Századok – 1964

Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3

A REFORMÁTUS MAGVAI! ÉRTELMISÉG CSEH- ÉS MORVAORSZÁGBAN 23 lelkész szolgált, egészében teljesen azonosította magát az uralkodó osztályok politikájával, és soraiban a feudális társadalmi rend sok lelkes híve volt található, mégis voltak köztük egyesek, akik a cseh nép nehéz sorsával együtt éreztek, és rokonszenveztek a feudalizmussal szembeni ellenállásával. Az egyik közülük, Czakó István, csak harminc éves korában érkezett Csehországba változatos életpálya után, mert előbb munkásként egy hamburgi gyárban dolgozott, majd katona lett. Eredetileg a sárospataki református kollégiumban tanult, tehát néhány félév filozófiát hallgatott, s ezért a cseh szuperintendens, Szűcs Sámuel közbelépésére felmentették a katonai szolgálat alól és 1792-ben avatták lelkésszé az egész cseh református egyházkerület egyik legnyomorúságosabb gyülekezetének, a cseh-morvaj fennsíkon fekvő Svratouchnak választott lelkészeként, ahonnan a papok többsége a borzasztó nyomor miatt ment el. Emiatt tudtak a svratouchi protestánsok is olyan keveset fizetni, s emiatt álltak állandó pénzügyi vitában papjukkal. A svratouchi protestánsok közt sok volt a vallási rajongó is, akik közül 1809-ben néhányat a feudális kötelezettségek megtagadása miatt megfosztottak földjüktől. Ebben a nyomorúságos és társadalmilag nyugtalan környezetben Czakó Isván a svratouchi jobbágyokat határozott ellenállásra tudta bírni a földesúr túlkapásai ellen, és amikor 1792-ben a rychmburki uradalom a svratouchi jobbágyokat becsukással fenyegette, mert otthon és a földeken katolikus ünnepeken dolgoztak, kieszközölte számukra a chrudimi kerületi hivatal hozzájárulását. A rendkívül népes családdal (két házasságból 14 gyermeke volt) rendelkező, nyomorúságos körülmények között élő Czakó István egyike volt azoknak a csehországi magyar lelkészeknek, akik a legközelebb álltak a nép életéhez, és azonosították magukat a feudális elnyomással szemben tanúsított ellenállásával. Másik működési helyére, a valasskoi Hrubá Lhotára 1797. április 7-én érkezett meg, itt a mérhetetlen nyomor miatt egyetlen elődje sem bírta ki négy évnél tovább, ő 18 évig működött, és állandóan perben állt világi és egyházi elöljáróival, akik antifeudális nézetei miatt gyűlölték. A protestáns teológus gondolkodók közül Czakó érezte át a leginkább a racionalista felvilágosodott Bahrdt hatását, gondolkodásában valószínűleg eljutott az ateizmus határáig, mert egyáltalán nem törődött a vallási dogmákkal, és magának Blazsek szuperintendensnek tanúsága szerint a konfirmációnál inkább a katekizmus megcáfolására, mint magyarázatára törekedett. Nem csoda, hogy a Czakó-típusú férfi felkeltette nemcsak a feudális réteg haragját, hanem a gyülekezet ortodox kálvinistáéit is, akik Slachta esperesnél panaszt tettek, hogy eltér a helvét hitvallástól és hanyagul teljesíti egyházi kötelességét. Űgv látszik, hogy ezeknek a panaszoknak osztályhátterük volt, a gazdagabb és konzervatívabb falusi rétegek véleményét fejezte ki, ezek Czakó lelkész kifejezetten feudális- és vallásellenes álláspontját veszedelmesnek tartották, mert Czakó főképpen azokat a vallási nézeteket tagadta, amelyek a társadalmi osztálvrétegeződést szentesítették. Nem ismerte el pl. az eredendő bűn tanítását, amely az emberekben a tehetetlenség érzetét keltette az egyházzal szemben és azzal az egész társadalmi rendszerrel szemben, amelyet az egyház szolgált. Idegenkedett a tízparancsolattól, a keresztény feudális társadalomnak ezzel az alaptörvényével szembeni feltétlen engedelmességtől is, mert Czakó a tízparancsolatot a maga korában már túlhaladottnak tartotta. Erre vezette őt felvilágosodott, racionalista felfogása is, amelynek szellemében elutasította a népi babonákat — pl. nem akart esőért imádkozni —, és