Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
10 RICHARD PRAZÁ ív egyházközségeknek magyar papokkal és tanítókkal való ellátása terén a legnagyobb arányú kezdeményezést a Zemplén megyei cseh számkivetettek fejtették ki. 1782. február 1-én a tiszáninneni református szuperintendensnél, Szalay Sámuelnél a magyarországi cseh protestánsok négy tagú küldöttsége jelentkezett, és tájékoztatta őt a KákbóJ való cseh protestánsok 1781 végén vagy 1782elején megtett morvaországi útjáról, amelyen főképpen a Brünn környéki és valasskoi hitsorsosaikkal létesítettek kapcsolatot. A küldöttség Szalay szuperintendensnek tolmácsolta a magyarországi papoknak cseh református egyházközségekbe való kiküldetésére vonatkozó kérést és tájékoztatta a türelmi rendelet kiadása után a cseh tartományokban kialakult helyzetről.16 A magyarországi cseh protestánsok küldöttségének Szalay szuperintendenssel februárban folytatott megbeszélése tulajdonképpen egy kiterjedt akció: a magyar református papok és tanítók Csehországba való kiküldésének kezdete. Szalay szuperintendens a cseh számkivetettek segítségével erélyesen támogatta az akciót. Már 1782. február 3-án írt az abauji esperesnek,1 7 akinek területe belenyúlt Kelet-Szlovákiába, és ahol a magyar református szuper -intendencián belül tiszta szlovák gyülekezetek is voltak, és azt kérte, segítsen neki a csehországi szolgálatra alkalmas jelöltek kikeresésében, és írásban érintkezésbe lépett a magyar református egyház bécsi és pozsonyi ágenseivel, mert a cseh protestánsok papok és tanítók küldésére vonatkozó kérései túlnyomó részt az ő kezükben futottak össze, és mert az ágenseknek már csak Bécs és Pozsony közelebbi földrajzi fekvése miatt is jobb áttekintésük volt a cseh tartományokról, mint a Magyarország északkeleti részén levő magyar református egyházi központoknak. Szalay tájékoztatta őket a Magyarországon élő cseh protestánsok küldöttségével folytatott tárgyalásáról, és főképpen azt kérte az ágensektől, legyenek a cseh száműzöttek segítségére hazatérésükben. Az ágensek másik fontos feladata Szalay szerint az volt, hogy megszerezzék a cseh- és morvaországi református egyház jogi statutumát, mert Szalay nem volt biztos afelől, hogy jogosult-e papok kiküldésére Csehországba, jóllehet a türelmi rendelet megengedte, hogy Magyarországról és Teschenből papokat hívjanak be a cseh tartományokba.1 8 Csak az 1782. január 25-i császári leirat és a magyar Helytartótanács 1782. március 9-i előzetes rendelkezése szabályozta közelebbről a református papoknak Magyarországról történő kiküldetését. A papoknak megbízhatósági bizonyítvánnyal kellett rendelkezniük, útlevéllel és az őket meghívó gyülekezet meghívójával. Az 1782. január 25-i császári leirat megállapította, hogy a megbízhatósági bizonyítványt a szuperintendensnek kell kiállítania és a kiküldötteknek szabályosan felszentelt lelkészeknek kell lenniök.1 9 16 Vö. Szalav Sámuel levelét Mihályfalvi János ágenshez, Miskolc 1782. febr. 27. Sz. más. TIREKL Sárospatak A XVIII 6451. 17 Vö. a 13. jegyzettel. 18 Vö. pl. Szalay szuperintendens 1782. febr. 27-i levelét Mihályfalvi pozsonyi ágenshez, 1782. márc. 15-i levelét Nagy bécsi ágenshez, mindkettő Sz. más. TIREKL Sárospatak A XVIII 6451 és A XVIII 6554. 19 A magyar helytartótanács ideiglenes rendelete a magyar reformátusok egyetemes konventjéhez 1782. máj. 9. RKK Budapest, 1264. Az 1782. ápr. 25-i császári leiratot az egyes református egyházkerületekkel a magyar helytartótanács 1782. máj. 7-i leirata ismertette, uo. 1277. Szalay ezt a leiratot 1782. máj. 17-énél említi jegyzeteiben (TIREKL Sárospatak A XVIII 6633) ós Nagy Sámuelnek írt 1782. máj. 27-i levelében, Sz. más. uo.
