Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
A REFORMÁTUS MAGVAI! ÉRTELMISÉG CSEH- ÉS MORVAORSZÁGBAN 21 őket birtokaiktól és Szeben környékére, az ottani ariánusokhoz kell őket deportálni.4 9 Ez a dekrétum nagy visszatetszést szült a felvilágosodott értelmiség körében Ausztrián túl (az egykorúak kedvezőtlen véleményét J. G. Herder pl. a Briefe zur Beförderung der Humanität с. művében fejezte ki), ugyanakkor ürügyül szolgált a reakciós porosz publicistáknak arra, hogy a jozefinista türelmi politikát támadják, amely egyebek között az ausztriai titkos nemkatolikusok Poroszországra nézve előnyös emigrációjának megszűnéséhez vezetett.50 A deisták és a többi radikális szekta híveinek deportálása ennek ellenére folytatódott, és nemcsak Szeben környékére irányult, hanem általában Erdélybe, Kelet-Magyarországra, sőt a Bánátba és Galíciába. A cseh deisták deportálása nagy figyelmet keltett Magyarországon. A Magyar Hírmondó részletesen leírta a nagy, mintegy kétszáz személyt számláló cseh deista szállítmány megérkezését Budára 1783. április 25-én,51 s itt arról is megemlékeznek, hogy a deistákkal maga II. József császár beszélt és sikertelenül igyekezett nézeteiket megcáfolni. Az egykorú jelentés szerint Magyarországon olyan hírek terjedtek el 1783 márciusától kezdve, hogy a cseh abraharaisták és deisták között nyugtalanság kelt lábra. 52 A népi szektáriusságnak Magyarországon bizonyos kuriózum jellege volt, mert a magyar viszonyok között, ahol nagyobb volt a vallási szabadság, nem volt meg annyira az alap a szekták elterjedéséhez, mint a cseh tartományokban, ahol több mint másfél századon keresztül intenzív erőszakos rekatolizálás folyt. Az 1783 áprilisa és júniusa között Magyarországra deportált többszáz főt számláló cseh szektásokat egymásután földműves munkára osztották be Kelet-Magyarországon (főképpen az asszonyokat és az idősebb férfiakat), ele egyes katonai egységekhez is a Bánátban, Szeben vidékén és Temesvár környékén stb. A vallásos rajongók száma azonban állandóan nőtt a cseh tartományokban, ós néhány uradalom területén elérte a néhány ezer főt. Ilyen nagytömegű szektást a kormány nem deportálhatott, ezért ettől el kellett tekintenie, és 1783 júniusában elrendelte, hogy a szektásokat botbüntetésre kell ítélni, egyébként azonban sorsukra kell őket hagyni. Ebben a rendelkezésben döntő szerepet játszott a gazdasági szempont, mert az uradalmakat túlságosan nagy számú munkaerőtől fosztották volna meg ott, ahol sok volt a szektás. A deportálás végleges eltörlésére csak 1787-ben került sor, ekkor Magyarországról és Erdélyből az elbocsátott szektások többsége visszatért, ami bizonyára azzal függött össze, hogy az osztrák kormány a fenyegető török háborúra való tekintettel nem kívánta hadseregében és a hátországban a cseh szektások soraiból verbuválódott megbízhatatlan elemet megtartani, és úgy vélte, hogy jobb lesz, ha az ország távolabbi területén az állami és földesúri hatóságok felügyelete alatt állnak.5 3 49 Vö. Antonín Rezek — Josef Várlav Simák : Listáf к dëjinâra nábozenskych blouzniveù ceskych ve století XVIII a XIX [Oklevéltál' a XVIII. és XIX. századi cseh vallási rajongók történetéhez], cást I. Praha. 1927, 9, 21. 1. 50 ArnoH Kraus : О öeskych deistech [A cseh deistákról]. Bratislava с. folyóirat 1932, 39 — 30. 1. és Václav Éeznííek : Jan Leopold Hay, biskup královéhradecky [Hay János Lipót králové hradeci püspök]. Casopis ceského musea 1904, 466. 1. 51 36. sz. 1783. máj. 7. 283-284. 1. 52 Vö. Czövek István : II-dik József császár élete és tettei. Pesten 1816, I. 196. 1. 53 A cseh szektások Magyarországra és Erdélybe történő deportálását nyomon kísérhetjük a Václav Schulz : Listáf nábozenského hnutí poddaneho lidu na panství litomyslském v stoleti XVMJ, A ntonin Rezek—Josef Václav Simák : Listár к déjinám nábozenskych blouznivcû ceskych v století XVIII a XIX és Kar el Václav Adámek :
