Századok – 1964

Jegyzetek 306

JEGYZETEK 307 nyelvű írásbeliség már százados múltra tekinthet vissza, s saját korában nézve, az említett szempontokból is másként kell a levelet értékelnünk (hozzá hasonlókat egyébként is százával őriznek levéltáraink). Mindehhez pedig tegyük még hozzá, hogy ha a szerző Nagy Iván genealógiai munkája helyett inkább a nagyszombati városi jegyzökönyvekben keresett volna adatokat Olasz bíró és a levélírók személyére (akik, a szerző föltevésével ellentétben, bizonyára nem voltak nemesek), kutatásai nyilván ezen a téren is eredményesebbek lettek volna. Összegezve az elmondottakat : a levél 1513-as keltje olvasási hiba 1613 helyett. Talán nem túlzunk, amikor úgy véljük, hogy a nyelvtörténeti kutatások csak akkor vezethetnek helyes eredményekre, ha a nyelvészeti felkészültség történelmi és paleográfiai ismerettel is párosul. * A MÜNCHENI BAJOR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA alapításának 200. évfordulója alkalmából elhatározta, hogy összeállítja eddigi tagjainak életrajzi jegyzetekkel kíséri névsorát. A tagnévsorok összeírása közben találkoztak bizonyos Széchenyi István gróf nevével, akit az Akadémia 1834-ben dísztagjává választott. Mivel Münchenben nem tudták megállapítani kilétét, írtak a bécsi Institut für österreichische Geschichtsforschungnak, felvilágosítást kérve tőlük, hogy megállapítható-e egyáltalában, mi volt ennek a Széchenyinek a foglalkozása, ill. tevékenységi köre, ami magyarázatot adna dísztaggá való választására. (Az átirat eredeti szövege: „Lässt sich sein Beruf feststellen, oder eine Tätigkeit, die die Wahl zum Ehrenmitglied erklärt ?") A bécsi történetkutató intézetben megállapították, hogy Széchenyi nem osztrák, hanem magyar volt, és hogy Magyarországon a Tudományos Akadémia megalapítása körül tevékenykedett. A kérdést továbbították Budapestre, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetébe. Mindezt nem azért közöltük, hogy most kioktassuk az érdekelteket, hogy melyek azok a nemzetközi kézikönyvek, életrajzi lexikonok, amelyekből részletesen tájékozódhattak volna Széchenyiről (köztük Wurzbach közismert Biographisches Lexikona pl. 38 hasábon ismerteti Széchenyi életrajzát), vagy hogy előszámláljuk a magyar részről világnyelven kiadott Széchenyitanulmányokat. Sajnos a magyar történeti kutatások eredményei, ha meg is jelennek valamely idegen nyelven, hazánk határain kívül csak nagyon szűk körben válnak ismertté. A Bajor Tudományos Akadémia lelkiismeretességét dicséri, hogy utánajárt a kérdésnek, de hányszor találkozunk nyugati lexikonok, kézikönyvek hasábjain magyar történelmi személyek életével kapcsolatban hibás adatokkal, teljesén lehetetlen állításokkal. Talán itt volna az ideje, hogy könyvkiadásunk és tudományos szervezeteink több figyelmet szenteljenek ennek a kérdésnek. * A MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ második kiadásban, szép köntösben, gazdagon illusztrálva bocsátotta közre a Takáts Sándor tanulmányaiból Réz Pál által válogatott kötetet Bajvívó magyarok címen (Bpest. 1963. Első kiadása: 1956). Takáts Sándor egyike volt a törökkori magyar élet legjobb ismerőinek, tanulmányaiban megelevenedik a XVI —XVII. századi végvári élet, a jobbágyság küzdelmes hétköznapja, a hódoltságkori magyar társadalom egésze. Utolérhetetlen művésze volt az előadásnak, ízes magyarsággal írt közleményei ma is elevenen ható, szuggesztív olvasmányok. Csak örülhetünk, ha munkái újabb kiadásban jutnak az if júsághoz, — bár ez a válogatás nem mindenben szerencsés, sem fontosságban, sem maradandóságban, de még olvasmányosságban sem a legjobb müveket választotta ki. De nem ezt akarjuk most szóvátenni, hanem Réz Pál bevezetésének néhány megállapítását. Eszerint „irodalmunk — a legjobb esetben — csak forrásnak használhatta a történelmi műveket; de gyakran még annak sem. Legtöbb történészünk, ha következtetett, összefoglalt — ingoványos talajra tévedt, torz, s nem egyszer helytelen, hamisító kommentárt adott." Takáts azonban nem ezek közül való, ,.Takáts Sándor azok közé tartozik — mondja — , akiket sem szemlelet -20*