Századok – 1964

Tanulmányok - Tilkovszky Lóránt: Magyar–szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938–1941) 383

Tilkovszky Lóránt : Magyar—szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938—1941)* A magyarországi ellenforradalmi rendszer kormányainak soha fel nem adott törekvése volt az ún. „utódállamok" felbomlasztása, s az egykori „Nagy-Magyarország"-hoz tartozó részeik bekebelezése. Volt ugyan egy szűkebb revíziós program is, amely a magyarlakta területek visszaszerzését tűzte ki célul, ez azonban csak taktikai jelleggel bírt az igazi stratégiai célhoz, az 1918 előtti integritás helyreállításához képest. Ezért a magyar kormányok nemcsak arra fordítottak gondot, hogy az „utódállamokban" élő magyarságot az előbbutóbb bekövetkező „visszatérés" reményében neveljék, és erre szervezetileg is felkészítsék, hanem rendszeresen pénzeltek olyan politikai ügynököket, akik származásuknál fogva alkalmasak lehettek arra, hogy az elcsatolt területek többségi, nem-magyar népei nevében, de a magyar irredenta érdekeknek megfelelően politizáljanak. Csehszlovák viszonylatban is az volt a helyzet, hogy a Szlovákiában élő magyar kisebbség politikai pártjai és a magyar kormánnyal szoros kapcsolatot tartó vezetői mellett Jehlicka, Dvoreak, Ünger, Korén és mások Párizsban, Bécsben, Varsóban, sőt Amerikában is „szlovák" szószólói voltak a — titkon Magyarországhoz való csatlakozást célzó — szlovák önrendelkezésnek. Magában * Részlet a szerző „Magyarok és szlovákok a dél-szlovákiai magyar uralom éveiben (1938—1945)" című készülő könyvéből, amely részletesen foglalkozik az első bécsi döntés nyomán átmenetileg magyar uralom alá került terület gazdasági visszafejlesztésével, a csehszlovák földreform retrográd magyar revízióiával, a lakosság különböző rétegei életviszonyainak alakulásával, a népeílenes közigazgatással, a szégyenletes „szociálpolitikával", a nacionalista magyar iskolapolitikával s a nemzeti elnyomás politikájának egyéb vonatkozásaival. Az itt közölt részlet azokat a körülményeket igyekszik megvilágítani, amelyek lényegesen befolyásolták e terület népe sorsának alakulását: a dunavölgyi német expanzió megosztó politikája következtében ellenségesre fordult magyar-szlovák viszonyt, a magyar és szlovák fasiszta kormányok végzetes versenyfutását a német fasiszták kegyeiért, bizonyos területi követelések érdekében. A magyar és szlovák nacionalizmust egyaránt bíráló tanulmány álláspont ja az, hogy a fasiszta kormányaik által egyaránt veszedelmes lejtőre juttatott, elnyomott ós félrevezetett magyar ós szlovák népnek már akkor, a legnagyobb viszályok idején, a magyar és szlovák kommunisták mutattak kiutat: a határkérdéseket, területi problémákat, kisebbségi sérelmek ügyét alá kell rendelni az antifasiszta harcnak, s kizárólag a proletár internacionalizmus útján kereshető a kölcsönös nacionalista torzsalkodásban elmérgesedett problémák megoldása. Ma már, amikor ez a torzsalkodás végérvényesen a múlté, s szlovákok és magyarok vállvetve dolgoznak a szocializmus építésén, a marxista—leninista szlovák és magyar történetírás eredményeire támaszkodva, bátran lehet, sőt kell szembenózni azokkal a „kényes" kérdésekkel, amelyeket korábban kevésbé lehetett érinteni a kölcsönös nacionalista elfogultságok miatt.