrár—finánctőkés párviadalban pozíciót nyerjenek. Az állami bürokrácia fajvédők vezette szárnya Bethlen félreállásával egy lépéssel közelebb érezte magát a hatalomhoz és totális fasiszta céloktól vezettetve újabb csapásra készült. A bomlás egyébként előrehaladt a kormányzati rendszert támogató csoportok tudatában is. A Tanácsköztársaság bukása után megkonstruált ellenforradalmi ideológia látszólagos egysége hasadozni kezdett. Az agráriuskonzervatív eszmék szembekerültek a radikális-agrárdemokrata és fasiszta nézetekkel, ugyanúgy, ahogy a monopolkapitalista bankokrácia merkantilizmusa élesen elvált a liberális szabadkereskedelmi irányzattól, az ellenforradalmi kurzusideológián belül megindult a jobboldal, a centrum és a baloldal szétválása. A Bethlen-kormány lemondásakor — ahogy ez rendszerint történni szokott — maguk a szereplők nem tudták világosan, hogy — anélkül, hogy az ellenforradalmi rendszer egész jellege megváltoznék — valami véget ért és valami új kezdődik. De a történeti folyamatban ez a mozgás kitapintható. Bethlen úgy vélte, hogy — miként 10 éven át — önkéntes lemondása után is kezében tartja a politikai hatalom kormányrúdját; pedig lemondása egyáltalán nem az ő szabad elhatározásából fakadt, hanem a társadalmi erők mozgásának 237 Vö. O.L. Küm. res. pol. 1931. — 11 — 106. 238 E kérdést tárgyalja: Berend Iván — Ránki György: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. Bpest. 1968. 131. 1.
