Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 289

FO LYÓIR ATSZEMLE 295 történet. Ez utóbbi az egyetemes állam- és jogtörténet egy része. A szláv összehasonlító jogtörténeti kutatás kiemelését az indokolja, hogy a szoros nyelvi és kulturális rokonság révén a jogi intézmények kölcsönhatása és vándorlása is sokkal intenzívebb volt.. Befejezésül Bardach utal arra is, hogy az összehasonlít ó módszer már eddig is sok részleges eredményt hozott, analógiák alkalmazásával megvilágított kérdéseket. — Ugyancsak ebbe a tárgykörbe vág Tadeusz Lalik tanulmánya: A parasztság korai történetére vonatkozó összehasonlító kutatások kérdése a szláv országokban (287—301. 1.); utal arra, hogy az újabb régészeti kutatások sok ismeretlen adatot tártak fel, s így megkönnyítették az európai városfejlődés összehasonlító vizsgálatát. A parasztság korai történetének meglehetősen elhanyagolt területén a szerkő egy intézmény, a territoriális szomszédsági közösség fejlődésének a vizsgálatán mutatja be az összehasonlító módszer előnyeit : a cseh területen osadának, lengyel területen opolének nevezett közösség fejlődését és felbomlását az írott források alapján kíséri nyomon, s megállapítja, hogy Csehországban korábban bomlott fel a nagybirtok behatása alatt. — WaClaw Fel-Czak: A nemzetiségi kérdés befolyása az 1848-as magyar forradalom társadalmi arculatára c.— erősen vitatható — tanulmányában (387—403. 1.) nagy magyar anyag alapján (levéltári anyagra is hivatkozva) azt állapítja meg, hogy a Batthyánykormány már 1848 tavaszán a nemzetiségektől való félelmében reakcióssá vált, fenn akarta tartani a nemesség uralmát az országon belül, ezért volt hajlandó az osztrákokkal való együttműködésre, sőt ekkoriban még Kossuth is igen lojális nyilatkozatokat tett. Mindezt figyelembe kell venni, amikor idézzük Marx és Engels véleményét a magyar szabadságharcról és a szláv népek szerepéről, mert ez a vélemény 1849-ben alakult ki, amikor a magyarok csakugyan a forradalom oldalán álltak, immár egyedül, de nem veszi figyelembe a korábbi eseményeket, a forradalom első szakaszát, amely megszabta a nemzetiségek magvarellenes magatartását. — N. PRZEGLAD IÍISTORYCZNY. 1963. 3. sz. Irena Pietrzak-Pawlowska a Lengyel Királyságban végbemenő nagytőkés átalakulásokról szóló tanulmányában (432 — 456. 1.) elsősorban a közgazdasági folyóiratok és a közgazdasági társulatok iratanyaga alapján vizsgálja azt a kérdést, hogyan fogadta a lengyel burzsoázia és a földbirtokosok a kapitalizmus kibontakozását 1864 után. Az első években a liberális politikai gazdaságtan és a pozitivista szociológia hatása érvényesült, a közvélemény a nyugat-európai fejlődéssel való analógiát hangsúlyozta, s nagy optimizmussal volt telve. A Párizsi Kommün, s még inkább az 1873-as válság alapjaiban megrendítette ezt az optimizmust, sőt el is tüntette. Az 1880-as években az ország érdekeinek a védelme került az előtérbe a korábbi évek enyhe kozmopolitizmusa után. A burzsoázia örömmel üdvözölte a cári kormányzat véd vámos politikáját, s a kelet-európai és ázsiai piacok meghódításában látta a maga feladatát. Ez a fordulat elősegítette a kiegyezést az orosz burzsoáziával és a földesurakkal. — Andrzej Garlicki: A sajtóelkobzások nemei Krakkóban 1900—1914^ben (457—472. 1.) megvizsgálta a krakkói törvényszék anyagát, feldolgozta az 1445 esetet, amelyben elrendelték egy sajtótermék elkobzását (ez az összes esetek 76%-a, a többi anyagot nem találta meg). A sajtóelkobzások oka 330 esetben a kormánnyal szemben alkalmazott kritika volt, 123 esetben becsület védelme, 72 esetben antiszemitizmus, 78 esetben egyes társadalmi osztályok elleni izgatás, 202 esetben a katolikus egyház, 4 esetben más egyház megsértése, 135 esetben a hadsereg tekintélyének megsértése, 45 esetben Ferenc József, 43 esetben II. Vilmos, 23 esetben II. Miklós megsértése, 11 esetben bírósági eljárások meg bírálása, 16 esetben a közrend nyugtalanítása (háborús híresztelések vagy a császár egészségi állapotára vonatkozó híresztelések), 9 esetben hadititok elárulása (beszámoló csapatmozdulatokról), 114 esetben a törvény által tiltott cselekedetek dicsőítése (ide számították a nemzeti függetlenségért vívott harcot), 243 esetben pornográfia. A szerző természetesen a korabeli indokolások alapján csoportosította anyagát. Megállapítása szerint a század első évtizedében az elkobzások száma állandóan csökken, még 1905—1907 között is, mert a sajtó egyre inkább idomult a cenzúra igényeihez, s csak az 1910-es évek elejétől -kezdve a háborús előkészületek növelik meg újból az elkobzások számát. A szerző ismerteti azt is, hogy milyen sajtótermékeket koboztak el. Megállapítása szerint az anyagból nem látszik, vajon a hatóságok tudatosan törekedtek-e a radikális mozgalmak elfojtására, vagy egyszerűen csak a törvény paragrafusait alkalmazták. Kétségtelen, hogy a szocialista lapokat gyakrabban kobozták el, mint a polgáriakat. Az elkobzás egyre nagyobb arányban nem volt már tényleges, ti. csak néhány számot nyomtak ki egy-egy sajtótermékből, s csak amikor már jóváhagyták a megjelenésót, akkor nyomtatták ki a többit, ilyen esetekben tehát, lia kimondották az