Századok – 1964
Tanulmányok - Székely György: Egy német humanista és az 1514. évi magyarországi megtorlás 377
380 SZÉKELY GYÖRGY terület számára készített büntető rendtartás (1507. Constitutio Criminalis, Halsgerichtsordnung) a brandenburgi, majd a birodalmi büntetőtörvény alapja lett. Ezek általában az elnyomó urak kezébe a parasztok ellen adtak kegyetlen fegyvert.9 Lorenz Beheim becsületére válik, hogy ő jelentősen másként lépett fel. Maga sem volt ellensége az elrettentő büntetésnek, de azt nemesekre kívánta alkalmazni, a polgároktól várt könyörtelenséget. S itt térhetünk vissza a kiindulóponthoz, 1514-hez, amely nemcsak parasztfelkelések esztendejeként foglalkoztatta a figyelőket. A lovagi rablótámadások Németországban nem szüneteltek a városok, a polgárok ellen. Ez adja a tollat Beheim kezébe, s korábban is megfigyelt beállítottságának köszönhetjük, hogy összehasonlításul a magyarországi megtorlást is említette, az utóbbit teljesen tárgyilagosan, értékelés nélkül. De értékelés mégis annyiban van, hogy bambergi vitonállás, garázdálkodás (latrocinia) kapcsán a szenvedő polgárokkal (nostri) együttérezve a nemesek ellen tüzel. Öt személy elragadásával (alighanem alaptalanul) Götz von Berlicliingent vádolta. „Nem tudunk védekezni ellenük. . . ? Legyenek megsütve és nyársba húzva és felnégyelve... A németek enyhesége és jólelkűsége táplálja nemeseinek ezt a dögvészét, kígyókat táplálva ölükben. De »Enyém a bosszúállás«, mondja a próféta, »és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár !«"10 A nemesek rovására adott jóslat egyértelmű. Ez a kommentárként szereplő magyarvonatkozású adatot még becsesebbé teszi, kiemeli a megtorlásra vonatkozó korabeli egyéb források közül. A későbbi terjedelmesebb német irodalmi megnyilatkozásoknál1 1 pedig mindenképpen egyértelműbb: azok borzalomkereső anekdotázása, az úri kegyetlenséget elítélő felháborodása vagy éppen parasztellenes állásfoglalása helyén benne még a harcos humanista szemlélete dominál. Ha arra gondolunk, hogy ez a magyar vonatkozásában tizenegyszavas német megnyilatkozás milyen korai s müyen derekas állásfoglalás része, akkor a haladó irányú német—magyar kapcsolatok becses emlékét is láthatjuk benne. 9 Vö. Bónis György — Sarlós Márton: Egyetemes állam- és jogtörténet. (Bpest. 1957) 186. 1. 10 „Non possumus nos defendere ab istis azmenicis [Î] i.e. qui habent accidens inseparabile. Utinam sint rostiti et inspidati et squartati, . . . Eenitas et benignitas Germanorum nutrit hanc pestem nobilium suorum, nutrientes in gremio suo serpentes. Sed Mea est ultio, dieit propheta, et ego retribuam eis in tempore, ut labatur pes eorum. Juxta est dies perdicionis et adesse festinant tempóra." W. Pirckheimers Briefwechsel II. B. 326. sz. 450—451, 453. l.Vö. Mózes V. könyve 32. rész 35. Ez a harcos vers megszelídítve, a bosszúról lebeszélő módon, azt csupán istennek fenntartva visszhangzik Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levelében 12. rész 19. Szent Biblia, Fordította Károli Gáspár. (Bpest. 1927) Ó-testamentum 203, Új testamentum 169. 1. Beheim nem véletlenül a prófétát, s nem az apostolt idézte ! 11 Vö. Trostler József : Dósa György a XVII. század német irodalmában. (Történelmi ós Régészeti Értesítő, XXIX. [Új] évfolyam Ш—IV. füzet Temesvárott, 1913.) 43-50. 1.
