Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
34 RICHARD PRAZÁ ív totta az állampolgári jogok teljes élvezetét. Az állampolgári egyenlőség polgári követelésének hangsúlyozásával egyidejűleg Végh felvilágosult szempontból pellengérezi ki a Fehérhegy utáni időszakot, és tisztelettel hajlik meg a cseh nemzet előtt, amely 160 évig ellenállt a lelki erőszaknak. Rámutat a Fehérhegy utáni erőszakos rekatolizálás idejében a titkos protestánsok között forgó könyvek nagy számára és azt írja, hogy „talán egyetlen nemzetnek a világon sem volt annyi szép könyve, mint a cseheknek ebben az időben", és Konias jezsuita kérkedő kijelentésére hivatkozik, aki elmondotta, hogy önmaga 60 000 eretnek könyvet pusztított el Csehországban.95 Művészi szempontból hatásos, de tartalmilag szegényebb a Nachrichten magyar toldaléka,9 8 amelyben Végh honfitársainak elpanaszolja, hogy a cseh református gyülekezetek hálátlanok, mert a XIX. század húszas éveitől kezdve előnyben részesítették a Magyarországon tanult cseh lelkészeket a magyar papok fiaival szemben. Ebben Végh személyes elégedetlensége tükröződik vissza amiatt, hogy évek során át hiába igyekezett a cseh szuper -intendensi tisztséget elérni. Félelmet nem ismerő és önálló gondolkodása nem volt ínyére egyházi elöljáróságának, s ezek végül 1820-ban, az utolsó magyar nemzetiségű cseh szuperintendens, Baka László halála után a fiatal cseh lelkészt, Kubes Mátyást nevezték ki utódjául, akinek felettes voltát Végh nehezen viselte el. Ezt bizonyítja pl. Véghnek a dunántúli kerület szuperintendenséhez, Báthory Gáborhoz 1821. március 21-én írt panaszos levele,97 amelyben sűrített formában ismétli meg a Toldalék főbb gondolatait, és azt írja, hogy családjával együtt Magyarországra szándékozik visszatérni. Végh életének utolsó esztendeit (1830. február 1-én halt meg) Kubes szuperintendenssel és a bécsi konzisztóriummal folytatott vitái keserítették meg, de ugyanezen években szorgos irodalmi munkásságot is folytatott, melynek révén Végh a cseh nemzeti megújhodás több jelentős egyéniségével ismerkedett meg. Libisi tartózkodásának kezdetén Václav Matëj Kramerius tanította csehül és segített neki az első könyvek cseh fordításánál; személyes híve volt Véghnek Karel Rafael Ungar és Jiljí Chládek. Utóbbival Végh főképpen a nem katolikusokkal szemben elfoglalt felvilágosult, toleráns magatartása miatt rokonszenvezett.98 Végh érintkezésbe került Ján Nejedlyvel is, találkozásukat Végh fia, József írta meg visszaemlékezéseiben.9 9 Szerinte Nejedly Végh imáinak második kiadása korrektúrájában egy sor cseh nyelvi hibát követett el, ezt azonban nem volt hajlandó beismerni, és Végh csak a „Tudós Társaság" (nyilván a Cseh Királyi Tudományos Társaság) ülésén tudta meggyőzni XVII. századi cseh íróktól és más cseh nyelvi szaktekintélyektől vett 95 Uo. 19. 1. 96 Toldalék az érdemes olvasóhoz. A csehországi református ecclesiának és az abban levő Prédikátoroknak mostani állapottyokról. Nachricht 158 — 159. 1. A Toldalék rövidített kivonatát közli Réthi Pál : Sárospataki Füzetek 1864 (VIII. évf.) 823 — 830. 1. 97 Budapest RKK, Püspöki levéltár, F 162. 98 Végh : Nachricht 34 — 35. 1. — Václav Matëj Kramerius (1753-1808), cseh könyvek és folyóiratok kiadója Prágában; Karel Rafael Ungar (1743—1807), a strahovi, később a prágai egyetemi könyvtár könyvtárosa, számos könyvtártudományi munka szerzője; Jilji Chládek (1743 — 1806), vallási tárgyú könyvek cenzora és cseh író; Jan Nejedly (1776—1834), cseh űó és fordító, 180l-től kezdve a cseh nyelv és irodalom tanára a prágai egyetemen. Rájuk vonatkozólag legújabban lásd : Dëjiny ëeské literatury (a cseh irodalom története) II. köt. Praha. 1960. 99 Vö. Végh József levelét Szentpéteri Sámuel espereshez. Adalékul Végh János volt csehországi magyar pap élet- és korrajzához. Sárospataki Füzetek 1861, 529 — 530. 1.
