Századok – 1964
Tanulmányok - Tilkovszky Lóránt: Magyar–szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938–1941) 383
MAGYAlt—SZLOVÁK VISZONY A BÉCSI DÖNTÉS UTÁN 407 beszélő testvére. Бу módon teremtenők ki az úgynevezett magyaro-szlovják típust, amelynek meggyőződésévé válnék, hogy ha más nyelven beszél is, van annyira magyar, mint a csongrádi magyar. (Az is keveredett szlávokkal.) Elszakíthatatlan kötelékekkel fűznők így a szlovjákot a magyarhoz. . . nem fog ellenállni a magyarosításnak, s idővel beolvad a magyar ethnosba."147 Dvorcak először„szlovják ' ' nyelvű lap indítását javasolta, amely,, szlov ják" nyelvművelő munkával párosulna. Azután a szlovák tannyelvű iskolák „szlovják" tannyelvűvé változtatását a szóbanforgó területen. Végül egy „szlovják" kisgazdapárt alakítását tartotta szükségesnek. Az előkészületekkel kapcsolatban Dvorcak a legnagyobb titoktartásra intett: „Az állam támogatása csak titkos lehetne . . . Nem szabad alkalmat adnunk ellenfeleinknek, hogy lássák azt, hogy az állam indította meg az akciót. Módot adnánk nekik ezzel, hogy a népet tőlünk elidegenítsék. — Az elején az államhatalom tartózkodással, sőt némi látszatellenszenvvel fogadná a mozgalmat. A lapot, a szlovják nemzeti tanács és nyelvművelő társaság megalakulását csak némi huzavonával engedné meg. Csak többszörös deputációzásra engedné meg a szlovják nyelvű elemi iskolákat. . . Csak a legszűkebb körű s teljesen megbízható vezetőség tudná azt, hogy az egész mozgalom az állam irányítása alatt áll." Dvorcak tervezete nyomatékosan utalt arra, hogy „működésünk kiterjedne a megszállt területek keleti szlovják népére is. Átcsempésznők a nyelvtant, átcsempésznők a lapokat. Szereznénk titkos munkatársakat, megszervez -nők a híranyag beszerzését." Kifejtette, hogy a szlovják-akció révén sikerülne „egy irredenta központot létesítenünk, amely kihatna Szepes, Sáros, Zemplén és Ung vármegye keleti szlovákjaira, s előkészítené őket a Magyarországhoz történendő visszacsatlakozásra.'' Teleki Pál miniszterelnök azonnal felismerte, hogy „bővebb kifejtést nem igénylő fontos államérdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a törekvés előmozdíttassék". A miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi ügyosztályán keresztül kikérte azonban Madarász kassai megyéspüspök véleményét. Madarász püspök válasza ez volt: „Szlovják nyelv nincs, csak nyelvjárás. Ellenben van szlovák irodalmi nyelv. Szlovják nyelvet rendeletileg terjeszteni, fejleszteni nem lehet. Ha ezt megkíséreljük, a nemzetiségi ellentéteken kívül nyelvi ellentéteket is szítunk. Iskolát járt művelt szlovák szlovják nyelven nem hajlandó beszélni, mert ez sokkal tökéletlenebb, fejletlenebb, keverék, hogy ne mondjam vegyes nyelv, míg a szlovák fejlett irodalmi. Ám én nem ellenzem a kísérletet."14 e Teleki Pálban azonban a tudóst háttérbe szorította a politikus: „Tudományos szempontból vita tárgyát képezheti, vájjon e különbségek alapján lehet-e külön keleti szlovák (szlovják) nyelvről beszélni, vagy peclig csak egy, -az irodalmi nyelvtől mindenesetre lényegesen eltérő nyelvjárással állunk szem-147 Dvorcak „szlovják" elgondolásának megfelelően foglalkozik „a magyarok és tótok azonos népisége" kérdésével Kászonyi Ferenc : „Magyar szlovák vérközösség (Bpest. 1940) c. füzete: — „A tót nem egyéb, mint a magyarnak olyan tájfajtája, amelyik tót nyelven beszél, s egész összességében több ősszláv vér van benne, mint a magyarban. Egyéb népi tulajdonságaiban azonban a tót tájak népe közelebb áll a szomszédos magyar falvak népéhez, mint más tót tájak népéhez, vagy mint a magyarok különböző tájtípusai egymáshoz. A szlovákok a cseheknek csak nyelvrokonai, de nem nép- és vérrokonai. Ezzel szemben a magyarokkal ugyan nem nyelvrokonok, de nép- és vérrokonok. . ." (30 — 31. 1.) 148 M. E. Nemzetiségi o. 61. es. L. 19 629/1939.
