Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
22 RICHARD PRAZÁ ív A népi szektásság radikális megnyilvánulásai ennek ellenére továbbra is fenyegették a feudális társadalmi rendet, s az ellenük vezetett harcban az állam és a földesurak a tolerált egyházaktól vártak segítséget. Az örökös tartományok Bécsben székelő protestáns consistoriuma 1788. április 17-én felhívta őket a szektásság elnyomására, és Kovács cseh szuperintendens hivatali utódja, Szűcs Sámuel, a népi szektásság elleni harc folytatása céljából kierőszakolta, hogy a szektásság által legjobban érintett területen a református papok fizetését megjavítsák.54 A népi szektásság a parasztság antifeudális harcának volt határozott megnyilvánulása, nem szűnt meg a vallási türelemre és a jobbágyság eltörlésére vonatkozó rendeletek kiadása után sem. Ellenkezőleg, ezek a pátensek csak felfedték a népi elégedetlenség mélységes voltát; vallási szempontból a cseh tartományokban nyilvánvalóan fokozódott a nyugtalanság egészen az első protestáns gyülekezetek megalakításáig. A türelmi rendelet gyakorlati életbe való átültetésével kapcsolatos első nehézségek leküzdéséhez azok a cseh feudális urak is hozzájárultak, akik a magyar református papoknak erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak. Kinskyn és Thunon kívül ilyen volt pl. Aldringeni Clary Fülöp, Paar Vencel és Waldstein Krisztián György.55 Ezek a feudális urak a papok behívását a protestánsok megbékéltetésére alkalmas eszköznek tartották .és a protestáns egyházi igazgatásban annak biztosítékát látták, hogy a vallásos vezetés semlegesíteni és ellenőrizni fogja a társadalmi elégületlenség megnyilvánulását a protestánsok közt és a soraikban meglévő szektások között. A cseh feudálisokkal együtt a magyar feudálisok is osztották a magyar református misszió és a tolerált egyházak csehországi hivatásáról vallott nézetet. Igen részletesen bizonyítja ezt Szilassy László magyar református nagybirtokosnak Pándról 1783. április 23-án gyermekei volt nevelőjéhez, Csider Imre lelkészhez, Semtesbe írott levele,5 6 amelyben buzdítja, hogy szilárdítsa meg a népben a földesúrral és az uralkodóval szembeni engedelmességet, és indítsa jobbágyi kötelezettségének pontosabb teljesítésére. A cseh tartományokban, ahol a protestantizmus mindaddig elnyomott vallás volt, kezdetben a jobbágyok között bizonyos illúziók, a katolikus földesurakban pedig aggodalom támadt a tolerált egyházak feladatát illetőleg, s az utóbbi, sok helyütt a lutheránus és kálvinista lelkészek tevékenységével szemben, hosszú ideig ellenségeskedő álláspontban nyilvánult meg. A magyar nagybirtokos, annak az országnak alattvalója, melyben a protestáns egyházak már több évszázadon át bebizonyították képességüket, hogy eszmeileg ugyanolyan jól alátámasszák a feudális urak uralmát, mint a katolikus egyház, egy pillanatig sem kételkedett a cseh- és morvaországi református egyháznak ebben a főfeladatában, melyet számára az uralkodó osztály érdekében a jozefinista reform megszabott. A cseh- és morvaországi református egyház, melynek keretében a türelmi rendelet kiadása utáni első évtizedekben valamennyi magyar nemzetiségű Listiny к dëjinâm lidového hnutí nábozenského na ëeském vyehodë v XVIII a XIX vëku [Oklevelek a kelet-csehországi XVIII és XIX. századi népi vallási mozgalom történetéhez], I. Praha. 1912. és II. Praha. 1924. által kiadott anyag alapján. 51 Dvofák : i. m. 122. 1., Addmek : i. m. II. 116-117. 1. 55 Vö. Végh : Nachricht . . . 148. és Jan Herben : Otázka nábozenská v nasem probuzení [A vallási kérdés nemzeti megújhodásunkban]. Praha. 1927. 138. 1. 56 A levél eredetije nincs meg. Másolata megtalálható Csider Imre kéziratos naplójában 1789, RLK Budapest, Történeti tárgyú kéziratai 1656/10.
