Századok – 1964
Tanulmányok - Székely György: Egy német humanista és az 1514. évi magyarországi megtorlás 377
KGV NÉMET HUMANISTA ÉS AZ 1514. ÉVI MAGYA110BSZÁG1 MEGTOBLÁS 379 a földesúri megtorlás során felkelő szerzeteseket is kegyetlenül megöltek. Mégis azt hihetjük, hogy az íróhoz a temesvári csata utáni esemény híre jutott el, ahol nem ez történt. Azt egyenesen kizártnak tarthatjuk, hogy Dózsa György és Gergely testvérek sorsáról írna így Beheim, mert kivégzésük módja eltérő volt. Marad tehát az a lehetőség, hogy a felkelőket általában jelölte valami okból fráter, testvér jelzővel a levélíró. Épp a nyelvhasználatot váltogató íróról tételezhető fel, hogy a keresztesekre gondolva, Kreutzbrüder fordításaként írt fratrest. De ha a husziták maradékaihoz kapcsolta őket — s teológus létére ilyen osztályozás, ilyen érdeklődés egyáltalán nem kizárt —, a jelölés szintén könnyen érthető. A cseh táboriták a testvér kifejezést alkalmazták seregük harcosaira, a magyar husziták „az isteni törvény szerinti testvérek" nevet adták maguknak, a szlováklakta területeken sokáig élt a cseh-testvérek mozgalma. Egy erdélyi felirat „keresztes szekta" kifejezése általánosabban jelzi, hogy a parasztháború harcosait ellenfeleik eretneknek tekintették.® De az is lehet, hogy Beheim a szó egyik antik latin értelmét alkalmazva (szövetséges társ) írt a levert felkelőkről. Megannyi lehetőség arra, hogy a fráter kifejezést ne szerzetesekre, hanem felkelőkre vonatkoztassuk. De különösen érdekes Beheim említése, ha meggondoljuk, hogy a súlyos halálnemeket, amelyek Magyarországon antifeudális harcosokat sújtottak, kiknek is kívánta a humanista: német rablólovagoknak. A levél belső összefüggése a németországi és magyarországi nemesi üldözést köti össze, benne a töröknek ezért sem lehet helye. Tanulmányozva írásait, megállapíthattam, hogy ez nem is véletlen kifakadás volt nála, hanem egy tiszteletreméltó magatartás része. Már 1508. május 19-i (hat nappal az érdekelt tanács levele után kelt) leveléből kiviláglik, hogy érzékeny a kereskedők kirablására. Ekkor elfogott nürnbergi kereskedőkről szerzett értesüléseit közli Pirckheimerrel, az ellenük (szász választófejedelmi területen) elkövetett támadást gaztettként (facinus) említve. (Más forrásból tudjuk, hogy ezt 22 lovas hajtotta végre.) Itt ír a Bambergben elfogott Vatter Benedek albiróról, aki a nürnbergiek árulója volt állítólag, aki a püspök haragját váltotta ki, s felnégyelés vár reá a hírek szerint. (Ez a felségárulás korabeli büntetése volt.)7 Még közelebb kerül az 1514-i levél szelleméhez Lorenz Beheim 1513. május 10-i levele, amelyben a nürnbergieket kárhoztatja, hogy túl kegyelmesek még mindig a rablólovagokhoz, s kegyetlen elbánást követel az elfogottakkal. (Jóllehet még nem felejthette el ő sem, hogy 1512 elején, fejedelmi közbenjárás ellenére is, lefejeztek rablólovagot a nürnbergiek — tehát ő kínosabb halált követelt.8 Az elrettentő büntetések korszakában a Bambergben működő humanista ilyen nézeteit természetszerűnek kell tartanunk. A bambergi egyházi 6 Josej Macek: A legrégibb huszita hadiszabályzat (Hadtörténelmi Közlemények, 1954. 2. sz. 91 — 92,94 —95,97, 101,107.1.; Székely György : A huszitizmus és a magyar nép (Századok, 1956) 507. 1.; ua. : A huszitizmus visszhangja Magyarország népeiben (MTA II. Oszt. Közleményei V. 1 — 4. 1954) 149—150.1.; ua. : A Dózsa-parasztháború ideológiájához (Századok, 1961) 499. 1. 7 A levélből különösen érdekes a nyelvváltogatás miatt e rósz: „Alias fuit hie captus XI. Április quidam subscultetus nomine Benedictus Vatter schultes, quem dieunt fuisse der Nürnberger verreter. Neseio quid erit de eo. Lui sta in gran desgratia dello veseovo et aiunt ipsum quadripartiendum." W. Pirekheimers Briefwechseln. В. 175. sz., 18, 20, 23-24. 1. 8 „Sed quid fiet de 3 aliis latronibus nobilibus? An morte plectentur? Estis in sanguinem nobilem et generosum crudeles, ymo pii nimisque benigni." W. Pirekheimers Briefwechsel H. В. 242. sz., 228 — 230. 1. 1*
